Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11.fejezet(E) A semmibe vesző napok

 11.fejezet(E) A semmibe vesző napok

 

Rieka magán akciója reménységet ébrsztett bennem, pedig újra a

rendőrségre vittek.A bal szemem szüntelenül vérzett, és

legszivesebben üvöltöttem volna a fájdalomtól.Igaz, kaptam

fájdalomcsillapított, és be is kötözték,de a gyógyszerektől kábúlt,

és erőtlen lettem, ráadásul nem is hatott, a kötés pedig átázozz.

A vérveszteségemtől majdnem elájultam.Ahhoz, hogy ne essek

össze helyben, erős kezek tömkelege tartott.Michaellót mellettm,

folyton pofonvágták, mert nem akart nyugtonmaradni.Értem

aggódott,szeretett volna segíteni, és velem együtt elszökni innen.A 28. ilyen pofonnál elfogyott már minden ereje, és belátta,

hogy jobban jár, ha nyugtonmarad.A börtön nem az volt, ahol

először jártam.Sokkal nagyobb volt, és 

újszerübb.Gondolom itt sokkal több időt fogunk eltölteni.Ahogy

bementünk rögtön a felvonóhoz vittek minket.

A liftben a -5-től a +15-ig foltak megszámozva a gombok.A

rendőrök minden habozás nélkül a +15-öst 

nyomták meg.Kb 5 másodpercet kellett válni, hogy felérjünk a

legfelső emeletre.A foloysón (nagy meglepetésemre) óriási (kívül

sötétített) ablakok is voltak.A kilátás gyönyörű volt!Napos, tiszta

volt az idő.Ahogy a Nap sugarainak hatóköreibe értünk, éreztem a

vér meleg, sülő szagát, majd rögtön utána a fájdalmat.

Felüvöltöttem, és a szememhez kaptam.Az meleg volt, de  avérzés

elállt.Rengeteg folyadékhoz kellene jutnom, hogy pótoljam a

vérveszteséget, de egyenlőre nem volt ilyen lehetőségem.A

körülöttem állok egy emberként fordultak ijedten felém.Csak

annyit láttam, hogy Michaello ocsúdott fel először, és jól  

hasbarúgta az őt fogó őrt.Gyors volt.Felkapott enegm. és elkezdett

futni velem.De nem volt menekvés.Ő is gyenge volt, és én

is.Megbotlott, és elestünk.Roppanást hallottam.Michaello

fájdalomtól eltorzult arccal feküdt a földön.A lábából egy törött

csont állt ki.A vár, tócsát alkotva ömlött a padlóra.Az egyik

őr elővett valamit az övéből,amit Michaello, majd az én lábamhoz

érintett.Áramütés ért.Vadul rángatózott a testünk,

sé én már végleg elvesztettem az eszméletemet.Kétségbeesetten

zuhantam bele a jól ismert sötétségbe, a

fájdalommentes öntudatlanságba.

*******************************

Fájt minden tagom, és vert a víz.Mintha egy hete lázasan feküdnék

az ágyat nyomva.Hunyorogva kinyitottam

a szememet.Egy tágas, modern, nagyablakú szobába voltam, egy

fura ágyban.Fölemeltem a fejem, és...

bamm!Szörnyen fájt!Jobbra néztem.Egy vörös kerszttel jelzett

ládát találtam.Kiniytottam.Gyógyszereket 

találtam benne.Volt ott egy számomra ismeretlen fejfájás elleni

gyógyszer.Kivettem,hogy tüzetesebben is

megszemléljem.Mégegyszer körbenéztem.Ez a szoba számomra

teljesen ismeretlen volt.Találtam egy

pohár vizet, és bevettem vele a gyógyszert.Hatásosnak

bizonyult.Felálltam, és a szemközti falon nyugvó tükörhöz

léptem.Hosszú ideje most láttam magam először.Az arcom

nyúzott, sápadt és fakó, a szemem alatti sötét 

karikáktól úgy festettem, mint egy zombi.A tükörből láttam egy

falat, amit hosszú, sötét függöny takart.

