Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


23.fejezet(E) A szétválás

23.fejezet(E)  A szétválás 

 

  Már pár napja Hawaiin voltunk.Rieka, Charlotta, Bobby,

 

  Tatjana,Cheky, és én.Cheky még mindig nagyon rossz bőrben

volt. A hazaérkezésünkkor Chekyt megtámadta egy lány, és azóta feküdt.A

 

szobályában szokott lenni az ágyban.Sohasem hagyjuk egyedül, mindig ott

  van mellette valaki.Sajnos a lányt nem tudtuk elkapni, de most

 

  úgyis Cheky biztonsága a legfontosabb.Charlotta elmondta, hogy Fernando

 

 nimcs túl jól.Mostanában rájuk jár a rúd...Nagyon szép itt minden  

Hawaiin.A merénylet miatt, sajnos nem sok időt tölthettemeggyütt

Riekával.Gyakorlatilag nem is aludtunk együt az elmúlt 3 napban, mert

mindig golga voltvalamelyikünknek.Rieka nem is aludt az este, így most a

hotelszobában pótolta be a pihenést.Én kinnt sütkéreztem a teraszon.Azért

nem mentem be Riekához, mert nemakartam zavarni, de mivel

 lassan rajtam volt a sor, hogy figyeljek Chekyre, le kellett mondanom a

  békés szándékomról.Óvatosan bementem.Rieka ott feküdt az ágyon, be

sem volt takarva.Fürdőruhát viseltünk mindeketten, olyan meleg

volt.Szerencsére el tudtam hagyni a szobát úgy, hogy Rieka nem ébredt

fel.Cheky szobájaközvetlenül mellettünk volt.Most bekopogtam hozzá.Fél

perc múlva Charlotta jelent meg az ajtóban.

 -Jó, hogy jössz Erza, válts le kérlek!Meg kell, hogy nézzek valamit!.azzal

már tuszkolt is befelé.

 -Hívdd fel Bobbyt, hogy hogy van Fernando!-hangom furcsán,

aggodalmasnak csengett.

 -Rendben van.Tatjana kb. 2óra múlva cserél veled, addig vigyázz

Chekyre!Lehet, hogy újra felébred,mert eddig sokat aludt.-Charlotta

elgondolkodva állt meg, a folyosó közepén.Kb. 1percig állt ott, aztán

.Én pedig odasétáltam az ágyhoz, ahol Cheky feküdt.Szörnyen

rosszul volt, és valahányszor felébredt, rosszullétre panaszkodott.Ezen felül 

folyton Fernando állapota felöl érdeklődött.Mind nagyon aggódtunk érte, és

Chekyért is, de azon felül, hogy vigyázunk rájuk, nem tudtunk semmi egyebet

csinálni.Lábak kopogását hallottam a folyosón, majd kisvártatva, kinílt az

ajtó, és  Rieka lépett be  a szobába.A zajra Cheky felébredt.

-Hány óra van?-kérdezte Cheky, még kissé kótyagosan.

-Délelőtt 9.Éhes vagy?-ezt a kérsést rutinszerüen ismételgettük  mindig,

amikor Cheky felébredt.

-Hát, egy picit.-és valóban, pár pilanat múlva megkordult Cheky gyomra.

-Máris hozom!-bólintottam, majd elindultam a hotelszobai hűtőhoz, amibe,

már a kaja elő volt készítve. Mikor Rieka mellé értem, csókot nyomtam az arcára.Már egy jó ideje meg

sem szólalt.A csókomat sem viszonozta.Kisvártatva visszatértem a bőséges

ennivalóval.Charlotta nem bíz semmit a véletlenre...

-Cheky ugye nem gond, ha pár perce itt hagylak egyedül?Nem megyünk

messzire, csak az ajtó elé.

Ha bármi baj van, kiabálj!

-Jó, rendben.Nem baj, menjetek csak.

Sarkonfordultam, és megragadtam Rieka csuklóját, hogy kivezessem az ajtó

elé.Mikor már magunk voltunk, Rieka megszólalt:

-Mire volt ez jó?Nem az a feladatm hogy őrizzük őt?-fejével az ajtó felé

bökött.

