23.fejezet(E) A szétválás
23.fejezet(E) A szétválás
Már pár napja Hawaiin voltunk.Rieka, Charlotta, Bobby,
Tatjana,Cheky, és én.Cheky még mindig nagyon rossz bőrben
volt. A hazaérkezésünkkor Chekyt megtámadta egy lány, és azóta feküdt.A
szobályában szokott lenni az ágyban.Sohasem hagyjuk egyedül, mindig ott
van mellette valaki.Sajnos a lányt nem tudtuk elkapni, de most
úgyis Cheky biztonsága a legfontosabb.Charlotta elmondta, hogy Fernando
nimcs túl jól.Mostanában rájuk jár a rúd...Nagyon szép itt minden
Hawaiin.A merénylet miatt, sajnos nem sok időt tölthettemeggyütt
Riekával.Gyakorlatilag nem is aludtunk együt az elmúlt 3 napban, mert
mindig golga voltvalamelyikünknek.Rieka nem is aludt az este, így most a
hotelszobában pótolta be a pihenést.Én kinnt sütkéreztem a teraszon.Azért
nem mentem be Riekához, mert nemakartam zavarni, de mivel
lassan rajtam volt a sor, hogy figyeljek Chekyre, le kellett mondanom a
békés szándékomról.Óvatosan bementem.Rieka ott feküdt az ágyon, be
sem volt takarva.Fürdőruhát viseltünk mindeketten, olyan meleg
volt.Szerencsére el tudtam hagyni a szobát úgy, hogy Rieka nem ébredt
fel.Cheky szobájaközvetlenül mellettünk volt.Most bekopogtam hozzá.Fél
perc múlva Charlotta jelent meg az ajtóban.
-Jó, hogy jössz Erza, válts le kérlek!Meg kell, hogy nézzek valamit!.azzal
már tuszkolt is befelé.
-Hívdd fel Bobbyt, hogy hogy van Fernando!-hangom furcsán,
aggodalmasnak csengett.
-Rendben van.Tatjana kb. 2óra múlva cserél veled, addig vigyázz
Chekyre!Lehet, hogy újra felébred,mert eddig sokat aludt.-Charlotta
elgondolkodva állt meg, a folyosó közepén.Kb. 1percig állt ott, aztán
.Én pedig odasétáltam az ágyhoz, ahol Cheky feküdt.Szörnyen
rosszul volt, és valahányszor felébredt, rosszullétre panaszkodott.Ezen felül
folyton Fernando állapota felöl érdeklődött.Mind nagyon aggódtunk érte, és
Chekyért is, de azon felül, hogy vigyázunk rájuk, nem tudtunk semmi egyebet
csinálni.Lábak kopogását hallottam a folyosón, majd kisvártatva, kinílt az
ajtó, és Rieka lépett be a szobába.A zajra Cheky felébredt.
-Hány óra van?-kérdezte Cheky, még kissé kótyagosan.
-Délelőtt 9.Éhes vagy?-ezt a kérsést rutinszerüen ismételgettük mindig,
amikor Cheky felébredt.
-Hát, egy picit.-és valóban, pár pilanat múlva megkordult Cheky gyomra.
-Máris hozom!-bólintottam, majd elindultam a hotelszobai hűtőhoz, amibe,
már a kaja elő volt készítve. Mikor Rieka mellé értem, csókot nyomtam az arcára.Már egy jó ideje meg
sem szólalt.A csókomat sem viszonozta.Kisvártatva visszatértem a bőséges
ennivalóval.Charlotta nem bíz semmit a véletlenre...
-Cheky ugye nem gond, ha pár perce itt hagylak egyedül?Nem megyünk
messzire, csak az ajtó elé.
Ha bármi baj van, kiabálj!
-Jó, rendben.Nem baj, menjetek csak.
Sarkonfordultam, és megragadtam Rieka csuklóját, hogy kivezessem az ajtó
elé.Mikor már magunk voltunk, Rieka megszólalt:
-Mire volt ez jó?Nem az a feladatm hogy őrizzük őt?-fejével az ajtó felé
bökött.
