19.fejezet(Ch) A rémálom
19.fejezet(Ch) A rémálom
Fernandonak arra a kérésére, hogy legyek a felesége,
természetesen igent mondtam.Az esküvőt májusra
terveztük, és valamilyen csoda folytán Erza, és Rieka, valamint
Charlotta, és Bobby is akkor szerettek volna
örök hűséget fogadni egymásnak, úgyhogy tripla esküvő lesz.Már
nagyon vártam az esküvőt, de már 1 hónapja
szörnyű rémálmok gyötörtek.Mind arról szólt, hogy valami
közbejön, és elmarad az esküvő.Az egyik ilyen rémálom
(konkrétan a legszörnyűbb), olyan valóságosnak tűnt, hogy
teljesen beleéltem magamat.
Már akkor elmentem kiválasztani a ruhámat, amikor az MNV
kérésére le kellett zárnunk a Shina Aytos ügyet.
Hófehér, csillogós, fehér csőtopp szerkezetü, fátylas ruhát néztem
ki magamnak.A 13 kiválasztott koszorúslány
barátnőm, és a Lora nevü legjobb barátnőm szerint eszméletlenül
jól állt rajtam, így meg is vettem.Nem volt olcsó,
de megérte.Eddig a napig féltve őriztem a szekrényembe.De ma,
mivel csak fél órám maradt az esküvőig,
felhúztam,és az esküvőmre készülődtem, amikor kopogtak.Azt
hittem Fernando az, így gyorsan beakartam zárni
az ajtómat, nehogy meglássa a ruhámat, amikor kinyitódott az
ajtó.Az ajtóban egy 30 év körüli fekete öltönyös,
magas férfi állt.Látszott rajta, hogy jómódú, és valahonnan
ismerős volt, de nem tudtam megmondani, hogy ki ő.
Aztán egyszercsak emlékek tömege zúdult rám, és a felismeréstől
majdnem összerogytam.Walter volt az.
Walter, az első szerelmem.Walterhoz sok jó, és sok rossz
emlékem fűződik.Még arra a pillantra is emlékszem,
amikor az Eifel-toronynál először talákoztunk.Én 15 voltam, ő
pedig 19.Első látásra beleszerettem.Bátran
kimerem jelenteni, hogy két ember még sosem szerette úgy
egymást, mint mi, és szerintem még mindig együtt
lennénk, ha egy eset nem történt meg volna 10 évvel ezelőtt.16
voltam, ő pedig 20. 1 éve voltunk már együtt, és
az évfordulónk mellett még azt is ünnepeltük, hogy Waltert
felvették a Sorbone-re.Nagy buli volt.Kb 600-an
voltunk, és jóbára Walter ismerősei voltak többségben, de ez
engem nem érdekelt.
Éjfél is elmúlt már, amikor Walter félrehívott, és négyszemközt
maradtunk.Walter nagyon bevolt rúgva,
én csak egy kicsit, de még így is nagyon romantikus volt.Walter
letérdelt elém, megcsókolta a kezemet,
és egy gyűrűt húzott az ujjamra, mondván, hogy legyek a
felesége.Nevettem egyet és azt mondtam, hogy
ugye most ez egy vicc.Erre ő azt mondta, hogy ő még semmit
soha nem gondolt ennyire komolyan.Erre én
lehúztam a gyűrűt az ujjamról, és a kezébe nyomtam.Aztán azt
mondtam, hogy szó se lehet róla.Walter
nyugodt természetü fiú volt, de a visszautasítást azt nem tűrte
el.Most se történt másképp.Felállt, és elkezdett
ordítozni, hogy én, hogy képzelem, hogy visszautasítom őt, meg,
hogy én már biztosan nem vagyok szűz,
és félek, hogy ez kiderül, de elkerülhető lett volna, ha hozzá
megyek, de most gondoskodni fog róla, hogy
mindenki tudja.Erre én visszakiabáltam, hogy így senki nem
beszélhet velem, és, hogy még szűz vagyok, tehát
a vád nem ér semmit sem, és otthagytam.De ő
utolért.Megpofozott, majd a földön fekvő testemre rálépett,
hogy ne tudjak elfutni.Aztán kihúzta az övét a nadrágjából, és azzal
kezdett el ütni.Amikor pedig már félholtra
vert, akkor felkapott, és a Szajna felé kezdett el vinni.Eltökélt
szándéka volt, hogy a folyóba dob, eltüntetve
a testemet, mert tudta jól, hogyha támtalálnak, és kiderül, hogy ő
tette ezt velem, akkor ő börtönbe kerül.
