2.fejezet(Ch) Az új feladat
2.fejezet(Ch) Az új feladat
A naptár első oldalán gyönyörűen virít ez a szám.Szép,kerek,és
sokatmondó:2200.Cheky Pric vagyok 21 éves.(De az FTSZ-nél
csak az állnevem,azaz Laurának szólítanak.)5 éve dolgozom az
FTSZ-nél,de most kaptam meg a nagy sorsdöntő feladatot.
Új évhez híven nagy bulit tartottunk.Hajnali 3-ig buliztunk,5-kor
meg már szólt az ébresztő.Amikor feltápászkodtam az
ágyból,hasogatóan lüktetett a fejem.Mintha 1000 kést döftek volna
a fejembe.Még el sem jutottam a fürdőig,amikor megszólalt a
hangosbemondó:
-B889-es ügynököt várják a főnöknél!Ismétlem B889-est várja az
igazgató!Laura remélem ideérsz!
-Hahaha Bobby,nagyon vicces!
Igen,Bobby töltötte be nálunk a humorzsák szerepét.
Bobbynak falatdöngető humora volt,és csak annak
köszönhető,hogy még senki sem ütötte le,hogy a főnök
unokaöccse volt.Másképp sose alkalmaztak volna egy ilyen
lükét.Persze csak papírmunkát végzett,arra meg jó volt...Magamra
rántottam valami ruhát,aztán siettem,nehogy elkéssek.Biztos
valami fontosat akar mondani a főnök.Máris jól kezdődik az évem.
Az ajtóban már ott állt Bobby,azzal a tejbetök vigyorával.
-Szia Laura!Látom jól telt a szilvesztered,mert eléggé kiütötted
magadat.
-Neked is szia Bobby,de csak úgy mellesleg 2 órát
aludtam,úgyhogy nem vagyok a toppon!
-Hát,ha így lát meg a nagybátyám,lehet,hogy meg sem kapod a
feladatot!
-Azt majd meglátjuk!-ezzel beléptem az irodába.-Jó napot főnök
úr!Hallom,hogy hivatott...
-Ó Laura!Nem számítottam rá,hogy ilyen gyors lesz!
-Igen...új év,új élet!
-Hát,akkor nem is húznám tovább az időt!A helyzet a következő:A
Kelet-Oroszországi rivális szervezet támadást indít az FTSZ ellen...
-Mit akar az EVK?
-Beférkőzni a számítógépes adatbázisba.
-De az mire jó az nekik?-A számítógépes adatbázisba,olyan
információk vannak,amik,ha rossz kezekbe kerülnének...Úgy
gondolják,hogy náluk jobb helyen lenne,de mi nem adjuk oda!
-És mi lenne az én feladatom?
-Megvédeni engem.
-Tessék?!
-Igen,mivel azt mondtam nekik,hogy csak a testemen keresztül
kapják meg,amit akarnak,és,hát ők...komolyan
gondolták.Számítottam rá,hogy megfogja lepni a dolog,de nem
egyedül kell végrehajtania.Egy másik emberünkkel.
-Na,és ki az?
-Michaello,jöjjön be!
Michaello,pont ő?Áprilisban ünnepeljük a fél éves
évfordulónkat.Persze ezt szigorú titokban tartjuk mindenki
előtt(ami elég nehéz feladat),mert itt nem alakulhatnak ki
kapcsolatok.Úgytartják,hogy a szerelem elvenné az emberek
eszét,és nem a munkájukkal foglalkoznának az emberek,hanem a
szerelmükkel.(Mondjuk jogos...)Így hát ez a mi titkos szerelmünk.
-Helló Michaello!-remélem a hangom nem árulta el,hogy mennyire
örülök a találkozásnak.
-Öhm,Laura igaz?
Azta de jól játsza a szerepét,simán elmehetne színésznek.
-Igen!
-Michaello maguk 2-en fognak felváltva napi 24 órában örködni.Az
illegális behatolókat semmisítsék meg!A feladatuk világos.Van
kérdés?
-Nincs!-vágtuk rá kórusban.
-Akkor elmehetnek!
-Atya ég,Michaello társak leszünk!
-Igen,amint látod.
És közelebb lépett hozzám.Ajkát az enyémhez érintette,majd
csókban összefortunk.
-Na,és ki kezdi a munkát?-tette fel a kérdést a csókot
megszakítva.
-Hát,ami azt illeti,én ma még csak 2 órát aludtam.
-Számítottam rá,hogy a buli ki fog ütni.
-De ugye nem baj?
-Nem hát!Aludj csak nyugodtan.
Még szerettem volna feltenni neki egy kérdést,de ő már nem volt
sehol,így elindultam a szobám felé.Annyira elmerültem a
gondolataimban,hogy Bobbyt,csak akkor vettem észre,amikor már
nekiütköztem,és halálra rémültem.
-Jesszusom Bobby,te mióta állsz itt?
-Már vagy fél órája...és te mióta vagy együtt Michaelloval?
-Már vagy fél éve...
-Micsoda?Fél éve?És,hogy tudtátok eltitkolni?Az én
nagybátyám,már arról is tud,ami még meg sem történt!
-Valahogy!
Megakartam szüntetni a Bobbyval való társalgást,mert nem
vágytam a kérdezősködésére,de ő nagyon felpörgött a hír hallatán.
-Én a helyedben vigyáznék azzal a fiúval!
-Én meg a helyedben befognám a számat,és nem szolnék bele más
dolgába!És menj el az ajtóm elől,mert különben én raklak odébb!
Ez hatott.Bobby már ott se volt.Bezártam az ajtómat,és ledobtam
magamat az ágyamra.Amit Bobby mondott,érdemes volt
átgondolni.Az tény,és való,hogy Michaello a napokban furcsán
viselkedett,de biztos nagy rajta a nyomás,és különben is, a mai
napi csók,mi másnak lenne a jele,ha nem annak,hogy szeret?
Bár,az is igaz,hogy Michaello egy javíthatatlan kaszanova,de fél év
alatt megtanúltam megbízni benn,és hittem,hogy szeret.A
gondolkodási menetemet egy kopogás szakította félbe.
-Bobby menj el,most nem vagyok rád kiváncsi!
Újra kopogás.
-Bobby,ne akard,hogy odamenjek!
De ez nem használt.A kopogás megismétlődött,újra és
újra,egymás után legalább nyolcszor.Már úgy voltam vele,hogy
hadd csinálja,majd csak megunja és elmegy,de Bobby nagyon
kitartó volt.Addig csinálta,míg el nem fogyott a türelmem és ki
nem nyitottam az ajtót.Már készültem volna,hogy jól leordítom
Bobby fejét,de legnagyobb meglepetésemre az ajtóban nem Bobby
állt.