Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


19.fejezet(Ch) A rémálom

19.fejezet(Ch) A rémálom

 

Fernandonak arra a kérésére, hogy legyek a felesége,

természetesen igent mondtam.Az esküvőt májusra 

terveztük, és valamilyen csoda folytán Erza, és Rieka, valamint

Charlotta, és Bobby is akkor szerettek volna

örök hűséget fogadni egymásnak, úgyhogy tripla esküvő lesz.Már

nagyon vártam az esküvőt, de már 1 hónapja

szörnyű rémálmok gyötörtek.Mind arról szólt, hogy valami

közbejön, és elmarad az esküvő.Az egyik ilyen rémálom

(konkrétan a legszörnyűbb), olyan valóságosnak tűnt, hogy

teljesen beleéltem magamat.

Már akkor elmentem kiválasztani a ruhámat, amikor az MNV

kérésére le kellett zárnunk a Shina Aytos ügyet.

Hófehér, csillogós, fehér csőtopp szerkezetü, fátylas ruhát néztem

ki magamnak.A 13 kiválasztott koszorúslány

barátnőm, és a Lora nevü legjobb barátnőm szerint eszméletlenül

jól állt rajtam, így meg is vettem.Nem volt olcsó,

de megérte.Eddig a napig féltve őriztem a szekrényembe.De ma,

mivel csak fél órám maradt az esküvőig,

felhúztam,és az esküvőmre készülődtem, amikor kopogtak.Azt

hittem Fernando az, így gyorsan beakartam zárni

az ajtómat, nehogy meglássa a ruhámat, amikor kinyitódott az

ajtó.Az ajtóban egy 30 év körüli fekete öltönyös,

magas férfi állt.Látszott rajta, hogy jómódú, és valahonnan

ismerős volt, de nem tudtam megmondani, hogy ki ő.

Aztán egyszercsak emlékek tömege zúdult rám, és a felismeréstől

majdnem összerogytam.Walter volt az.

Walter, az első szerelmem.Walterhoz sok jó, és sok rossz

emlékem fűződik.Még arra a pillantra is emlékszem,

amikor az Eifel-toronynál először talákoztunk.Én 15 voltam, ő

pedig 19.Első látásra beleszerettem.Bátran

kimerem jelenteni, hogy két ember még sosem szerette úgy

egymást, mint mi, és szerintem  még mindig együtt

lennénk, ha egy eset nem történt meg volna 10 évvel ezelőtt.16

voltam, ő pedig 20. 1 éve voltunk már együtt, és

az évfordulónk mellett még azt is ünnepeltük, hogy Waltert

felvették a Sorbone-re.Nagy buli volt.Kb 600-an 

voltunk, és jóbára Walter ismerősei voltak többségben, de ez

engem nem érdekelt.

Éjfél is elmúlt már, amikor Walter félrehívott, és négyszemközt

maradtunk.Walter nagyon bevolt rúgva,

én csak egy kicsit, de még így is nagyon romantikus volt.Walter

letérdelt elém, megcsókolta a kezemet, 

és egy gyűrűt húzott az ujjamra, mondván, hogy legyek a

felesége.Nevettem egyet és azt  mondtam, hogy 

ugye most ez egy vicc.Erre ő azt mondta, hogy ő még semmit

soha nem gondolt ennyire komolyan.Erre én

lehúztam a gyűrűt az ujjamról, és a kezébe nyomtam.Aztán azt

mondtam, hogy szó se lehet róla.Walter

nyugodt természetü fiú volt, de a visszautasítást azt nem tűrte

el.Most se történt másképp.Felállt, és elkezdett

ordítozni, hogy én, hogy képzelem, hogy visszautasítom őt, meg,

hogy én már biztosan nem vagyok szűz, 

és félek, hogy ez kiderül, de elkerülhető lett volna, ha hozzá

megyek, de most gondoskodni fog róla, hogy

mindenki tudja.Erre én visszakiabáltam, hogy így senki nem

beszélhet velem, és, hogy még szűz vagyok, tehát

a vád nem ér semmit sem, és otthagytam.De ő

utolért.Megpofozott, majd a földön fekvő testemre rálépett,

hogy ne tudjak elfutni.Aztán kihúzta az övét a nadrágjából, és azzal

kezdett el ütni.Amikor pedig már félholtra

vert, akkor felkapott, és a Szajna felé kezdett el vinni.Eltökélt

szándéka volt, hogy a folyóba dob, eltüntetve 

a testemet, mert tudta jól, hogyha támtalálnak, és kiderül, hogy ő

tette ezt velem, akkor ő börtönbe kerül.

