18.fejezet(E) Az új kötelék
18.fejezet.(E) Az új kötelék
Már volt 2 hónapja, hogy visszatértünk a Shina
küldetésről.Nagyon haragudtam Chekyre!Ha jött volna a
terv szerint, akkor elkaptuk volna Shinát.Bár elég szomorú voltam,
hogy nem tudtam egeyedül legyőzni
az ellenséget, Rieka megnyugtatott:
-Nem is gondolj rá!Nem ate hibád volt!
Mindig ezt mondta, ,meg, hogy:
-Gondolj arra, hogy májusban lesz az esküvőnk!
Érdekes módon 3 esküvőt is terveztünk májusra:Cheky és
Fernando esküvőjét, Charlottáét és Bobbyét,
valamint a miénket.Nem tudom, hogy ezek összebeszéltek-e, vagy
csak a sors szórakozik velünk, de ez van.
Én nem szerettem volna nagy felhajtást az esküvő körül, de Rieka
ragaszkodott hozzá, hogy legalább
30embert hívjunk meg.Hol ismerek én annyit?Végülis a sok
tanakodás után, úgydönöttünk, hogy meghívjuk:
az egész EVK-t.Az esküvő előtt még elkellett mennem az EVK
európai részére egy megbeszélésre a további
tervekben.Úgy tűnik szövetséget kötöttünk az FTSZ-el.A végső
tárgyalást már egy hónapja lebonyolódott.
Persze bocsánatot kértünk a főnökük, és a többi kár miatt is.Most
készülődtem az útra.Az előző okom
mellett volt még egy okom, hogy odamenjek.Azt mondták, hogy
van ott egy lány, aki látni akar.Fogalmam
sem volt, hogy ki lehet az.Riekával tervezgettük, hogy
összeköltözünk, csak nem láttam ennek az értelmét.
Az EVK-ban volt mindkettőnknek egy lakása, akkor láthatjuk
egymást, amikor csak akarjuk, emellett
kicsi mindkettő lakás.Ha össze akarunk költözni, szükségünk lesz
egy nagyobb lakásra.Amint
kész vagyok a pakolással, felmegyek a főnökhöz kérni egy új
lakosztályt.Ezenkívül a házasságunkra
való engedélyt.Remélem, hogy meg fogja engedni, mivel engem
különösen nagy becsben tartott.
Rieka éppen egy küldetésen van Ausztráliában, úgyhogy csak
akkor fogom újra látni, amikor
visszatérek az európai tárgyalásról.Mikor végeztem az utolsó
simításokkal, már kora délután volt.
Kimentem a szobámból, és elindultam a főnök irodája
felé.Útközben azon agyaltam, hogy mit
mondjak neki,Úgy gondoltam, hogy úgy lesz a legjob, ha először
megemlítem neki, hogy Rieka megkérte
a kezemet, és hogy összeakarunk házasodni.Majd ebből
következik, hogy össze is költöznénk.Másképp
nem nagyon kértem volna ki a főnök véleményét, de mivel Rieka
ragszkodik az összeköltözéshez...
azthiszem nem úszom meg ezt abeszélgetést.Végre odaértem.Az
ajtóhoz érve nagy levegőt vettem, és
bekopogtam.Nem jött semmi válasz, így újra
bekopogtam.Odabentről egy "tessék" hallatszott, így benyitottam.
Ezen túl kellett esnem, mielőtt elutaznák.
-Á, Erza, te vagy az?Mit szeretnél?
-Elnézést, hogy zavarom főnökúr, de ez nem tűr halasztást.
-Mondjad csak, ne zavartasd magadat.
-Ugye emlékszik azokra az emeberekre, akiket az EVK -s
rendezvényem idejére a beszédemhez kértem?
-Igen Erza, emlékszem, de térj a lényegre!Te nem szoktál ennyit beszélni...
-Igen, uram!Az a lényeg, hogy Rieka megkérte akezemet, és
összeszeretne belem házasodni, ezenfelül
összeköltözni is.
