ORSZÁGOK HARCA <3

 12.fejezet(Ch) Új gondok  

Február volt.Már egy éve voltam tolószékbe, de még remélni sem

mertem, hogy valaha is kijutok a tolószék fogságából.Pedig jó lett

volna kijutni az udvarra, ahol nagy pelyhekben hullott  a hó, vagy

a városban körülnézni, ahol már 1 éve nem jártam, azót a

bizonyos nap óta.Szörnyű úgy élni, mintha már 83éves néni lennék

 és várni,hogy a monoton napjaimban valami változás történjen,

de én hittem a csodában, és a csoda eljött. Ám a csoda nem csak

örömöt,hanem bosszúságot is hozott magával.Monoton napjaimhoz

híven vártam, hogy Charlotta(akit korábban Bobby megmentett

Rieka kezei közül)  eljöjjön a napi látogatása idejében.El is jött, és

mint  mindig, most is pontos volt.Arcán óriási mosoly terült

szét, így egyértelmű volt, hogy valami jó hírt hozott

-Fantasztikus hírt hoztam Cheky!

-Csodáltam is volna, ha ekkora mosollyal az arcodon rossz hírt

mondasz!De el is mondod a hírt, vagy

 csak vigyorogsz, mint a tejbetök?

-Ahhoz képest, hogy én segítek neked, ahhoz képest nem vagy

valami kedves...

 -Jól van na, bocsánat!Charlotta kisasszony legyen olyan szíves,

hogy  elmondja a jó hírt!

-így mindjárt más!Amúgy megtudod, ha felálsz!

-Hogy mi?!Mi az, hogyha felállok?

 -Jajj Istenem, mindent nekem kell csinálnom?

 -Ne csikálj Charlotta, mert mindjárt ki fogok esni a tolószékemből!

-Na, és már ki is estél.

És csodák csodájára éreztem a lábamat, és tudtam járni.Nem

kérdeztem meg, hogy hogyan történhetett

meg ez, csak futottam egyenesen az udvar felé, hogy érezhessem

a havat, mert attól féltem, hogy ez egy

 csodaszép álom, és rögtön végetér.Az sem zavart, hogy egy szál

pólóba voltam, csak belevetődtem egy

 nagy rakás hóba, de nem ébredtem fel, sőt mi több, elájúltam.

**********************

Amikor magamhoz tértem 2 veszekedő hangra lettem figyelmes, az egyik

Bobbyé volt, a másik pedig Charlottáé.

-Hogy hagyhattad, hogy elfusson?

-Szerinted gondoltam én rá. hogy így fog ragálni?!

-Te vagy a testvére neked kéne ismerned!

-Ja, csak, hogy én már 5éve nem láátam, te meg már 5éve ismered!

Úgyhogy...

-De Laura olyan kiismerhetetlen, hogy...

-Igen Bobby kiismerhetetlen vagyok?De mondjátok el, hogy hogyan tudok

járni?

-Ugyan Laura 2203-at írunk, mi olyan csodálatos?

-Vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit!

-Amúgy Cheky elhiszem, hogy ez neked most nagy öröm, de attól még nem

kell úgy viselkedni, mint egy ovis!Futsz a vakvilágba, mint egy őrült, nem

törődve semmivel...

Na tessék, a húgom oszt ki!Legszívesebben azt mondtam volna neki, hogy

én vagyok az idősebb és tisztelnie kéne, de 2okból nem tehettem:1.mert ő

viselte gondomat 1 éven kersztül és 2.mert ő sosem fogja érteni, hogy ez

nekem mekkora öröm volt.

-Jól van szende szűzlány, köszönöm, hogy a gondomat viselted, de az akció

végetért, húzhatsz haza, hacsak nem állsz be az FTSZ-hez.

-Isten őrizz, az lenne az utolsó dolog, ami az eszembe jutna, de ami azt illeti

az akciónak koránts sincs vége, úgyhogy ne örülj.

-Már hogyne lenne vége?Hisz Aizava dutyiban ül, én meg élek és virulok.

-Igen, igen, de emlékszel-e még arra a robotra, ami 2évvel ezelőtt

megtámadott?

-Igen.Azt az EVK küldte ellenem.

-Tévedés.

-Hogyan?!Akkor mégis ki?!

-Shina Ayato, az új ellenséged.

-Ez lehetetlen!Épp lezárok egy ügyet, és próbálok pihenni, erre jön egy

ujjabb ügy...

-Van ez így.

-De, akkor ez azt jelenti, hogy Aizavát majdnem feleslegesen küldtem

börtönbe?

-Igen.

