Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


21.fejezet(Ch) Az esküvő

21.fejezet(Ch) Az esküvő

Elérkezett az esküvő napja, és reménykedtem,

hogy nem egy valóravált rámálom lesz.Kb 1évvel

ezelőtt zártuk le az MNV kérésére, a Shina Ayato-s

ügyet, de én már akkor tudtam, hogy a Shinával

való harc, nem marad befejezetlen.Így is lett.

Mára már csak az utólsó előkészületek maradtak

hátra.Mind a 700 meghívott ember megérkezett

ide, Korzikára, és gyanutlanul várta az esküvőt.

Az én gyomrom, a sok rémálomtól görcsbe volt,

de nem szabadott lazsálnom.1 percre se álltam le,

az esküvő utolsó részleteinek a szetvezésével.

Vagy olyan lesz az esküvőm, ahogy megálmodtam

(mármint nem a rémálomban), vagy semmilyen!Az

uralkodó szín, közös megegyezésre a lila lett.A ruháinkon

kívül minden lila lesz, akár egy orgonákkal teli kert...

Ahogy a korzikai kastéylunk udvarába gyönyörködtem,

kopogtak.

-Szabad!

Apa volt az.

-Kislányom, úgy todom, hogy esküvőd lesz.Ráérsz

máskor is gyönyörködni a kertben.

Ez az ismerős lágyan szigorú hang, most keserűséggel

töltött el.Ugyan szerettem volna Cheky Purcelli Pric

lenni, de baljós előérzetem volt az esküvővel

kapcsolatban.

-Jól van, mehetünk!

-Olyan gondterhelt vagy, mi a baj?

-Semmi, csak tudod, ez egy olyan pillanat, ami az

ember életében -normális esetben- csak egyszer van,

és izgulok...Ennyi az egész.

-Ha amiatt aggódsz, hogy esetleg rossz döntést hozol...

meggyőződésem, hogy nem így van.

Én még szerettem volna mondani, hogy semmi

kétségem sincs afelől, hogy jó döntést hozok-e, de

a templomhoz értünk.A templom ajtaja nyitva volt, és

amikor beléptünk az ajtón, megszólalt az orgona szó.

Az összes szempár ránk -azaz inkább rám- szegeződött.

Amikor Fernandohoz értünk apu leült baloldalra, a

többi rokonhoz.A szertartásra nem igazán figyeltem,

mert azon gondolkodtm, hogy mikor csap le Walter,

 vagy valamelyik embere.A tekintetemet pont a

keresztre szegeztem, és elkezdtem magamban mormolni

egy imát, amikor a már becsukott templomajtó

megnyikordult.Elkezdett hevesen verni a szívem, és

ijedten kaptam fel a fejemet.Nem mertem hátranézni,

de a kiváncsiságom erősebb volt a félelmemnél.

Legnagyobb meglepétsemre nem Walter volt az, hanem

Michaello.Kopogva elindult az egyetlen üres hely felé.

Nem tudtam, hogy mit kereshet itt, de minden bizonnyal

anyu hívta meg.A pap hangja szakította meg a

gondolatmenetemet:

-Cheky Pric, akarod-e hogy az itt jelnlévő Fernando

Purcelli a férjed legyen?

-Ige...n.

-És te.-itt Fernandohoz fordult-Fernando Purcelli,

akarod-e, hogy az itt jelenlevő Cheky Pric a

feleséged legyen?

-Igen.

-Akkor ezennel hátastársakká nyílvánítalak titeket.

Csókold meg a mennyasszony!

El sem hittem.Összeházasodzunk, és semmi nem jött

közbe!Bár kicsit furcsa lett a nevem, mégis nagy

kő esett le a szívemről, hogy Fernandot a

férjemnek tudhatom.Megszakítottam a csókot, és

eldobtam a mennyasszonyi csokrot, smit Lora

barátnőm kapott el.Nem törődve a többeikkel

Michello felé próbáltam lépkedni, aki akkor már a

templom falának támaszkodott.Azonban pár lépés

után megálltam, mert valaki a vállamra tette a kezét.