Akkor tértem magamhoz, amikor már  a Szajna partján

voltunk.Könyörgőre fogtam a szót, de Walter

hajthatatlan volt.Megcsókolt, majd az övével összekötözött

testemet a folyóba dobta. Máig sem tudom, hogy

ki mentett meg, de azt tudom, hogy Walter börtönbe került. Úgy félek

tőle, mint gyerek a tűztől, és reméltem,

hogy sosem látom többször, ám sanjos ez nem így lett.

A rémülettől kővédermedtem.A kővédermedt testem felé Walter

tett pár lépést, aztán reakciómat 

figyelve megállt.

-Ne gyere közelebb!- kiáltottam neki.

De Walter nem hallgatott rám.Mellém lépett, majd hajamat

elsimítva megcsókolta a nyakamat, aztán 

a szemembe nézett, és azt mondta:

-Ugyan Cheky cica, tudom, hogy vártál rám, hisz mennyasszonyi

ruhában vagy!

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?!

-Éreztem az illatodat.

-Mit akarsz tőlem?!

-Már elmondtam 10 évvel ezelőtt is.

-Nekem pedig ugyan az a válszom, mint 10 évvel ezelőtt is.

-Miért vagy ilyen ingerült? Csak nem félsz tőlem?

-Még csodálod?! Majdnem megöltél! És eressz már el!

-Többé már nem.

-Mi?!

-10 évvel ezelőtt a börtön miatt elkellett engednelek téged, de

most, hogy újra látlak téged magamhoz 

láncollak örökre!

-Igen?!És mégis, hogy képzelted ezt?!

-Úgy, hogy elrabollak.

-Ne merészelj elrabolni!

-Nem fogod megbánni, hidd el! Kényeztetli foglak...

-Engem nem kell kényeztetni! Nekem már van férjjelöltem!

-Igazán?

-Igazán!

-És, mit gondolsz, hol érdekel az enegm?- ekkor folytogatni kezdett.

-Mindig is önző voltál!Csak magadnak akartál, és, ha egy fiúra is

ránéztem, máris azt hitted, hogy új

fiúm van, pedig én sose csaltalak volna meg. Nem  vagyok szajha!

Walter végre eleresztette  a nyakamat, én pedig a földre zuhantam.

-Végre, azt hittem, hogy már megölsz.

-Sose ölnélek meg.

Felálltam, és az ajtó felé lépkedtem.

-Nem kell a mártír szöveg, de ha most megbocsátasz nekem

esküvőm lesz!

-Jól mondod cica.

Kitárta az ajtót előttem.

-Esküvőd lesz, de velem!

Ezzel Walter felkapott, és rohanni kezdett. Ám én

megharaptam a kezét, ami azzal járt, hogy 

elejtett, én pedig legurultam a lépcsőn, de gyorsan felugrottam, és

befutottam a liftbe.Walter követett, de

szerencsémre a lift ajtaja, pont előtte csukódott be.Nem tudtam,

hogy merre meneküljek, hogy hová

fussak.Bár a hotel tele volt rokonokkal, Walterból még azt is

kinéztem volna, hogy nyugott szívvel

lelő mindenkit.Nála még Michello is jobb volt.Michello legalább

sosem ütött meg, "csak" hazudott.

A lift az alagsori parkolóhoz ért.Kiszálltam, és a kocsimat

kerestem.A terv már megvolt a fejemben.

Elszáguldok a kocsimmal, így a rokonoknak sem esik baja, és még

talán én is megmenekülök.Már jó

10 perce kocsikáztam, és még mindig nem láttam Waltert.Már

épp készültem volna visszafordulni a hotelba,

amikor a kilátónál 2 embert pillantottam meg.Bajt sejtettem, ezért

a kocsimban lévő távcsövembe néztem.

Ahogy sejtettem.Walter zsarolni akar.A kilátóban ugyanis Walter, és

túsza, Charlotta volt.Rajta is már 

rajta volt a mennyasszonyi ruha.Charlotta is szerette régen

Waltert, de benne is most hasonló érzelmek

kavaroghattak, mint bennem.Megkerestem Charlotta számát a

mobilomban, és hívni kezdtem.A telefonja

nála volt, ugyanis Walter vette fel:

-2 perc múlva ott vagyok a kilátónál, addig ne merj a húgomhoz

érni, te aljas mocsok!

-Nem nyúltam én hozzá, egy ujjal se, igaz Charlotta?

A távolból egy hüppögő "igaz" hallatszott.Ennyi elég is volt

nekem.Leraktam a telefont, és száguldottam a

kilátó felé.Nem akartam kockáztatni.Pontosan 2 perc múlva ott is voltam.

