Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1.fejezet(E) Erza

 1.fejezet(E) Erza

 

 

Ma van 2200.január 1.-e.10perccel ezelőtt kaptam meg az
 
értesítést,hogy a főnököm szeretne látni.Nem tudom,hogy miért
 
hívat.Biztos fontos,de különösebben nem érdekel.
 
 Miközben végigmentem  a sötét,kihalt,sokablakú folyosón más
 
dolgokon jártak az eszembe.Csend volt,csak a cipőm kopogása
 
hallatszott.Nem tudom,hogy mikor születettem,és azt sem,hogy
 
hol,de most Oroszország északkeleti részén élek,és az EVK(Eizavai
 
Védelmi Központ)-nak dolgozom.Ez egy titkos központ,ahol
 
veszélyes(és,ahogy a neve is mutatja)titkos feladatokat hajtunk
 
végre.Az ajtóhoz érve megálltam.Bekopogtam a főnök
 
ajtaján,mire egy halk,sürgető "tessék" volt a válasz.Én
 
illedelmesen besétáltam,meghajoltam,majd szolgálatkészen
 
felpillantottam.A főnököm végigmért az asztala mögül,majd így
 
szolt:-A minapi központi ülésen arra jutottunk,hogy az
 
FTSZ(Francia Titkos Szolgálat) főnökét el kell tüntetni
 
feltűnésmentesen,ezért magát bíztuk meg ezzel a kényes
 
feladattal.Egész pontosan meg kell ölni,de az már nem a maga
 
feladata. A beszélgetés lezárása után úgy döntöttem,hogy otthon
 
felkészülök.(Otthon alatt az épületben lévő saját személyre szabott
 
külön bejáratú,kis lakásra gondoltam.Az én kis otthonom a 3.on
 
volt.) Az épület kívülről valami robosztus erődítményre hasonlít,és
 
belülről sem volt másabb,de nem is kellett.Az északi hideg ellenére
 
meleg volt az épületben. Persze közel,'s távol egyetlen egy
 
ház,építmény vagy volt sem volt.Semmi.A nagy hidegben csak a
 
mi erődítményünk tekintett zordan a külvilágra.(Gyakran
 
elmélkedem.Volt is min,és mindig is lesz.
 
  A technológia nagyon fejlett,és kifinomult volt,ezért is szenteltem
 
egy egész szobát a dolgozóhelyiségnek. Kb. 400-an vagyunk
 
itt,ezen a pontján az országnak,abból is csak 50-an vagyunk elit
 
ügynökök.Ezeknek az ügynököknek 2szintes lakásuk van.Az
 
úgynevezett egyszerű ügynökök vagy katonák további 300-an
 
általában kettesével laknak egy lakásban.A fejesek közül pedig kb.
 
20-an állomásoznak itt.A világ különböző pontjain összesen 5
 
állomás van.2 Oroszországban(1 Ázsia felől,1 Európa felől),1 Dél-
 
Amerikában,1 Észak-Amerikában és 1 pedig a Csendes-óceáni
 
Ausztrália szigetén. Kopogtak.Először nem akartam kinyitni,de a
 
kopogás nem akart abbamaradni,sőt mitöbb egyre sürgetőbb
 
lett.Nincsenek barátaim.Itt nem szokás barátkozni.
 
Persze az újoncok összetartanak,de azonkívül nincs nagy nyüzsgés
 
itt.Gyanítom,hogy a zaklatóm is egy ilyen újonc lesz...Kinyitottam
 
az ajtót,mire a jövevény bosszúsan nézett rám.Egy 19-21 év körüli
 
fiú lehetett.Alig fiatalabb nálam.(Bár nem tudtam a pontos
 
életkoromat,de az orvosok 20-ra saccoltak.
 
-Már elnézést,hogy zavarom,de az igazgató küldött,hogy segítsek
 
önnek az indulásban.-mondta epésen.
 
-Mondd meg az igazgatónak,hogy egyedül is boldogulok
 
"köszönöm"...-de ő nem tágított.
 
-Hová készül?Küldetésre megy?Biztos fontos lehet,ha magát küldik
 
el rá!-és így tovább.
 
Untatott.Elkalandozott a figyelmem.Az agyam zakatolt,aztán végül
 
megfájdult a fejem.Túl sokat járatom...már megedződhetett
 
volna.
 
-Ha tényleg segíteni jöttél...várj itt!-sarkon fordultam,és
 
bevágtattam a szobámba.Az asztalomhoz érve kihúztam a
 
fiókomat,és kivettem belőle pár dolgot.Egy kis arany jelvényt-amit
 
magamra tűztem-és a hozzátartozó arany kártyát.Ezek
 
segítségével elbirtokolhatom az egyik magán járművet.
 
 Mikor visszamentem a fiúhoz,az még mindig ott várt az ajtóban és
 
egy dalt dúdolt.Egy számomra ismeretlen dalt,amelyik nem tudom
 
miért,de belopta magát  a szívembe.Mikor megérezte,hogy ott
 
vagyok elhallgatott és várakozás teljesen fordult felém.
 
-Mi a neved?-kérdeztem érzelem mentesen.
 
-Rieka.-jött kisvártatva a kurta válasz.
 
-Jó Rieka ezt -odaadtam az aranykártyát-vidd el az
 
irányítóközpontba és foglald le a G10-es más néven Aoi nevű
 
gépet.Ezt a gépet Japánból kaptuk.Az egyik kedvenc gépem volt.A
 
neve azt jelenti,hogy kék.A tiszta kék eget idézte fel
 
bennem,ahová annyira vágyott a lelkem.A fiú eleget tett a
 
kérésnek,és bő negyed óra múlva vissza is tért.Én addig már
 
összepakoltam mindazt,ami kellett az utazáshoz.Pár komunikációs
 
ezköz,állokmány,1 egyedi Amerikai fegyver,és ehhez hasonló
 
dolgokat...Indulás előtt még bevettem egy gyógyszert a
 
fejfájásomra. Az ajtóban állva még visszanéztem,mert úgy
 
éreztem,hogy sokáig nem fogok visszajönni.

 

 

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 17308
Hónap: 191
Nap: 3