Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


18.fejezet(E) Az új kötelék

 18.fejezet.(E) Az új kötelék

Már volt 2 hónapja, hogy visszatértünk  a Shina

küldetésről.Nagyon haragudtam Chekyre!Ha jött volna a

terv szerint, akkor elkaptuk volna Shinát.Bár elég szomorú voltam,

hogy nem tudtam egeyedül legyőzni

az ellenséget, Rieka megnyugtatott:

-Nem is gondolj rá!Nem  ate hibád volt!

Mindig ezt mondta, ,meg, hogy:

-Gondolj arra, hogy májusban lesz az esküvőnk!

Érdekes módon 3 esküvőt is terveztünk májusra:Cheky és

Fernando esküvőjét, Charlottáét és Bobbyét, 

valamint a miénket.Nem tudom, hogy ezek összebeszéltek-e, vagy

csak a sors szórakozik velünk, de ez van.

Én nem szerettem volna nagy felhajtást az esküvő körül, de Rieka

ragaszkodott hozzá, hogy legalább 

30embert hívjunk meg.Hol ismerek én annyit?Végülis a sok

tanakodás után, úgydönöttünk, hogy meghívjuk:

az egész EVK-t.Az esküvő előtt még elkellett mennem az EVK

európai részére egy megbeszélésre a további

tervekben.Úgy tűnik szövetséget kötöttünk az FTSZ-el.A végső

tárgyalást már egy hónapja lebonyolódott.

Persze bocsánatot kértünk a főnökük, és a többi kár miatt is.Most

készülődtem az útra.Az előző okom 

mellett volt még egy okom, hogy odamenjek.Azt mondták, hogy

van ott egy lány, aki látni akar.Fogalmam 

sem volt, hogy ki lehet az.Riekával tervezgettük, hogy

összeköltözünk, csak nem láttam ennek az értelmét.

Az EVK-ban volt mindkettőnknek egy lakása, akkor láthatjuk

egymást, amikor csak akarjuk, emellett

kicsi mindkettő lakás.Ha össze akarunk költözni, szükségünk lesz

egy nagyobb lakásra.Amint

kész vagyok a pakolással, felmegyek  a főnökhöz kérni egy új

lakosztályt.Ezenkívül a házasságunkra

 való engedélyt.Remélem, hogy meg fogja engedni, mivel engem

különösen nagy becsben tartott.

Rieka éppen egy küldetésen van Ausztráliában, úgyhogy csak

akkor fogom újra látni, amikor

visszatérek az európai tárgyalásról.Mikor végeztem az utolsó

simításokkal, már kora délután volt.

Kimentem a szobámból, és elindultam a főnök irodája

felé.Útközben azon agyaltam, hogy mit

mondjak neki,Úgy gondoltam, hogy úgy lesz a legjob, ha először

megemlítem neki, hogy Rieka megkérte 

a kezemet, és hogy összeakarunk házasodni.Majd ebből

következik, hogy össze is költöznénk.Másképp

nem nagyon kértem volna ki a főnök véleményét, de mivel Rieka

ragszkodik az összeköltözéshez...

azthiszem nem úszom meg ezt  abeszélgetést.Végre odaértem.Az

ajtóhoz érve nagy levegőt vettem, és

bekopogtam.Nem jött semmi válasz, így újra

bekopogtam.Odabentről egy "tessék" hallatszott, így benyitottam.

Ezen túl kellett esnem, mielőtt elutaznák.

-Á, Erza, te vagy az?Mit szeretnél?

-Elnézést, hogy zavarom főnökúr, de ez nem tűr halasztást.

-Mondjad csak, ne zavartasd magadat.

-Ugye emlékszik azokra az emeberekre, akiket az EVK -s

rendezvényem idejére a beszédemhez kértem?

-Igen Erza, emlékszem, de térj a lényegre!Te nem szoktál ennyit beszélni...

-Igen, uram!Az a lényeg, hogy Rieka megkérte  akezemet, és

összeszeretne belem házasodni, ezenfelül

összeköltözni is.