-Dehogynem, csak gondterheltnek látszol.Mi a baj?Már a feleséged vagyok,
így mindent elmondhatsz.
-Semmi komoly, csak apróságok...
És nem is faggatóztam tovább.Visszamentünk mindeketten Chekyhez, aki
addigra -meghökkentőmódon- megette az összes elétett ételt.A következő
másfél órában nem történt semmi említésreméltó, viszont alig, hogy
visszaértek Charlottáék, Cheky mindent kihányt magából.
********
A Riekával közös szobánkban voltam, amikor vad, kétésgbeesett
kiálltást ahlottam.Kirohantam a folyosóra, és nem csak én tettem
így: Bobby, és még sok más, ismeretlen ember állt velem a
folyosón.A folyosó végén egy csuklyás alak állt.A lábánál egy test
feküdt.Hallottam a mögöttem állok, halksuttogását,
nyögéseiket.Magamon éreztem Bobby kérdő tekintetét.A csuklyás
alak, most felém közeledett.Ledermedtem, mert nem tudtam,
hogy mit kéne tennem.Láttam Bobby előrelóduló testét, az enyém
mellett.Még észbe sem kaptam, amikor már a következő
pillanatban, repült is visszafelé.A csuklyás alak,
megállíthatatlanul közeledett felém, és én egy léppést sem
hátráltam.Már minden idegszállammal rá összpontosítottam.Arra
az egyetlen ütésre, ami az adott pillanatban, meg is ölheti az
ellenfelemet.Már egészen közel volt hozzá, 2lépés, 1...Teljesen
egyvonalban velem megállt, hangja rémisztő, éles
tőrként hasított belém:
-Menekülj, mert meghalsz!
Abban a pillanatban, éles fájdalom hasított a hátamba.Már csak a
csuklyás alak lábát láttam.Éreztem, hogy a felém hajol.A szája a
fülemnél volt, s most megláttam.A csuklya alól kibukkanó
ezüst kést, legelején a piros véremmel.Tudtam, hogy meg fogok
halni.Ennyire kiszolgáltatottnakritkán éreztem magamat,
-Nem foglak megölni, mert túl értékes vagy!
A következő pillanatban,már el is illant.Ott feküdtem egyedül a
földön, hátul kiszakadt, véres
pólóval.Teljesen nem voltam egyedül, mert Bobby eszméletlenül
terült szét, fél méterrel tőlem.A többi ember, már rég
elmenekült.Ők nem is érdekeltek.Megpróbáltam felülni, de a seb,
vaslószínüleg túl mély volt, ezért nem tudtam.Figyelmeztetnem
kell valahogy mégis Riekát.Tudtam, hogy innét el
kell menekülnünk, méghozzá minnél előbb.Csak a földet
láttam.Nem tudom, hogy mikor -mert elvesztettem az
időérzékemet-, de kezek fonódtak mindkét karomra.Segítettek
talpra állni.Mikor végre 2 talpon álltam, körbenéztem.Tatjana,
Rieka, és Charlotta ott állt mellettem.Megszédültem, és mielőtt
a földre estem volna, Rieka elkapott.Erőt vettem magamon, és
arcomat beletemetve fehér ingébe, így zokogtam:
-El kell tűnnünk innen!
Néma csend lett, csak heves zokogásom hallatszott néha-
néha.Végül Rieka nyugodt hangja
törte meg a csendet:
-Hová Erza?
Tatjana már értette.
-Mindegy, csak el innnét!-hangomat, nagy erőfeszítésemre sikerült
nyugodtabbá tennem.
-Menjünk az Anktartiszra!-ezt az ötletet Tatjana vetette fel.
-De Tatjana, ott túl hideg van!Chekyvel nem vagyunk hozzászokva
az ilyen helyekhez...És most meg főleg nem bírná!
-Ti menjetek el Afrikába!Ott könnyebben tudjuk tartani a
kapcsolatot, mert az a közelben van.Némiképp sikerült
megnyugodnom, így most Riekába kapaszkodva
felegyenesedtem.Még mindig remegtek a tagjaim, de most már
jobb volt.A tudat, hogy hamarosan biztonságba tudhatom a
szeretteimet, megerősített.