-Erza, ugye tudod, hogy sokmindent kérsz?Azt mondod, hogy
adjak egy nagyobb lakosztályt, és az
áldásomat a házasságotokra?
Bólintottam.Ő elgondolkozó arccal nézett maga elé, majd
kisvártatva sóhajtott.
-De csak, mert te kérted!Ez egy különleges eset!Megkapjátok az
áldásomat, és a laksoztályt is!A
legfelső emelete atiétek.Ott csak egy lakosztály van.Jó
nagy...Tessék-matat- itt vannak a kulcsok.Ott a
kiskutyának is jó helye lesz.
Újra mélyen meghajoltam:
-Nagyon köszönöm, és nem fog bennem csalódni!
Hátráltam.Már épp az ajtóban álltam, amikor a főnök újra
megszólalt:
-Erza, és mikorra tervezitek az esküvőt?
-Májusra.
-Látom melegséggel tölt el a gondolat.Biztos nagyon boldogok lesztek.
Mikor a lakásomhoz értem, találtam ott egy csomagot.Azon egy
címke állt ezzel a felirattal:
Bolod szülinapot Erza!
Csak álltam ott némán, remegő kézzel a dobozt bámulva.Ki a fene
küldhette?Egyáltalán honnan
tudta, hogy itt lakom, és hogy mikor van a szülinapom?Még én
sem tudtam!A kézírás számomra ismeretlen,
bár hasonló az enyémhez.Óvatosan kicsomagoltam, és már
belépve kinyitottam a csomagot.Abban egy
pici, törékeny porcelánbaba volt.Úgy nézett ki, mintha én lettem
volna.Haja vöröses, arcán kis festett
pír, szája vörös.Ez annyira különös.A baba mellett ez volt írva
cikornyás betükkel:
Tatjana
Ki lehet az a Tatjana, és miért küldött nekem ajándékot?Jobban
szemügyre szerettem volna venni a
kicsi játékot, ezért megérintettem.Ahogy megérintettem egy
emlékkép úszott be a tudatomba.Egy
kis szoba volt benne, két kicsi ágyikó, és egy lány.Az én
vagyok!Pár pillanat múlva belépett egy lány
a képbe.Az egy pár évvel fiatalabb, és...az az álom béli lány!A
lány, aki folyton bevillant az eszembe.
Már szinte beleégette magát a retinámba.A két lány megölelte
egymást, majd elsötétült a kép, és ott
találtam magamat, a földön, az ajtóm előtt.Kezemben ott
szorongattam a pici porcelánbabát.Nem tudom,
hogy az eséstől, vagy a kezem szorításától, de a baba arcán
vékony repedés látszódott.Ugyanakkor az
én fejem is szörnyen fájt.
***********
Miután kihevertem a sokkoló emlékképet, felhívtam Riekát, hogy
tudassam vele a fejleményeket.
Az emlékképről, és a babáról nem számoltam be neki, mert nem
akartam, hogy aggódjon.Ő nagyon
örült a híreknek, és azt mondta, hogy kezdjem elfoglalni a közös
lakosztályunkat.De én nem akartam
nélüle beköltözni, így hát hagytuk, hogy majd ha mindketten
visszajöttünk, akkor költözünk be együtt.
Úgy gondoltam, hogy mielőtt elutazok az európai részre, azelőtt
elmegyek egyet sétálni a kiskutyámmal.
Kodomo nagyon örült, hogy elmentünk sétálni.Mostanában sokszor
mentünk el így, kettesben.Együtt
élveztük a hűs szellőtt, a minket cirógató napsugarakat, és a friss
fű illatát.Szeretem a tavaszt!Szeretek
csak úgy kinntlenni a természetbe (bármelyik évszakban) és csak
sétálni vagy ülni a szabad ég alatt
(a legrosszabb időjárásban is).2 órát voltunk kinnr, majd
visszamentünk.Sokat futottunk a mezőn
Kodomóval, amit mindketten nagyon élveztünk.Mikor felértünk a
lakosztályba, Kodomo rögtön
lefeküdt a szőnyegre, és elaludt.Sajnos én nem pihenhettem ilyen
nyugodtan.Meg kellett terveznem
az európai utazásomat.Tehát leültem a kapanéra, és elővettem a
lap-techemet, és a telefonomat is
készenlétbe helyeztem.Oda kellett telefonálnom, mielőtt
elindulok.Még van 6órám addig.Még egyszer
megnéztem az útvonalat, ellenőriztem, hogy le van-e foglalva a
repülőm, majd mivel mindent rendben találtam
elmentem aludni.Már nem emlékszem, hogy mit álmodtam, csak
arra, hogy amikor felébredtem
rossz előérzetem támadt.