-Erza, ugye tudod, hogy sokmindent kérsz?Azt mondod, hogy

adjak egy nagyobb lakosztályt, és az 

áldásomat  a házasságotokra?

Bólintottam.Ő elgondolkozó arccal nézett maga elé, majd

kisvártatva sóhajtott.

-De csak, mert te kérted!Ez egy különleges eset!Megkapjátok az

áldásomat, és a laksoztályt is!A 

legfelső emelete  atiétek.Ott csak egy lakosztály van.Jó

nagy...Tessék-matat- itt vannak a kulcsok.Ott a 

kiskutyának is jó helye lesz.

Újra mélyen meghajoltam:

-Nagyon köszönöm, és nem fog bennem csalódni!

Hátráltam.Már épp az ajtóban álltam, amikor  a főnök újra

megszólalt:

-Erza, és mikorra tervezitek az esküvőt?

-Májusra.

-Látom melegséggel tölt el  a gondolat.Biztos nagyon boldogok lesztek.

Mikor a lakásomhoz értem, találtam ott egy csomagot.Azon egy

címke állt ezzel  a felirattal:

Bolod szülinapot Erza!

Csak álltam ott némán, remegő kézzel a dobozt bámulva.Ki  a fene

küldhette?Egyáltalán honnan 

tudta, hogy itt lakom, és hogy mikor van a szülinapom?Még én

sem tudtam!A kézírás számomra ismeretlen,

bár hasonló az enyémhez.Óvatosan kicsomagoltam, és már

belépve kinyitottam a csomagot.Abban egy

pici, törékeny porcelánbaba volt.Úgy nézett ki, mintha én lettem

volna.Haja vöröses, arcán kis festett

pír, szája vörös.Ez annyira különös.A baba mellett ez volt írva

cikornyás betükkel:

Tatjana

Ki lehet az a Tatjana, és miért küldött nekem ajándékot?Jobban

szemügyre szerettem volna venni  a

kicsi játékot, ezért megérintettem.Ahogy megérintettem egy

emlékkép úszott be  a tudatomba.Egy

kis szoba volt benne, két kicsi ágyikó, és egy lány.Az én

vagyok!Pár pillanat múlva belépett egy lány

a képbe.Az egy pár évvel fiatalabb, és...az az álom béli lány!A

lány, aki folyton bevillant az eszembe.

Már szinte beleégette magát a retinámba.A két lány megölelte

egymást, majd elsötétült a kép, és ott

találtam magamat, a földön, az ajtóm előtt.Kezemben ott

szorongattam a pici porcelánbabát.Nem tudom,

hogy az eséstől, vagy a kezem szorításától, de a baba arcán

vékony repedés látszódott.Ugyanakkor az

én fejem is szörnyen fájt.

***********

Miután kihevertem a sokkoló emlékképet, felhívtam Riekát, hogy

tudassam vele a fejleményeket.

Az emlékképről, és a babáról nem számoltam be neki, mert nem

akartam, hogy aggódjon.Ő nagyon

örült a híreknek, és azt mondta, hogy kezdjem elfoglalni a közös

lakosztályunkat.De én nem akartam 

nélüle beköltözni, így hát hagytuk, hogy majd ha mindketten

visszajöttünk, akkor költözünk be együtt.

Úgy gondoltam, hogy mielőtt elutazok az európai részre, azelőtt

elmegyek egyet sétálni a kiskutyámmal.

