1.fejezet(E) Erza
1.fejezet(E) Erza
Ma van 2200.január 1.-e.10perccel ezelőtt kaptam meg az
értesítést,hogy a főnököm szeretne látni.Nem tudom,hogy miért
hívat.Biztos fontos,de különösebben nem érdekel.
Miközben végigmentem a sötét,kihalt,sokablakú folyosón más
dolgokon jártak az eszembe.Csend volt,csak a cipőm kopogása
hallatszott.Nem tudom,hogy mikor születettem,és azt sem,hogy
hol,de most Oroszország északkeleti részén élek,és az EVK(Eizavai
Védelmi Központ)-nak dolgozom.Ez egy titkos központ,ahol
veszélyes(és,ahogy a neve is mutatja)titkos feladatokat hajtunk
végre.Az ajtóhoz érve megálltam.Bekopogtam a főnök
ajtaján,mire egy halk,sürgető "tessék" volt a válasz.Én
illedelmesen besétáltam,meghajoltam,majd szolgálatkészen
felpillantottam.A főnököm végigmért az asztala mögül,majd így
szolt:-A minapi központi ülésen arra jutottunk,hogy az
FTSZ(Francia Titkos Szolgálat) főnökét el kell tüntetni
feltűnésmentesen,ezért magát bíztuk meg ezzel a kényes
feladattal.Egész pontosan meg kell ölni,de az már nem a maga
feladata. A beszélgetés lezárása után úgy döntöttem,hogy otthon
felkészülök.(Otthon alatt az épületben lévő saját személyre szabott
külön bejáratú,kis lakásra gondoltam.Az én kis otthonom a 3.on
volt.) Az épület kívülről valami robosztus erődítményre hasonlít,és
belülről sem volt másabb,de nem is kellett.Az északi hideg ellenére
meleg volt az épületben. Persze közel,'s távol egyetlen egy
ház,építmény vagy volt sem volt.Semmi.A nagy hidegben csak a
mi erődítményünk tekintett zordan a külvilágra.(Gyakran
elmélkedem.Volt is min,és mindig is lesz.
A technológia nagyon fejlett,és kifinomult volt,ezért is szenteltem
egy egész szobát a dolgozóhelyiségnek. Kb. 400-an vagyunk
itt,ezen a pontján az országnak,abból is csak 50-an vagyunk elit
ügynökök.Ezeknek az ügynököknek 2szintes lakásuk van.Az
úgynevezett egyszerű ügynökök vagy katonák további 300-an
általában kettesével laknak egy lakásban.A fejesek közül pedig kb.
20-an állomásoznak itt.A világ különböző pontjain összesen 5
állomás van.2 Oroszországban(1 Ázsia felől,1 Európa felől),1 Dél-
Amerikában,1 Észak-Amerikában és 1 pedig a Csendes-óceáni
Ausztrália szigetén. Kopogtak.Először nem akartam kinyitni,de a
kopogás nem akart abbamaradni,sőt mitöbb egyre sürgetőbb
lett.Nincsenek barátaim.Itt nem szokás barátkozni.
Persze az újoncok összetartanak,de azonkívül nincs nagy nyüzsgés
itt.Gyanítom,hogy a zaklatóm is egy ilyen újonc lesz...Kinyitottam
az ajtót,mire a jövevény bosszúsan nézett rám.Egy 19-21 év körüli
fiú lehetett.Alig fiatalabb nálam.(Bár nem tudtam a pontos
életkoromat,de az orvosok 20-ra saccoltak.
-Már elnézést,hogy zavarom,de az igazgató küldött,hogy segítsek
önnek az indulásban.-mondta epésen.
-Mondd meg az igazgatónak,hogy egyedül is boldogulok
"köszönöm"...-de ő nem tágított.
-Hová készül?Küldetésre megy?Biztos fontos lehet,ha magát küldik
el rá!-és így tovább.
Untatott.Elkalandozott a figyelmem.Az agyam zakatolt,aztán végül
megfájdult a fejem.Túl sokat járatom...már megedződhetett
volna.
-Ha tényleg segíteni jöttél...várj itt!-sarkon fordultam,és
bevágtattam a szobámba.Az asztalomhoz érve kihúztam a
fiókomat,és kivettem belőle pár dolgot.Egy kis arany jelvényt-amit
magamra tűztem-és a hozzátartozó arany kártyát.Ezek
segítségével elbirtokolhatom az egyik magán járművet.
Mikor visszamentem a fiúhoz,az még mindig ott várt az ajtóban és
egy dalt dúdolt.Egy számomra ismeretlen dalt,amelyik nem tudom
miért,de belopta magát a szívembe.Mikor megérezte,hogy ott
vagyok elhallgatott és várakozás teljesen fordult felém.
-Mi a neved?-kérdeztem érzelem mentesen.
-Rieka.-jött kisvártatva a kurta válasz.
-Jó Rieka ezt -odaadtam az aranykártyát-vidd el az
irányítóközpontba és foglald le a G10-es más néven Aoi nevű
gépet.Ezt a gépet Japánból kaptuk.Az egyik kedvenc gépem volt.A
neve azt jelenti,hogy kék.A tiszta kék eget idézte fel
bennem,ahová annyira vágyott a lelkem.A fiú eleget tett a
kérésnek,és bő negyed óra múlva vissza is tért.Én addig már
összepakoltam mindazt,ami kellett az utazáshoz.Pár komunikációs
ezköz,állokmány,1 egyedi Amerikai fegyver,és ehhez hasonló
dolgokat...Indulás előtt még bevettem egy gyógyszert a
fejfájásomra. Az ajtóban állva még visszanéztem,mert úgy
éreztem,hogy sokáig nem fogok visszajönni.