*********
Már a repülőben ültem.Épp felszálltam, amikor megszólalt a
telefon.Michaello volt az.Mit akar tőlem ez a tetü?
Felvettem a telefont, és cseppet sem barátságos hangon
beleszóltam:
-Mit akarsz?
-Eeeerzaaa...te vagy az?
-Már megint részeg vagy?Tönkre fogod tenni magadat.Bár,
cseppet sem érdekelsz...
Semmi, csak kussol.
-Mondd már, hogy mit akarsz!
-Ölj meg!
Ez váratlanul ért.Mit akar ez?Hogy vegyem el az életét?
-Hol vagy most?-kérdeztem némi aggodalommal a hangomban.
-Peruban.
-Mit keresel ott?Michello, menj vissza Franciaországba, és maradj
is ott!Most nem érek rá veled foglalkozni!
-Jó.-Michaello végül megadta magát.
Letettem.Fogalmam sincs, hogy mi történhetett vele.Ezt nem
tudtam, de az úton nem csak Michaello volt
a kellemetlen meglepetés.Alig mentem pár órát, amikor a radar
zavart érzett a mezőben, ezért kinéztem
az ablakon.A két piros pont két nagy rakéta volt.Felém
tartottak.Még éppen kitudtam térni előlük.Az én
rerpülőm hejett egymásba ütköztek, és felrobbantak.Gyorsabb
sebességre kapcsoltam.Már azt hittem,
hogy leráztam, amikor egy lopakodó raléta (amit nem jelzett a
radar) mögöttem fél méterrel robbant fel.
Felkiáltottam ijedtemben.Kilőttem egy rakétát, és amilyen gyorsan
csak lehetett elhúztam a csíkot.
Semmilyen felesleges harc, vagy küzdelem nem hiányzott most
nekem.Most már Rieka miatt is jobban
kell magamra vigyáznom.Az út további szakaszában azonban már
nem volt gond, így sikeresen megérkeztem
a bázisra.De még minidg nem fért a fejembe, hogy ki támadhatott
meg.Túl sok különös dolog történik
mostanában ...Pár ember mutatta a lesszállási lehetőséget.Profik
voltak.Az én repülőgépemen kívül még
18 másik repülőgép parkolt itt.Már elég sokan itt vannak.Mikor
kiszálltam a repülőmből, egy finoman csengő
női hang kiáltotta a nevemet:
-Erza!
Megfordultam a hang irányába, és egy szép, magasm hosszú,
sötétvörös hajú lányt pillantottam meg.
A lány haja lobogott a szélben, ahogy felém futott.Ahogy egyre
közelebb ért, egyre jobban ki lehette venni a
vonásait.Nagy megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy ő az az
álombéli lány, és, hogy ő lehet Tatjana.
Én csak álltam ott megkövülten.A lány hozzámért, és még a
lendület hevében átkarolta a nyakamat,
majd a fülembe súgott valamit:
-Úgy örülök, hogy újra láthatlak...TESTVÉREM!
Testvé...TESTVÉREM?!Hogy, hogy, ki ez a lány?Nem is ismerek
senkit sem a családomból!
Erre ez a lány csak úgy felbukkana semmiből, és azt állítja, hogy a
testvérem?Ez lehetetlen, én...
Csak álltam ott, mintha kőből lennék, nem is mozdultam.Csak a
láyn csilingelő kacagását hallottam
a távolból.