-Anya, te hívtad meg?!

-Kicsodát szivem?

-Hát őt!-mondtam Michello felé mutatva.

-Persze kicsim, hisz örülsz neki, nem?

-Nem éppen!

Ezzel elvágtattam.Michaello azonban követett.

Megfogta a kezemet, és maga felé húzott.

-Hagyjál békén!

-Laura...

-Nem akarom hallani!

De Michaello magához vont, és megcsókolt.Ám

elhúzódva megsazkítottam a csókot.

-Hogy merészelsz megcsókolni?!

És egy pofont kevertem le neki.

-Miért teszed ezt?Csak kínzod magadt...

-Te már csak tudod!

-Pesze, hogy tudom, hisz látom!

-Ebből elég legyen!Mi a francnak jöttél ide?!

Atért, hogy lebeszélj az esküvőről, csak elkéstél?

-Egyáltalán nem...Ha neked...

-Ha nekem?

-Ha te őt valsztod...

-Mi az, hogyha őt válsztom?!Te már akkor kiléptél

az életemből, amikor csak felmerült a gyanú,

hogy más csajod van!

Michello lehorgasztotta a fejét, és csöndben követett.

Csak akkor szólalt meg, amikor bementem a szobámba:

-Segíthetek az ügyben?

-Tessék?!Milyen ügyben?

-Hát a Shina Ayatos ügyben.

-Már rég lezártuk azt az ügyet, és amúgy sem

szorulunk rá a segítségedre.

-Éretem.

-Ha csak ezért jöttél, akkor akár el is mehetsz.

Michello szépen kisétállt a szobából, és miután

átöltöztem, én is követtem a példáját.Lesétáltam a

vendégek közém ahol a buli volt.Végre feloldóftam, és

hajnali -ig buliztam a többiekkel.3-kor azonban

elszállingóztak a vendégek, és mi pedig Fernandoval

elháltuk a nászéjszakát,a fenti szobánkban.

**********

Reggel a vártnál kicsit később, délután 3-kor

ébredtünk fel.Sietve összepakooltuk a csomagjainkat,

és a reptér felé vettük az utat, ahonnan a nászutunkra

Seyechelles-szigetekre repülünk.Az indulásig 8percünk

maradt, így gorsan megkereszük a helyünket, és

leültünk.Miután felszálltunk, rögtön megcsörrent a

telefonom.Michellovolt az.Először úgy döntöttem, hogy

nem veszem fel, aztán mégis megnyomtam a zöld

gombot.

-Mit akarszt Michello?

A "Michaello" név hallatán Fernando kikapta a telefont

a kezemből.

-Miért zaklatod a feleségemet?!Nem tudsz leszállni

róla már végre?!

A fülemet hegyezve hallottam, ahogy Michaello felsóhajt,

aztán valami olyasmit mond, hogy valami Walter nevü

férfi keresett.Hát mégis igaz.Walter mégis megakart ölni,

csak még nem talált rám.Ingerűlten kaptam ki Fernando

kezéből a telefonomat, és a mosdó felé futottam.

Szerencsémre senki nem volt bennt.Bezártam az ajtót,

és beleszóltam a mobilba:

-Mondd Michello, ugye nem mondtátok el neki, hogy

hová megyünk?

-De.Anyukád nagy örömmel fogadta, és a teázás közbe,

mindent elmesélt neki.

Kiejtettem a mobilomat a kezemből.Összeroskadtam,

és éreztem, hogy könnycseppek gördülnek le az

arcomon.A telefonom szétszóródott darabkáit figyeltem,

és hallottam, ahogy valaki kívülről üti az ajtót, de

egyikkel sem törődtem.Próbáltam összeszedni magamat,

de nem sikerült, mert arra gondoltam, hogy a rémálmom

valóra fog vállni, és Walter a nyomoban van.A

házasságom, az örömöm, és az életem eddig tartott.