-Dehogynem, csak gondterheltnek látszol.Mi a baj?Már a feleséged vagyok,

így mindent elmondhatsz.

-Semmi komoly, csak apróságok...

És nem is faggatóztam tovább.Visszamentünk mindeketten  Chekyhez, aki

addigra -meghökkentőmódon- megette az összes elétett ételt.A következő

másfél órában nem történt semmi említésreméltó, viszont alig, hogy

visszaértek Charlottáék, Cheky mindent kihányt magából.

********

A Riekával közös szobánkban voltam, amikor vad, kétésgbeesett

kiálltást ahlottam.Kirohantam a folyosóra, és nem csak én tettem

így: Bobby, és még sok más, ismeretlen ember állt velem a

folyosón.A folyosó végén egy csuklyás alak állt.A lábánál egy test

feküdt.Hallottam a mögöttem állok, halksuttogását,

nyögéseiket.Magamon éreztem Bobby kérdő tekintetét.A csuklyás

alak, most felém közeledett.Ledermedtem, mert nem tudtam,

hogy mit kéne tennem.Láttam Bobby előrelóduló testét, az enyém

mellett.Még észbe sem kaptam, amikor már a következő

pillanatban, repült is visszafelé.A csuklyás alak, 

megállíthatatlanul közeledett felém, és én egy léppést sem

hátráltam.Már minden idegszállammal rá összpontosítottam.Arra

az egyetlen ütésre, ami az adott pillanatban, meg is ölheti az

ellenfelemet.Már egészen közel volt hozzá, 2lépés, 1...Teljesen

egyvonalban velem megállt, hangja rémisztő, éles

tőrként hasított belém:

-Menekülj, mert meghalsz!

Abban a pillanatban, éles fájdalom hasított a hátamba.Már csak a

csuklyás alak lábát láttam.Éreztem, hogy a felém hajol.A szája a

fülemnél volt, s most megláttam.A csuklya alól kibukkanó

ezüst kést, legelején a piros véremmel.Tudtam, hogy meg fogok

halni.Ennyire kiszolgáltatottnakritkán éreztem magamat,

-Nem foglak megölni, mert túl értékes vagy!

A következő pillanatban,már el is illant.Ott feküdtem egyedül a

földön, hátul kiszakadt, véres

pólóval.Teljesen nem voltam egyedül, mert Bobby eszméletlenül

terült szét, fél méterrel tőlem.A többi ember, már rég

elmenekült.Ők nem is érdekeltek.Megpróbáltam felülni, de a seb,

vaslószínüleg túl mély volt, ezért nem tudtam.Figyelmeztetnem

kell valahogy mégis Riekát.Tudtam, hogy innét el

kell menekülnünk, méghozzá minnél előbb.Csak a földet

láttam.Nem tudom, hogy mikor -mert elvesztettem az

időérzékemet-, de kezek fonódtak mindkét karomra.Segítettek

talpra állni.Mikor végre 2 talpon álltam, körbenéztem.Tatjana,

Rieka, és  Charlotta ott állt mellettem.Megszédültem, és mielőtt

a földre estem volna, Rieka elkapott.Erőt vettem magamon, és

arcomat beletemetve fehér ingébe, így zokogtam:

-El kell tűnnünk innen!

Néma csend lett, csak heves zokogásom hallatszott néha-

néha.Végül Rieka nyugodt hangja

törte meg a csendet:

-Hová Erza?

Tatjana már értette.

-Mindegy, csak el innnét!-hangomat, nagy erőfeszítésemre sikerült

nyugodtabbá tennem.

-Menjünk az Anktartiszra!-ezt az ötletet Tatjana vetette fel.

-De Tatjana, ott túl hideg van!Chekyvel nem vagyunk hozzászokva

az ilyen helyekhez...És most meg főleg nem bírná!

-Ti menjetek el Afrikába!Ott könnyebben tudjuk tartani a

kapcsolatot, mert az a közelben van.Némiképp sikerült

megnyugodnom, így most Riekába kapaszkodva

felegyenesedtem.Még mindig remegtek a tagjaim, de most már

jobb volt.A tudat, hogy hamarosan biztonságba tudhatom a 

szeretteimet, megerősített.

 

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22511
Hónap: 316
Nap: 9