Odaléptem hozzá, vettem egy mély levegőt, és elhúztam.Először

azt hittem, hogy egy tükör, de mivel az 

ablakomat halványan mutatta, és egy másik ember feküdt az

ágyon, ezért inkább egy üvegfal lehetett.

A fekvő alak most felült.Az alakban felismertem Michellot.Ő is

borzalmas állapotban volt.A haja kócos, az arca

sápadt a sok vérveszteségtől.A lábát most fehér, vastag pólya

díszítette.Észrevettem az ő szobájában egy 

kamerát.Tehát, ezekszerint nálam is kell lennie egynek.Oda

fordultam, ahol az ajót sejtettem.Meg is 

találtam a kamerát.Ott forgott az ajtó felett.A legújabb fajta

volt.Szerencsére tudtam befolyásolni, hogy

mást mutasson, mint amit kéne.De ezzel később

foglalkozom.Hangot hallottam a fülemben,Michaellóét.

A fülbevalómból szólt.Sokan azt hitték, hogy egy piercing, de

igazából egy mikorofon, és egy hangszóró volt

erjetve benne.Michaellonak is volt egy hasonló, ezért tudtunk

komunikálni.

-Erza, hallasz engem?-kérdezte rekettes hangján.

-Igen.-itt megköszörültem a torkomat, az hangom is pocsék volt.-

A börtönben vagyunk?

-Na ja,ott.

Elborult az arcom.Hogy fogunk megszökni 15emeletnyi

magasságból?!De mégsem ezt kérdeztem.

-Tudod, hogy hogy kell hatástalanítani egy kamerát?

-Hát,,,nem igazán.

-Jó,nem baj,majd elmondom ,Csak csináld azt,amit én.

Odamentem a kamera alá.Michaello, bár nehézkesen,de követte a

példámat.Felnéztem a kamerára.Az a fejem

fölött meredt a kinti világra.Az a jó ebben a modellben. hogy nehéz

beszerelni,ezek meg pont rosszul csinálták.A balfékek!Óvatosan

leszedtem az alját.Halkan belesúgtam a fülbevalómba.

-Most vedd le óvatosan az alját.-vártam egy kicsit.-majd fogdd

meg a barázdazárt kábelt, és húzd ki a kamera

felöli részből.Megvagy?

-Igen.

-Akkor most találsz eldugva egy zöld simát, azt kapcsold össze a

barázdazárttal, és fogd össze a két ujaddal 

úgy fél percig, és kész.A kamera az akaratod szerint fofja mutatni

a képet,csak meg kell érintened az 

érintkezőjét.

-Jó, asszem sikerült.Átjössz?Az üvegfalban van eldugva egy

ajtó.Láttam mikor az orvos átment hozzád.

Végignéztem az üvegajtón.Valóban volt ott egy pókfonalnyi vékony

különösen csillogó szál.Benyomtam, és

tényleg átkerültem Michaellohoz.Ő a fájdalmai ellenére is

mosolygott.Örült, hogy együtt vagyunk.

Odaültem mellé az ágyra.Végignéztem.Tényleg nagyon fájhatott

neki midene.Ő ugyanúgy le sem vette rólam a

szemét.Mikor tekintete a szemhéjjamra ért fájdalmsa fény villant a

szememben.

-Te csak ne sajnálj engem!-fakadtam ki, és hirtelen felálltam.Nem

volt jó ötlet, mert elszédültem, és visszaroskadtam az ágyra.-Ne

haragudj-szabadkoztam.-Bocs, nem úgy gondoltam...

-Semmi gond.-mosolyodott el szomorúan.

Kinyitottam a gyógyszeresszekrényt, ahol találtam egy erős

fájdalomcsillapítót.

-.Ezt vedd be,jót fog tenni.-ezzel odaadtam neki a gyógyszert és a

vízzel teli poharat.

Ő nem ellenkezett, hanem jókisfiú módjára megitta,

-Jó fiú.-suttogtam a fülébe.