-Engedd el a hugomat!

-Tessék, már mehet is.

-Tessék Charlotra, itt a kulcsom, vidd el a kocsimat, és, ha bármi

gonnd van, akkor hívj!

Megöleltem, és a fülébe súgtam:

-De a rendőröket ne hívjátok, mert különben megöl.

Így hát elenhedtem a hugomat, és vártam, hogy mi lesz.Csak

ekkor vettem észre Walter kezében

a csillogó fegyvert.

-Most már igazán elrakhatnád azt a fegyvert!

-Ok cica, de kérek egy csókot!

Tudtam, hogyha nem teszem meg, akkor lelő, így hát megcsókoltam.

-Egyéb kérés?

Rossz döntés volt megkérdeznem.

-Légy a feleségem.

-Már megint kezded?!

-Tudod jól, hogy maximalista vagyok.Addig nem nyugszom meg,

amig a célomat el nem érem.

-Tudom, hogy milyen vagy.De mégis azt hiszem, hogy hülye vagy,

mert azt hiszed, hogyha van nálad egy

fegyver, akkor igent mondok neked.

-Miért, nem így van?

Ekkor a lehető legközelebb léptem hozzá, és azt mondtam:

-Inkább a halál, mint, hogy a te feleséged legyek!

-Hát ilyen keveset ér az életed?

-Nem.Az enyém sokar ér.A tied ér ahhoz keveset, hogy hozzá

menjek egy ilyen alakhoz.

-Igen?!

-Igen!

-Érdekes, hogy mennyivel másképp látod a dolgokat, mint 10

évvel ezelőtt.Úgy tudom, hogy akkor

még könyörögtél a rongyos kis életedért...Vagy nem jól emlékszem?

-De.

-Én választhattam volna nákad ezerszer jobb nőt, de nekem te

kellettél.Te pedig aljasul visszautasítottál!

-Az a te bajod.Választottál volna mást.Mindenki jobban járt volna.

-Na ebből elég legyen!

Itt előrántotta a fegyverét.

-Most azonnal hozzám jössz, vagy lelőlek!

-Montam már, hogy nem félek a fegyveredtől, de, ha neked

ennyire kell, hogy börtönbe juss...

-Te szajha!

Walter meghúzta a ravaszt, és én hiába kezdtem el futni lefelé, a

golyó eltalált.Már nem zavart semmi, mert

már nem voltam messze a haláltól, de azt még hallottam, hogy

Walter újból meghúzza a ravaszt, valószínüleg

öngyilkos lett.A dombról egyenesen az autóútra gurúltam.A

számból ömlött a vér.Egy óriási fájdalmon 

kívül, ami a vesémből származott, mást nagyon nem

éreztem.Vártam a halált, ami kivételesen a megváltást,

és a fájdalmam megszűnését jelentette volna. Elgondolkoztam

azon, hogy én hányszor menekültem meg már

a halál kapujából, és úgy éreztem, hogy nem kaptam kilenc életet, mint

a macskák, úgyhogy most minden 

bizonnyal meg fogok halni.Az is eszembe jutott, hogy valyon a

rokonok, és Fernando mit érezhetnek most.

Az ő helyükbe sem lettem volna.Ahogy lassan az összes vérem

kifolyt belőlem, éreztem, hogy itt a vég.

A halál ugyanis közeledett, méghozzá egy teherautó képébe.Kb 80-

an közeledett felém.Valamiért ilyen

lassan.Talán az égiek azt akarták, hogy hosszú, és szenvedéssel

teli legyen a halálom.Kiáltani akartam

(bár semmi értelme nem lett volna), de nem jött ki hang a

torkomon. Aztán, ahogy a teherautó kereke a 

fejemhez ért, már láttam a fényt.Ezekszerint a Menyországba

kerültem.A fény ,magába szívott, aztán megláttam

Fernando arcát.Nem értettem, hogy ő, hogy kerül ide.Ezekszerint

őt is megölte Walter.Végre megtudtam

szólalni:

-Ó Fernando, legalább a halálunk után is együtt tudunk lenni!

-Miről beszélsz szivem?

-Mi az, hogy miről beszélek?Hát meghaltunk, nem?

És körülnéztem.Ekkor tűnt fel, hogy az OKSZ főhjadiszállásán

vagyunk.Hülyén éreztem magamat, de meg is

könnyebültem.

-Dehogyis!Biztos csak rémálmod volt.

-Áh, csak egy álom volt, hála az égnek!Egy álom, de a legrosszabb

rémálom!

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 19948
Hónap: 1073
Nap: 37