20.fejezet(E) Összekötött életek
20.fejezet(E) Összekötött életek
Az alatt az idő alatt, amig az euróoai részen
voltam, állandóan Tatjanávala nyomomban járkáltam.Annak
ellenére, hogy állandóan rajtam lógott, nagyon
élveztem a társaságát.Mesélt nekem a
családunkról.
Kiderült, hogy eddig Ausztráliában éltek
menekültként, és, hogy apikánkat ezelőtt 15 évvel megölték
(Tatjana akkor még nagyon kicsi volt).Anyánk
2évvel ezelőtt még élt a többi rokonunkkal,de mindnyájukat
megölték, és csak Tatjana maradt életben a
családból.Közeledett az esküvő napja, így vissza
kellett mennem
Oroszországba.Úgy gondoltam felhívom Riekát,
hogy meg szeretnm hívni Tatjanát az esküvőnkre.
Rieka azt mondta, hogy szívesen megismerkedne
vele, és ezen felül azt csinálok, amit szeretnék.
Ezért nagyon hálás voltam Riekának, hogy
mindenben támogatott.
-Hamarosan indulnunk kell.-mondtam egy ízben
Tatjananak.-Vissza kell mennünk az ázsiaai részre.
-Rendben, de én hol fogok aludni?
-Majd megkapod az én régebbi lakásomat, és
majd addig maradsz ameddig akarsz.
-Köszönöm Erza!-és megölelt.
Volt valami az ölelésben, a természetfeletti
örömében, ami miatt bűntudatom támadt.
****************
Pár óra múltán (amit én pár évnek éreztem)
otthon voltunk.Nem tudom, hogy mennyire
nevezhettem
ezt a helyet az otthonomnak, de itt nevelkedtem
(mint utólag megtudtam) apánk halála óta.Végre
leszálltunk az EVK álltal kijelölt reptérre.Ott várt
ránk Rieka széles mosollyal az arcán.Leállítottam a
repülő motorját, és leugrottam egyenesen Rieka
kezébe.
-Úgy hiányoztál...Rieka olyan vágyakozó csókott
nyomott az arcomra, hogy megéreztem,
mit érzett a távollétem alatt.Közben Tatajanat is
kisegítették a repülőből, s most odajött ő is
hozzánk.
Vagy egy fejjel magasabb volt nálam, pedig
fiatalabb volt, mint én.
-Rikea, bemutatom a testvéremet Tatjanat.
-Örvendek a találkozásnak!-Tatjana hangja
őszintén csengett.Csodáltam, hogy hogyan lehet
ilyenártatlan.Szép szem, hosszú haja...mind,
mind csak jobban kihangsúlyozta ezt az
ártatlanságot.Kívülrőlnagyon vidámnak, és
élettelinek látszik, de az az idő alatt, amig vele
voltam rájöttem, hogy
valójábanmilyen szomorú, és, hogy milyen
elhagyatott.Én jelenthettem neki a barátság, és
azúj élet kezdetét.
Ezért meg kellet neki adnom a legjobb testvéri
köteléket, ami valaha is létezett.
-Fel kellene mennünk kicsomagolni!-ezekkel a
szavakkal Rieka zökkentett ki a merengésemből.
Mivel tényleg nem volt jobb ötletünk, megmutatuk
Riekával az EVK-t Tatjananak, majd az új
lakosztályát is.Miztán odaadtam neki a kulcsokat,
és körbevezettem a lakásában, majd
megnyugatott,hogy semmi gond nem lesz,
Riekával távoztunk.Felmentünk az új közös
lakásunkba.Már vártam ezt a
pillanatot, amikor csak kettesben lehetünk.
Mikor bementünk az újonnan megszerzett
lakásunkba, Rieka rögtön bezárta az ajtót,
magához húzott, és a fülembe súgta:
-Szeretlek!-ez után a szó után elkezdett
csókolgatni, majd hozzá tette:-Hogy érzed
magadat?
-Csodásan!-alig tudtam kimondani a szót,
annyira izgultam.
Ő erre nem mondott semmit, csak jobban
mosolygott.Odabotorkáltunk az egyik fotelhez,
majd ledőltünk rá.Olyan hevesen csókolóztunk,
hogy mindeketten kimelegedtünk.Alig vettem
észre, hogy Rieka keze lassa, és óvatosan
elkezdte kigomboloni az ingemet.Magam sem
tudom, hogy miért, de az övére tettem a kezemet
és megszólaltam:
-Ezt nem inkább az esküvő utánra kéne
tartogatnunk?