Hát igen, ha nem bosszúból küldtem volna Aizavát börtönbe, akkor most

dühönghetnék, de így csak azért dühöngök, mert nem pihenhetek.

-Hát ez fantasztikus!Még szerencse, hogy azért jöttem az FTSZ-be, mert

kellett az izgalom, szóval sosincs nyugtom.

-Hát igen Laura, szegény lány, sajnállak!

-Főleg tőled nincs nyugtom Bobby...

-Ugyan már, tudom, hogy szeretsz engem, hisz minden nőnek kell egy férfi,

és most, hogy nincs Michaello....

-Ki ne ejsd előttem mégegyszer azt  a nevet!

-Nocsak, nocsak Cheky, valaki nem tette túl magát azon, hogy dobták.

-Te is jól tudod, hogy már rég nem érdekel Michaello, de az tény, hogy

örökre utálni fogom, ugyanis veled ellentétben én, ha megszeretek valakit,

arra örökre emlékezni fogok, csak az illető iránt érzett érzelmeim idővel

megváltoznak.Ki tudja, ha pl: Aizava nem lenne az ellenségem, még az is

lehetne, hogy jó barátnők lehetnénk, de mondtam már, hogy mehetsz haza,

mert tudom, hogy csak azért maradtál itt, hogy bosszancs, arra meg nincs

szükségem.És még valami: nem csak én változtam ám meg, hanem te is hugica.

-Az lehet, de te most csak kihasználtál engem, aztán elküldesz.Belegondoltál

már, hogy Michello valyon miért dobott?Lehet, hogy őt is kihasználtad, csak

nem vetted észre...

-Ugyan, mit tudsz te a szerelemről, hisz sose volt még benne részed!

-Lehet, hogy nem volt, és lehet, hogy nem is lesz, de legalább nem fogok

úgy járni, mint te!

Feleslegesnek tartottam a veszekedés folytatását, ezért inkább csödben

maradtam.

-Amúgy Cheky bármilyen meglepő, öröm volt látni,de légyszives a

legközelebbi találkozásunkkor ne ilyen legyél, és próbálj megváltozni.Te meg

Bobby egy nagyszerű ember vagy, öröm volt téged megismerni, és biztos

vagyok benne, hogy  veled jobban járt volna a nővérem, mint Michaellóval.

Bobby bólintott.

-Ne is mondj semmit, tudom, hogy Cheky a szíve után megy és nem az esze

után.

-Charlotta, még lekésed a repülőgépet, és ittmaradsz a nyakunkon.

-Jól van, megyek már!Hát,akkor ég veletek.

És Charlotte elindult az FTSZ 1-ik gépével, amivel érkezett is.Hosszú szőke

hajában megtapadtak a hópelyhek.Charlotta beszállt.Az ablakhoz ült, és

onnan integetett nekünk.Aztán a gép lassan emelkedni kezdett, és elrepült

Lyon felé.Olyan furcsa érzés volt Charlotta távozása.Egyszerre kellemes,

és kellemetlen is.Kellemes, mert sokat veszekedtem vele, és ez a stressz

most megszűnt, és kellemetlen, mert mégis csak a húgom volt, ő ápolt 1 évig,

és lehet, hogy megint nem látom 5évig.Ki tudja?Szerintem ő is

hasonlóképpen érezhetett most, azzal a különbséggel, hogy nekem egy

ujjabb küldetésem volt, valami Shina Ayato ellen, akiről nem tudok még

semmit.

-Mond csak Bobby, mit tudsz erről a Shina Ayatoról?

-27 éves, ausztrál származású, de most Olaszországban él.

-Nem pont az élettörténetére gondoltam, de mindegy.Azt esetleg nem tudjuk,

hogy volt-e már diliházban?

-Hogy?

-Tudod, gondoltam biztos ő is őrült, mert engem minidig az őrültek próbálnak

kinyírni.

-Vagy úgy.Fogalmam sincs, ilyen adat nem szerepel az adatbázisban.

Elgondolkoztam azon, amit Charlotta mondott.Valyon tényleg jobban jártam

volna, ha Bobbyt választom Michaello hejett?Lehet, de sosem tettem

volna.Bobby egy kedves. aranyos, segítőkész, kávé, és palacsintafüggő,

buzgó, elektronikai zseni, aki a munkatársam, és a barátom, de csak a

barátom.Michaellot szerettem, és lehet, hogy nem olyan volt, mint

amilyennek mutatta magát,de végülis már az elején tudtam, hogy egy

nőcsábász...Hiába is szeretné Bobby, őrá sosem fogok tudni úgy

tekinteni,ahogy anno Michaellora.Bobby mindig is a kis Bobby marad nekem

a cukisága miatt.

