11.fejezet(E) A semmibe vesző napok
11.fejezet(E) A semmibe vesző napok
Rieka magán akciója reménységet ébrsztett bennem, pedig újra a
rendőrségre vittek.A bal szemem szüntelenül vérzett, és
legszivesebben üvöltöttem volna a fájdalomtól.Igaz, kaptam
fájdalomcsillapított, és be is kötözték,de a gyógyszerektől kábúlt,
és erőtlen lettem, ráadásul nem is hatott, a kötés pedig átázozz.
A vérveszteségemtől majdnem elájultam.Ahhoz, hogy ne essek
össze helyben, erős kezek tömkelege tartott.Michaellót mellettm,
folyton pofonvágták, mert nem akart nyugtonmaradni.Értem
aggódott,szeretett volna segíteni, és velem együtt elszökni innen.A 28. ilyen pofonnál elfogyott már minden ereje, és belátta,
hogy jobban jár, ha nyugtonmarad.A börtön nem az volt, ahol
először jártam.Sokkal nagyobb volt, és
újszerübb.Gondolom itt sokkal több időt fogunk eltölteni.Ahogy
bementünk rögtön a felvonóhoz vittek minket.
A liftben a -5-től a +15-ig foltak megszámozva a gombok.A
rendőrök minden habozás nélkül a +15-öst
nyomták meg.Kb 5 másodpercet kellett válni, hogy felérjünk a
legfelső emeletre.A foloysón (nagy meglepetésemre) óriási (kívül
sötétített) ablakok is voltak.A kilátás gyönyörű volt!Napos, tiszta
volt az idő.Ahogy a Nap sugarainak hatóköreibe értünk, éreztem a
vér meleg, sülő szagát, majd rögtön utána a fájdalmat.
Felüvöltöttem, és a szememhez kaptam.Az meleg volt, de avérzés
elállt.Rengeteg folyadékhoz kellene jutnom, hogy pótoljam a
vérveszteséget, de egyenlőre nem volt ilyen lehetőségem.A
körülöttem állok egy emberként fordultak ijedten felém.Csak
annyit láttam, hogy Michaello ocsúdott fel először, és jól
hasbarúgta az őt fogó őrt.Gyors volt.Felkapott enegm. és elkezdett
futni velem.De nem volt menekvés.Ő is gyenge volt, és én
is.Megbotlott, és elestünk.Roppanást hallottam.Michaello
fájdalomtól eltorzult arccal feküdt a földön.A lábából egy törött
csont állt ki.A vár, tócsát alkotva ömlött a padlóra.Az egyik
őr elővett valamit az övéből,amit Michaello, majd az én lábamhoz
érintett.Áramütés ért.Vadul rángatózott a testünk,
sé én már végleg elvesztettem az eszméletemet.Kétségbeesetten
zuhantam bele a jól ismert sötétségbe, a
fájdalommentes öntudatlanságba.
*******************************
Fájt minden tagom, és vert a víz.Mintha egy hete lázasan feküdnék
az ágyat nyomva.Hunyorogva kinyitottam
a szememet.Egy tágas, modern, nagyablakú szobába voltam, egy
fura ágyban.Fölemeltem a fejem, és...
bamm!Szörnyen fájt!Jobbra néztem.Egy vörös kerszttel jelzett
ládát találtam.Kiniytottam.Gyógyszereket
találtam benne.Volt ott egy számomra ismeretlen fejfájás elleni
gyógyszer.Kivettem,hogy tüzetesebben is
megszemléljem.Mégegyszer körbenéztem.Ez a szoba számomra
teljesen ismeretlen volt.Találtam egy
pohár vizet, és bevettem vele a gyógyszert.Hatásosnak
bizonyult.Felálltam, és a szemközti falon nyugvó tükörhöz
léptem.Hosszú ideje most láttam magam először.Az arcom
nyúzott, sápadt és fakó, a szemem alatti sötét
karikáktól úgy festettem, mint egy zombi.A tükörből láttam egy
falat, amit hosszú, sötét függöny takart.