Egyszerre fura kifejezés jelenet meg az arcán.
Nem nézett a szemembe.Aggódni kezdtem.Mi
van, ha akaratom ellenére megsértettem?Így
gyorsan hozzátettem:
-Csak azért, mert mindjárt itt van, és, ha már
eddig kibírtuk...-itt jó nagy szünetet tartottam,
és az arcát fürkésztem.-Minden rendben?
Most rám nézett.Arca félelmet tükrözött.Óvatosan
leszállt rólam, majd leült mellém a földre, és csak
bámult maga elé.Nem tudtam, hogy jó ötlet-e,
ha tovább faggatom.Végülis arra a döntésre
jutottam, hogy megkérdezem:
-Megbántottalak?-hangom nagyon halkan
csengett.
Vártam.Egy pillanatig azt hittem, hogy elkezd
törni-zúzni, de megszólalt:
-Te, engem, megbántani?Ugyan!Egyszerűen
csak félek, hogy elveszítelek...Hogy nem jössz
el az esküvőre, vagy, hogy utána valamikor
megszöksz.
Csak néztem őt, ahogy elgondolkozva mereng
a semmibe, de mikor hirtelen rámnézett
válaszra várva, azonnal feleltem:
-Hogy gondolhatod ezt?!Hisz még sosem
szerettem mást, rajtad kívül!Miért pont most
szöknék el?-mikor ekfordította a fejét, kissé
elfogott a düh.-Rieka, én szeretlek!Nem
hagylak el!-majd kicsit enyhébben hozzáfűztem:
-Ne gondolj ilyenekre többet!
Éreztem, hogy felmászik mellém a kanapére,
és rámnéz, gyermekien csillogó szemével.
Megfogta a kezemet, csókot lehetlt rá, majd
a szemembe nézett, és azt mondta:
-Ígérem!
Ezután nem esett több szó küztünk, mert
bekapcsoltam a TV-t, és annak nézésével
töltöttük az időt.
********
A reggel így talált ránk, egymás ölében,a
kanapén.Ránéztem az órámra, ami fél 11-et
mutatott.Kinéztem az ablakunkon, és hirtelen
eszembe ötlött valami.Ma kell mennem az
EVK ruhatervezői gépéhez az esküvői ruhám
miatt!10 percem volt.Gyorsan felpattantam
a kanpéról, Rieka nagy ijedségére.
-Jajj, ne haragudj, nem akartalak felébreszteni!
Késében vagyok!Ma kell megterveznem a
ruhámat, úgyhogy kb. délután 4-ig ne számíts
rám.Ja, és vidd le Kodomot sétátli!
Azzal egy csókot nyomtam a szájára.Miután
fogatmostam, már rohantam is a 12-es teremhez,
ahol a tervezőgép volt.A következőképpen kell
használni:bediktálni a nevemet, az alkalmat,
amire a ruha kell, és a ruhaméretemet.A
követező lépés a tervezés volt.A gép monitorján
megjelent egy próbababa, meg szabás, és varrás
minták.Fél óráig választgattam az alaagzatokat,
a szabást, és a stílust, mire elégedett voltam
az eredménnyel.Ám további fél órába telt,a szín,
az anyag, és a minta kiválsztása is.Innen már
csak az utolsó simítások voltak vissza.3. lépés,
hogy a gép lefényképezzen egy különleges,
testhezálló ruhában, amit előzőleg fel kelett venni,
majd, ha ez is megvolt, a tervező megmutatta az
összképet, és elkezdte megtervezni a ruhát.
2 órát vártam, mire a gép elkészítette a ruhát,
már csak fel kelett próbálnom.Tökéletesen állt!
Mikor végeztem a ruha bekerült egy szekrénybe
megörzésre.A szekrényt kód védte, amit
ideiglenesen megkaptam.Az esküvőm holnapután
lesz.Pár napja, mivel tudtam, hogy az esküvő
után nászútra megyünk, és mivel Tatjana szereti
az állatokat, úgy döntöttem, hogy neki adom
Kodomot örökre.Fájó szívvel válok meg tőle, de
a régi lakásomba jó helye lesz majd.Még nem
kérdeztem meg Tatjanat, hogy mit szól ehhez,
ezért felmegyek hozzá most.Fél perc se kellett,
és máris ott voltam.Bekopogtam, remélve,
hogy itt lesz Tatjana.És nem is csalódtam.