-Charlotta persze vakon dobálja nekem a tanácsokat, de egyikőjüket sem

ismeri.Bobby cuki, de mégis csak Bobby, Michello meg egy tapló paraszt, de

mégis csak Michaello!

-Hogy mi?Cuki volnék?És mit értesz az alatt, hogy mégis csak Bobby?

Upsz...Hangosan gondolkodtam.Mostanság gyakran megesik.

-Hát ezt így nem lehet elmondani.Ez a te sajátos jellemed.

-Á, értem.Szóval még mindig nem tetted túl magadat Micahellon.

-Ne gyere már te is ezzel!

-Nézz szembe a tényekkel Laura!

-Milyen tényekkel Bobby?Eszembe sem jutott volna az a görény, ha

Charlotta nem dobálná vakon 

a tanácsait!Csak átgondoltam a dolgot.

-Átlátok én a szitán!

-Ezt csak azért mondod, mert tudod, hogy sosem járnék veled.

-Sose értettem, hogy mit szerettél Michaelloba.

-Még jó, hogy nem!De ejtenénk már a témát?

-Kész örömmel, nekem se sok kedvem van róla beszélni, elhiheted.Na akkor

mi másról dumáljunk?

-Igazság szerint arra gondoltam Bobby, hogy lenne-e kedvem kijönni velem

hógolyózni.

-Még szép!

-Így kézenfogta Bobbyt, és kirohantam vele az udvarra.Bobby

felszabadúltam vetődött bele a hóba.

-Hé cukifiú, vigyázz támadok!

-Á, ez nem ért, nem készültem fel rá!

-Én szóltam!

-Nesze!

-Hé!

-Visszakaptad!

És olyan felszabadultan játszottunk, hogy azt hittem sose voltam még ilyen

boldog.Aztán eszembejutootak a Michaelloval töltött romantikus esték.A sírás

kerülgetett.Charlottának és Bobbynak is igaza volt.Most már nyíltan

kijelenthetem, hogy még mindig nem tettem túl magamat Michaellon,

bármekkora szemét is.Jobban kellett éreznem magamat Bobbyval, mint

azokon az estéken, és ezt csak egyféleképpen tehettem meg.Nem volt

ínyemre, de muszály volt.Bobby felé szaladtam, aki épp háttal állt nekem és

1hógolyót gyúrt.Ártöleltem.

-Na, mi van?

A füléhez hajoltam, és ezt sutoggtam:

-Csókolj meg Bobby!

Bobbyt sem kellett sokáig bíztatni.Összefortunk a csókban, és valami

furcsamód Bobby jobban csókolt, mint Michaello.Bobby sdzakította meg a

csókot.

-A francba Laura, ki tud rajtad kiigazodni?!

Nem is tudtam, hogy mit mondjak erre.Bobby most biztosan azt hiszi, hogy

pasihiányom van, és mégis belszerettem, így hát el kellett mondanom, hogy

ez nem így van, báér tudtam, hogy szomorú lesz.

-Tudod Bobby, igazatok volt.

-Tényleg?

-Igen.Nem tudom túltenni magamat Michaellon.Most azért kértem, hogy

csókolj meg, mertz jobban akartam érezni magamat, mint a Michaelloval

töltött estéken.

-Értem.

-Bocsi.

-Ugyan már!Úgyemlékszem történt már ilyesmi.

Tényleg.Eszembejutott az nap, amikor ránktámadt a robot.Már akkor

sejtettem, hogy MIchaello megcsal, és aznap este elkeseredetségembe

megcsókoltam Bobbyt.

-Ja, igaz.

-És akkor is megnemtörténtnek tekintettünk a dolgot.

Érdekes, Bobby nincs is elkeseredve.Talán belenyugodott, hogy nincs

nálam esélye, és beéri egy néhai csókkal.

-Bobby, bennelennél egy kis huncutságba?

-Hogy mi?!

-Jajj, nem úgy értettem!Csak csenjünk pár jó falatot az FTSZ

konyhájáról.Benn vagy?Vagy nyuszika vagy?Nyussz,nyussz.

-Nem én!Menjünk!

-Ez a beszéd!

Így csuromvizesen befutottunk az épületbe, és beosontunk a

konyhára.Elcsentünk pár jó kaját, aztán buliztunk.Végre úgy érezhettem,

hogy Michello emlékei nem fognak kisérteni engem, és élhetem az életemet

tovább boldogan.A bökkenő csak az volt, hogyha az FTSZ-nél dolgozol,

akkor a dolgokat nem te alakítod.