Odaléptem hozzá, vettem egy mély levegőt, és elhúztam.Először
azt hittem, hogy egy tükör, de mivel az
ablakomat halványan mutatta, és egy másik ember feküdt az
ágyon, ezért inkább egy üvegfal lehetett.
A fekvő alak most felült.Az alakban felismertem Michellot.Ő is
borzalmas állapotban volt.A haja kócos, az arca
sápadt a sok vérveszteségtől.A lábát most fehér, vastag pólya
díszítette.Észrevettem az ő szobájában egy
kamerát.Tehát, ezekszerint nálam is kell lennie egynek.Oda
fordultam, ahol az ajót sejtettem.Meg is
találtam a kamerát.Ott forgott az ajtó felett.A legújabb fajta
volt.Szerencsére tudtam befolyásolni, hogy
mást mutasson, mint amit kéne.De ezzel később
foglalkozom.Hangot hallottam a fülemben,Michaellóét.
A fülbevalómból szólt.Sokan azt hitték, hogy egy piercing, de
igazából egy mikorofon, és egy hangszóró volt
erjetve benne.Michaellonak is volt egy hasonló, ezért tudtunk
komunikálni.
-Erza, hallasz engem?-kérdezte rekettes hangján.
-Igen.-itt megköszörültem a torkomat, az hangom is pocsék volt.-
A börtönben vagyunk?
-Na ja,ott.
Elborult az arcom.Hogy fogunk megszökni 15emeletnyi
magasságból?!De mégsem ezt kérdeztem.
-Tudod, hogy hogy kell hatástalanítani egy kamerát?
-Hát,,,nem igazán.
-Jó,nem baj,majd elmondom ,Csak csináld azt,amit én.
Odamentem a kamera alá.Michaello, bár nehézkesen,de követte a
példámat.Felnéztem a kamerára.Az a fejem
fölött meredt a kinti világra.Az a jó ebben a modellben. hogy nehéz
beszerelni,ezek meg pont rosszul csinálták.A balfékek!Óvatosan
leszedtem az alját.Halkan belesúgtam a fülbevalómba.
-Most vedd le óvatosan az alját.-vártam egy kicsit.-majd fogdd
meg a barázdazárt kábelt, és húzd ki a kamera
felöli részből.Megvagy?
-Igen.
-Akkor most találsz eldugva egy zöld simát, azt kapcsold össze a
barázdazárttal, és fogd össze a két ujaddal
úgy fél percig, és kész.A kamera az akaratod szerint fofja mutatni
a képet,csak meg kell érintened az
érintkezőjét.
-Jó, asszem sikerült.Átjössz?Az üvegfalban van eldugva egy
ajtó.Láttam mikor az orvos átment hozzád.
Végignéztem az üvegajtón.Valóban volt ott egy pókfonalnyi vékony
különösen csillogó szál.Benyomtam, és
tényleg átkerültem Michaellohoz.Ő a fájdalmai ellenére is
mosolygott.Örült, hogy együtt vagyunk.
Odaültem mellé az ágyra.Végignéztem.Tényleg nagyon fájhatott
neki midene.Ő ugyanúgy le sem vette rólam a
szemét.Mikor tekintete a szemhéjjamra ért fájdalmsa fény villant a
szememben.
-Te csak ne sajnálj engem!-fakadtam ki, és hirtelen felálltam.Nem
volt jó ötlet, mert elszédültem, és visszaroskadtam az ágyra.-Ne
haragudj-szabadkoztam.-Bocs, nem úgy gondoltam...
-Semmi gond.-mosolyodott el szomorúan.
Kinyitottam a gyógyszeresszekrényt, ahol találtam egy erős
fájdalomcsillapítót.
-.Ezt vedd be,jót fog tenni.-ezzel odaadtam neki a gyógyszert és a
vízzel teli poharat.
Ő nem ellenkezett, hanem jókisfiú módjára megitta,
-Jó fiú.-suttogtam a fülébe.