-Erza, miért jöttél?Talán valami baj van?
De azért gyere csak.
-Nem Tatjana, most nem megyek be, de
megszeretném tudni, hogy neked adhatom-e
Kodomot, a kiskutyámat?
Tatjana szemében könnyek gyűltek.
-Erza, komolyan nekem akarod adni?
-Igen, remélem, hogy szeretni fogod őt.
-Viccelsz?Imádom a kutyákat!Ó, Erza...-a
mondatot már nem tudta befejezni, mert a
nyakamba borulva elpityeredett.Végül így
válltunk el, hogy megnyugodott, és, hogy ő
lesz a koszorúslányom.Szerintemn viccesen
fogunk kinézni, mert ő sokkal magsabb
nálam, de nem bántam.
*******
Nagyon korán ébredtem fel.A Nap, még a horizont
legalján volt.Ma van azeskövőnk napja.Az óra a
falon hajnali 4-et mutatott.Alig aludtam, csak
5 órát.Többet kéne...Fáradt is vagyok.Mellettem
a franciaágyba Rieka feküdt.Olyan nyugodtan
alszik, örökké elnézném.20 perc gyötrelmes
alváskísérlet után, úgygondoltam ideje végre
felkelni.Kimentem a konyhába, töltöttem
magamnak egy pohár vizet, amivel bevedtem a
gyógyszert, ami segített ébren maradni.Ezt
nem olyan régen találták fel.Volt benne koffein,
és egy annál gyorsabban ható, bár gyengébb
szer is.A gyógyszernek "carpoflex" a neve.
Amerikában találták fel.Ahogy bevettem, már
is sokkal jobban éreztem magam.Végre nem
voltam nyűgös, és fáradt sem.Fölhúztam a
mennyasszonyi ruhámat, és mikor visszamentem,
már Rieka is ébren volt.Az esküvő délután 2-kor
kezdődik majd.A templomban csak 4-en leszünk:
Tatjana, a pap, Rieka, és én.Az idő hamar
elrepült, és fél 1-kor Tatjanával, és Riekával
elindultunk a közeli templomhoz.A pap
feltehetőleg már ott vár minket.Kezdéskor,
Tatjana valhol az egyik padba ült be, mi pedig
Riekával a pap elé vonultunk, hogy össze
adjon minket Isten "szeme láttára".A pap
szövegére nem is tudtam figyelni, mert egész
idő alatt Rieka szemébe néztem.Csak mikor
távoli, topmpa kérsét halottam, az:"Akarod-e
őt, hites férjedül"?, akkor feleltem, hogy igen.
Majd az ennek megfelelő kérdésre várt, másik
magabiztos bolodg "igen" is elhangzott, akkor
végre megcsókolhattuk egymást.A "mostantól
férj, és feleség vagytok" diadalmas mondat,
örökké a fülembe fog csengeni.
*****
Rieka olyan volt, mint még azelőtt soha.A
polgári esküvő ceremóniája után odajött
hozzánk Tatjana, és meg se tudott szólalni az
elbűvöltségtől, hejette is csak megölelt, és
rám mosolygott, és együtt ültünk be a kocsiba,
ami elvitt minket az EVK főhadiszállására.A
polgári esküvő is zökkenőmentesen zajlott.
Az összes ember odajött hozzánk, gratulálni,
és ajándékokat adni.Közben találkoztam
Rieka szüleivel, akik nagyon megszerettek engem.
Az anyukája még meg is jegyezte:
-Hol találtál ilyen finom úrihölgyet?A bőre,
mint a porcelán!
Emellett Rieka tanujával, az öccsével,
Dominiccal is megismerkedtem.Ő sokkal
szolidabb volt, mint Rieka.A haja is sokkal
hosszabb volt, de ezen kívül nagyon hasonlítottak.
Ezek után terveztünk az EVK éttemében egy
zenés-táncos mulattságot, de mi nem
maradhattunk sokáig, mert délután 6-kor indult
a közeli reptérről a repülőnk.Felmentünk a
szobánkba, levettetük az esküvői szerelést, és
helyette egy sokkal szolidabb öltözéket vettünk
fel, és a csomagjainkkal együtt, már szaladtunk
is le az autónkhoz.A kocsi egy fekete, légpérnás
limuzin volt.(Ez Yakuzától kaptuk.)Miután
mindenkitől elbúcsúztunk, gondtalanul suhantunk
az élet következő szakasza felé.
********