Akkor tértem magamhoz, amikor már a Szajna partján
voltunk.Könyörgőre fogtam a szót, de Walter
hajthatatlan volt.Megcsókolt, majd az övével összekötözött
testemet a folyóba dobta. Máig sem tudom, hogy
ki mentett meg, de azt tudom, hogy Walter börtönbe került. Úgy félek
tőle, mint gyerek a tűztől, és reméltem,
hogy sosem látom többször, ám sanjos ez nem így lett.
A rémülettől kővédermedtem.A kővédermedt testem felé Walter
tett pár lépést, aztán reakciómat
figyelve megállt.
-Ne gyere közelebb!- kiáltottam neki.
De Walter nem hallgatott rám.Mellém lépett, majd hajamat
elsimítva megcsókolta a nyakamat, aztán
a szemembe nézett, és azt mondta:
-Ugyan Cheky cica, tudom, hogy vártál rám, hisz mennyasszonyi
ruhában vagy!
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?!
-Éreztem az illatodat.
-Mit akarsz tőlem?!
-Már elmondtam 10 évvel ezelőtt is.
-Nekem pedig ugyan az a válszom, mint 10 évvel ezelőtt is.
-Miért vagy ilyen ingerült? Csak nem félsz tőlem?
-Még csodálod?! Majdnem megöltél! És eressz már el!
-Többé már nem.
-Mi?!
-10 évvel ezelőtt a börtön miatt elkellett engednelek téged, de
most, hogy újra látlak téged magamhoz
láncollak örökre!
-Igen?!És mégis, hogy képzelted ezt?!
-Úgy, hogy elrabollak.
-Ne merészelj elrabolni!
-Nem fogod megbánni, hidd el! Kényeztetli foglak...
-Engem nem kell kényeztetni! Nekem már van férjjelöltem!
-Igazán?
-Igazán!
-És, mit gondolsz, hol érdekel az enegm?- ekkor folytogatni kezdett.
-Mindig is önző voltál!Csak magadnak akartál, és, ha egy fiúra is
ránéztem, máris azt hitted, hogy új
fiúm van, pedig én sose csaltalak volna meg. Nem vagyok szajha!
Walter végre eleresztette a nyakamat, én pedig a földre zuhantam.
-Végre, azt hittem, hogy már megölsz.
-Sose ölnélek meg.
Felálltam, és az ajtó felé lépkedtem.
-Nem kell a mártír szöveg, de ha most megbocsátasz nekem
esküvőm lesz!
-Jól mondod cica.
Kitárta az ajtót előttem.
-Esküvőd lesz, de velem!
Ezzel Walter felkapott, és rohanni kezdett. Ám én
megharaptam a kezét, ami azzal járt, hogy
elejtett, én pedig legurultam a lépcsőn, de gyorsan felugrottam, és
befutottam a liftbe.Walter követett, de
szerencsémre a lift ajtaja, pont előtte csukódott be.Nem tudtam,
hogy merre meneküljek, hogy hová
fussak.Bár a hotel tele volt rokonokkal, Walterból még azt is
kinéztem volna, hogy nyugott szívvel
lelő mindenkit.Nála még Michello is jobb volt.Michello legalább
sosem ütött meg, "csak" hazudott.
A lift az alagsori parkolóhoz ért.Kiszálltam, és a kocsimat
kerestem.A terv már megvolt a fejemben.
Elszáguldok a kocsimmal, így a rokonoknak sem esik baja, és még
talán én is megmenekülök.Már jó
10 perce kocsikáztam, és még mindig nem láttam Waltert.Már
épp készültem volna visszafordulni a hotelba,
amikor a kilátónál 2 embert pillantottam meg.Bajt sejtettem, ezért
a kocsimban lévő távcsövembe néztem.
Ahogy sejtettem.Walter zsarolni akar.A kilátóban ugyanis Walter, és
túsza, Charlotta volt.Rajta is már
rajta volt a mennyasszonyi ruha.Charlotta is szerette régen
Waltert, de benne is most hasonló érzelmek
kavaroghattak, mint bennem.Megkerestem Charlotta számát a
mobilomban, és hívni kezdtem.A telefonja
nála volt, ugyanis Walter vette fel:
-2 perc múlva ott vagyok a kilátónál, addig ne merj a húgomhoz
érni, te aljas mocsok!
-Nem nyúltam én hozzá, egy ujjal se, igaz Charlotta?
A távolból egy hüppögő "igaz" hallatszott.Ennyi elég is volt
nekem.Leraktam a telefont, és száguldottam a
kilátó felé.Nem akartam kockáztatni.Pontosan 2 perc múlva ott is voltam.