Megmostam az arcomat, összeszedtem a telefonom

darabjait, és visszasétáltama  helyemre.Fernando

kérdő pillantással meredt rám, így megszólaltam:

-Fernando életveszélyben vagyok!

Ez volt az utolsó dolog, amit mondani tudtam,

mielőtt elájultam volna.

*********

Mire a szigetre értünk, másnap délután volt.A stressz

hatására, nem tudtam megnyugodni.Walter képe volt

a fejemben, így, amikor beszálltunk a taxiba -ami a

hotelhez vitt minket- felsíkítottam, mert a sofőr nagyon

hasonlított Walterra.A 15perc alatt, még idegesebb

lettem.Amikor a hotelhez értünk, már teljesen kitört

rajzam a pánik, a liftben -ami a 2.emeletre vitt minket-

pedig előjött a klausztrofóbiám.Fernando is ideges lett,

de korántsem annyira, mint én.Miután kicsomagoltunk

bevette, 2 nyugatatót, de így sem éreztem jobban

magamat.Fernando nem szívesen hagyott magamra, de

nem akartam elrontani még jobban a kedvét, és

rábeszéltem, hogy nyugodtan nézzem körül a hotelbe.

Kinyitottam a teraszajtót, hogy áradjon be a friss levegő,

azután pedig elmentem lezuhanyozni.Miközben

megengedtem a vizet, levetkőztem, utána pedig

beleültem az óriási kádba.10 percig is elidőztem a

kádba, de megérte, mert kicsit jobban éreztem

magamat.A teljes sikerhez azonban teát kellett innom,

 így a konyha felé indultam.Épp melegvizet engedtem az

otthonról hozott teáskannába, amikor valaki befogta a

számat.Elejtettem a teáskannát, így a melegvíz a

lábamra folyt, megégetve a bőrömet.A támadóm

Walter volt.Már készült volna megkötözni, amikor

gyomorszájon rúgtam.Walter a földre görnyedt, én

pedig a helyzetet kihasználva a folyosóra akartam

futni, de Walter elkapta a bal bokámat, én így a

földre zuhantam.Walter elkezdte a lábaimat kötözni,

de én orrba rúgtam, és elkezdtem a terasz felé kúszni.

Már a terszon voltam, amikor Walter előrántotta a

fegyverét.Nem tétovázott, meghúzta a ravaszt, de én

felugrottam a korlát párkányára, így nem talált el.

Walter már készült volna meghúzni a ravaszt újra, de

én elvesztettem az egyensúlyomat, és lezuhantam.

Zuhanás közben pedig láttam, ahogy Walter a

teraszra szalad.Akkor csapódtam bele a hotel udvarán

lévő medencébe.Nagy szerencsém volt, hogy a vízbe

estem, és nem a kőre.De Walter itt van, és meg akar

ölni.Gyors kiúsztam a partra, és megpróbáltam

kitalálni, hogy merre menjek, amikor megláttam a

zöld bokrokat.Ideális búvóhelynek megfelel.Szégyen,

hogy FTSZ-es ügynökként egy pasi elől bújkálok, de

nem szerettem volna meghalni, ezért nem volt más

választásom.Pont beugrottam a bokor mögé, amikor

megláttam Fernandot.Felugrottam, és felé futottam,

de a hotel ajtajában Walter állt.Az ujja már a

ravaszon volt.Felkiálltottam, de már késő volt.A golyó

szállt, és szállt, aztán Fernando a földre huppant,

Walter pedig elfutott.Fernandohoz futottam, aki

körül, kis vértócsa kelettkezett.Ráborúltam, és sírni

kezdtem, ő pedig szóra nyitotta a száját:

-Ne sírjál szivem, ezt is csak álmodod.

De én tudtam, hogy ez a színtiszta valóság,

és Fernando meg fog halni.

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< November / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22511
Hónap: 316
Nap: 9