Még pár percig ottmaradtam, amig el nem aludt.Mikor hallottam
nyugalmas, egyenletes szuszogását felálltam,
és visszamenetem a szobámba.Hajnalodott.Le kéne nekem is
feküdnöm, hisz nagyon fárdat vagyok.
Holnap is ráérünk kitalálni, hogy mit is tegyünk.Lehajtottam a ű
fejem a párnára, és azonnal, mintha hipnózisba
kerültem volna, elnyomott az álom.
***************************
Mikor felébredtem, kinéztem az ablakon.Már egy hete voltunk itt
Michelloval, de még nem tudtunk semmilyen
szökési tervvel előrukkolni.Már többször is próbáltuk elérni
Riekáékat, de mindhiába.Michello szerint
napról-napra jobban néztem ki.Bár ez füllentés volt a részéről,
részben igaza volt.Már nem rázott a hideg,
és nem voltam már olyan sápadt, de a bezártságtól kezdtem
nyugtalan lenni.Nem kellett sok idő, és
pánikrohamaim lettek.Az egyk ilyen alkalommal az egyik
biztonságiőr lezáratta nekünk ezt a kis részt, és
megengedte, hogy felügyelettel bár, de felmehessünk a tetőre.A
kilátás gyönyörű volt.Látni lehetett az egész
várost.Michellonak súlyos depressziója lett.Néha hallottam este,
ahogy sír.Egy orvos látogatott minket heti 2x.
Aggódott az állapotunk miatt.Ő jó ember volt.Ételt is kaptunk, de
mi nem sokat ettünk.Lauráról sem tudtam
semmit.Ezekben a napokban folytona kiskutyáról
álmodtam.Nagyon hiányzott.Hiába volt itt Michello,
magányosnak éreztem magamat nélküle.
****************************
Michaellóval börtönbe kerülésünk után voltunk fél évvel.Teljesen
lesoványodtunk.Kinnt voltunk a tetőn.
A gyönyörű tájat néztem.Az utók hangyányi pici pöttyként
látszódtak.Hirtelen elfogott a honvágy.Ezt azt érzést
mostanába keztem el érezni.Mára egészen hozzászoktam már.
-Khm,elnézést, hogy zavarom kisasszony, de vissza kell vigyem
önöket a cellába.Az orvos látni szeretné
magukat.
Igazából észre se vettem az őröket.Álltalában nem vettem róluk
tudomást, de most visszamenetm a szobámba.
Kedveltem ezt az orvost.Mióta ápolt minket, már nem is fájt a
szemem.Michellónak ma veszik le a kötést
a lábáról utoljára.Már volt egy kissebb műtétje, hogy visszategyék
a csonot.Mostanában egész jól volt,
leszámítva a mstanra már enyhébb depresszióját.Nem értettem,
hogy miért voltak kedvesek hozzánk.
Mikor végzett velünk az orvos,visszamentünk a tetőre.Az őrök nem
voltak ott.Nem értettem, hogy mi van.Körbenéztem, és
felemeltem a kezemet, készen arra, hogy lecsapjak, ha valaki
megtámadna.Michelle isúgyanígy tett.Egyszercsak egy hang szólalt
meg a fülemben.Azt hittem, hogy Michello akar valamit mondani,
de nagy meglepetésemre nem az ő hangja volt, hanem egy rég
elfeledett, szívmelengető hang.
-Erza,Michello, nézzetek fel!
Egyszerre néztünk fel.Az égen egy nagy, csendes repülő lebegett.A
repülőből Rieka mosolygott ránk.Örültem, hogy újra
látom.Habozás nélkül felugrottam, megcélozva Rieka
felémnyújtott kezét.Az ugrás kicsit gyengébbre sierült, mert már
kijöttem a gyakorlatból,de Rieka sikeresen
elkapott.Lenyúltam Michellóért, és közös erővel felhúztuk.Boldog
voltam,hogy itthagyhatjuk a börtönt, és hazautazhatunk az EVK
főhadiszállására.