Még pár percig ottmaradtam, amig el nem aludt.Mikor hallottam

nyugalmas, egyenletes szuszogását felálltam, 

és visszamenetem a szobámba.Hajnalodott.Le kéne nekem is

feküdnöm, hisz nagyon fárdat vagyok.

Holnap is ráérünk kitalálni, hogy mit is tegyünk.Lehajtottam a ű

fejem a párnára, és azonnal, mintha hipnózisba

kerültem volna, elnyomott az álom.

 ***************************

Mikor felébredtem, kinéztem az ablakon.Már egy hete voltunk itt

Michelloval, de még nem tudtunk semmilyen

szökési tervvel előrukkolni.Már többször is próbáltuk elérni

Riekáékat, de mindhiába.Michello szerint

napról-napra jobban néztem ki.Bár ez füllentés volt a részéről,

részben igaza volt.Már nem rázott a hideg,

és nem voltam már olyan sápadt, de a bezártságtól kezdtem

nyugtalan lenni.Nem kellett sok idő, és 

pánikrohamaim lettek.Az egyk ilyen alkalommal az egyik

biztonságiőr lezáratta nekünk ezt a kis részt, és

megengedte, hogy felügyelettel bár, de felmehessünk  a tetőre.A

kilátás gyönyörű volt.Látni lehetett az egész 

várost.Michellonak súlyos depressziója lett.Néha hallottam este,

ahogy sír.Egy orvos látogatott minket heti 2x.

Aggódott az állapotunk miatt.Ő jó ember volt.Ételt is kaptunk, de

mi nem sokat ettünk.Lauráról sem tudtam 

semmit.Ezekben a napokban folytona  kiskutyáról

álmodtam.Nagyon hiányzott.Hiába volt itt Michello,

magányosnak éreztem magamat nélküle.

****************************

Michaellóval börtönbe kerülésünk után voltunk fél évvel.Teljesen

lesoványodtunk.Kinnt voltunk a tetőn.

A gyönyörű tájat néztem.Az utók hangyányi pici pöttyként

látszódtak.Hirtelen elfogott a honvágy.Ezt azt érzést

mostanába keztem el érezni.Mára egészen hozzászoktam már.

-Khm,elnézést, hogy zavarom kisasszony, de vissza kell vigyem

önöket a cellába.Az orvos látni szeretné

magukat.

Igazából észre se vettem az őröket.Álltalában nem vettem róluk

tudomást, de most visszamenetm a szobámba.

Kedveltem ezt az orvost.Mióta ápolt minket, már nem is fájt a

szemem.Michellónak ma veszik le a kötést

a lábáról utoljára.Már volt egy kissebb műtétje, hogy visszategyék

a csonot.Mostanában egész jól volt,

leszámítva a mstanra már enyhébb depresszióját.Nem értettem,

hogy miért voltak kedvesek hozzánk.

Mikor végzett velünk az orvos,visszamentünk a tetőre.Az őrök nem

voltak ott.Nem értettem, hogy mi van.Körbenéztem, és

felemeltem a kezemet, készen arra, hogy lecsapjak, ha valaki

megtámadna.Michelle isúgyanígy tett.Egyszercsak egy hang szólalt

meg a fülemben.Azt hittem, hogy Michello akar valamit mondani, 

de nagy meglepetésemre nem az ő hangja volt, hanem egy rég

elfeledett, szívmelengető hang.

-Erza,Michello, nézzetek fel!

Egyszerre néztünk fel.Az égen egy nagy, csendes repülő lebegett.A

repülőből Rieka mosolygott ránk.Örültem, hogy újra

látom.Habozás nélkül felugrottam, megcélozva Rieka

felémnyújtott kezét.Az ugrás kicsit gyengébbre sierült, mert már

kijöttem a gyakorlatból,de Rieka sikeresen

elkapott.Lenyúltam Michellóért, és közös erővel felhúztuk.Boldog

voltam,hogy itthagyhatjuk a börtönt, és hazautazhatunk az EVK

főhadiszállására.

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 17878
Hónap: 413
Nap: 13