Kodomo nagyon örült, hogy elmentünk sétálni.Mostanában sokszor

mentünk el így, kettesben.Együtt

élveztük a hűs szellőtt, a minket cirógató napsugarakat, és a friss

fű illatát.Szeretem a tavaszt!Szeretek

csak úgy kinntlenni a természetbe (bármelyik évszakban) és csak

sétálni vagy ülni a szabad ég alatt

(a legrosszabb időjárásban is).2 órát voltunk kinnr, majd

visszamentünk.Sokat futottunk a mezőn

Kodomóval, amit mindketten nagyon élveztünk.Mikor felértünk a

lakosztályba, Kodomo rögtön 

lefeküdt a szőnyegre, és elaludt.Sajnos én nem pihenhettem ilyen

nyugodtan.Meg kellett terveznem 

az európai utazásomat.Tehát leültem a kapanéra, és elővettem a

lap-techemet, és a telefonomat is

készenlétbe helyeztem.Oda kellett telefonálnom, mielőtt

elindulok.Még van 6órám addig.Még egyszer

megnéztem az útvonalat, ellenőriztem, hogy le van-e foglalva a

repülőm, majd mivel mindent rendben találtam

elmentem aludni.Már nem emlékszem, hogy mit álmodtam, csak

arra, hogy amikor felébredtem

rossz előérzetem támadt.

*********

Már a repülőben ültem.Épp felszálltam, amikor megszólalt a

telefon.Michaello volt az.Mit akar tőlem ez a tetü?

Felvettem a telefont, és cseppet sem barátságos hangon

beleszóltam:

-Mit akarsz?

-Eeeerzaaa...te vagy az?

-Már megint részeg vagy?Tönkre fogod tenni magadat.Bár,

cseppet sem érdekelsz...

Semmi, csak kussol.

-Mondd már, hogy mit akarsz!

-Ölj meg!

Ez váratlanul ért.Mit akar ez?Hogy vegyem el az életét?

-Hol vagy most?-kérdeztem némi aggodalommal a hangomban.

-Peruban.

-Mit keresel ott?Michello, menj vissza Franciaországba, és maradj

is ott!Most nem érek rá veled foglalkozni!

-Jó.-Michaello végül megadta magát.

Letettem.Fogalmam sincs, hogy mi történhetett vele.Ezt nem

tudtam, de az úton nem csak Michaello volt

a kellemetlen meglepetés.Alig mentem pár órát, amikor  a radar

zavart érzett  a mezőben, ezért kinéztem 

az ablakon.A két piros pont két nagy rakéta volt.Felém

tartottak.Még éppen kitudtam térni előlük.Az én 

rerpülőm hejett egymásba ütköztek, és felrobbantak.Gyorsabb

sebességre kapcsoltam.Már azt hittem, 

hogy leráztam, amikor egy lopakodó raléta (amit nem jelzett a

radar) mögöttem fél méterrel robbant fel.

Felkiáltottam ijedtemben.Kilőttem egy rakétát, és amilyen gyorsan

csak lehetett elhúztam a csíkot.

Semmilyen felesleges harc, vagy küzdelem nem hiányzott most

nekem.Most már Rieka miatt is jobban

kell magamra vigyáznom.Az út további szakaszában azonban már

nem volt gond, így sikeresen megérkeztem

a bázisra.De még minidg nem fért a fejembe, hogy ki támadhatott

meg.Túl sok különös dolog történik

mostanában ...Pár ember mutatta a lesszállási lehetőséget.Profik

voltak.Az én repülőgépemen kívül még

18 másik repülőgép parkolt itt.Már elég sokan itt vannak.Mikor

kiszálltam a repülőmből, egy finoman csengő

női hang kiáltotta a nevemet:

-Erza!

Megfordultam a hang irányába, és egy szép, magasm hosszú,

sötétvörös hajú lányt pillantottam meg.

A lány haja lobogott a szélben, ahogy felém futott.Ahogy egyre

közelebb ért, egyre jobban ki lehette venni a 

vonásait.Nagy megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy ő az az

álombéli lány, és, hogy ő lehet Tatjana.

Én csak álltam ott megkövülten.A lány hozzámért, és még a

lendület hevében átkarolta a nyakamat,

majd a fülembe súgott valamit:

-Úgy örülök, hogy újra láthatlak...TESTVÉREM!

Testvé...TESTVÉREM?!Hogy, hogy, ki ez a lány?Nem is ismerek

senkit sem a családomból!

Erre ez a lány csak úgy felbukkana  semmiből, és azt állítja, hogy a

testvérem?Ez lehetetlen, én...

Csak álltam ott, mintha kőből lennék, nem is mozdultam.Csak a

láyn csilingelő kacagását hallottam 

a távolból.

 

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22511
Hónap: 316
Nap: 9