-Engedd el a hugomat!
-Tessék, már mehet is.
-Tessék Charlotra, itt a kulcsom, vidd el a kocsimat, és, ha bármi
gonnd van, akkor hívj!
Megöleltem, és a fülébe súgtam:
-De a rendőröket ne hívjátok, mert különben megöl.
Így hát elenhedtem a hugomat, és vártam, hogy mi lesz.Csak
ekkor vettem észre Walter kezében
a csillogó fegyvert.
-Most már igazán elrakhatnád azt a fegyvert!
-Ok cica, de kérek egy csókot!
Tudtam, hogyha nem teszem meg, akkor lelő, így hát megcsókoltam.
-Egyéb kérés?
Rossz döntés volt megkérdeznem.
-Légy a feleségem.
-Már megint kezded?!
-Tudod jól, hogy maximalista vagyok.Addig nem nyugszom meg,
amig a célomat el nem érem.
-Tudom, hogy milyen vagy.De mégis azt hiszem, hogy hülye vagy,
mert azt hiszed, hogyha van nálad egy
fegyver, akkor igent mondok neked.
-Miért, nem így van?
Ekkor a lehető legközelebb léptem hozzá, és azt mondtam:
-Inkább a halál, mint, hogy a te feleséged legyek!
-Hát ilyen keveset ér az életed?
-Nem.Az enyém sokar ér.A tied ér ahhoz keveset, hogy hozzá
menjek egy ilyen alakhoz.
-Igen?!
-Igen!
-Érdekes, hogy mennyivel másképp látod a dolgokat, mint 10
évvel ezelőtt.Úgy tudom, hogy akkor
még könyörögtél a rongyos kis életedért...Vagy nem jól emlékszem?
-De.
-Én választhattam volna nákad ezerszer jobb nőt, de nekem te
kellettél.Te pedig aljasul visszautasítottál!
-Az a te bajod.Választottál volna mást.Mindenki jobban járt volna.
-Na ebből elég legyen!
Itt előrántotta a fegyverét.
-Most azonnal hozzám jössz, vagy lelőlek!
-Montam már, hogy nem félek a fegyveredtől, de, ha neked
ennyire kell, hogy börtönbe juss...
-Te szajha!
Walter meghúzta a ravaszt, és én hiába kezdtem el futni lefelé, a
golyó eltalált.Már nem zavart semmi, mert
már nem voltam messze a haláltól, de azt még hallottam, hogy
Walter újból meghúzza a ravaszt, valószínüleg
öngyilkos lett.A dombról egyenesen az autóútra gurúltam.A
számból ömlött a vér.Egy óriási fájdalmon
kívül, ami a vesémből származott, mást nagyon nem
éreztem.Vártam a halált, ami kivételesen a megváltást,
és a fájdalmam megszűnését jelentette volna. Elgondolkoztam
azon, hogy én hányszor menekültem meg már
a halál kapujából, és úgy éreztem, hogy nem kaptam kilenc életet, mint
a macskák, úgyhogy most minden
bizonnyal meg fogok halni.Az is eszembe jutott, hogy valyon a
rokonok, és Fernando mit érezhetnek most.
Az ő helyükbe sem lettem volna.Ahogy lassan az összes vérem
kifolyt belőlem, éreztem, hogy itt a vég.
A halál ugyanis közeledett, méghozzá egy teherautó képébe.Kb 80-
an közeledett felém.Valamiért ilyen
lassan.Talán az égiek azt akarták, hogy hosszú, és szenvedéssel
teli legyen a halálom.Kiáltani akartam
(bár semmi értelme nem lett volna), de nem jött ki hang a
torkomon. Aztán, ahogy a teherautó kereke a
fejemhez ért, már láttam a fényt.Ezekszerint a Menyországba
kerültem.A fény ,magába szívott, aztán megláttam
Fernando arcát.Nem értettem, hogy ő, hogy kerül ide.Ezekszerint
őt is megölte Walter.Végre megtudtam
szólalni:
-Ó Fernando, legalább a halálunk után is együtt tudunk lenni!
-Miről beszélsz szivem?
-Mi az, hogy miről beszélek?Hát meghaltunk, nem?
És körülnéztem.Ekkor tűnt fel, hogy az OKSZ főhjadiszállásán
vagyunk.Hülyén éreztem magamat, de meg is
könnyebültem.
-Dehogyis!Biztos csak rémálmod volt.
-Áh, csak egy álom volt, hála az égnek!Egy álom, de a legrosszabb
rémálom!