Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


24.fejezet(E) "Pingvinek bírkóznak"

24.fejezet(E)  "Pingvinek bírkóznak"

Tudtam, hogy Shina engem kersek a leginkább, ezért is aggódtam

nagyon.Nem azért, mert én kellek neki, hanem, azért, mert senki

nem állíthatja meg a célja elérésében, és ezeknek az elérésében

még Rieka és Tatjanat is simán elpusztítaná.

Az Antarktiszra, egy magánrepülővel, az EVIRON 98-al

utaztunk.Sok meleg ruhát vittük magunkkal.Bár 

Oroszországban nőttem fel, az ottani hideg, az ittenihez képest

semmi.Remélhetőleg ez lesz az utolsó hely,

ahová Shina utánunk jönne.Rajtunk kívül csak a főnök tudta csak,

hogy hova megyünk, és szakszerűen felépített

nekünk egy iglu kunyhót, és hozatott nekünk 2 hónapra elegendő

élelmet.A repülőgéppel kb. 1km-er a kunyhótól

szálltunk le.A megérzésünk nem csalt, valóban hideg volt,

méghozzá csontvacogtató hideg!Késő estére

értünk csak oda.Mindenki borzasztóan fáradt volt, de kellett valaki,

aki örködik.Így hát főztem egy kávét,

 és kimentem örködni.Egész éjjel nem volt semmi különös, csak

pár pingvin bírkózott.Reggel felkelt Rieka,

és Tatjana, így végre elmehettem aludni.Nem volt nehéz beleélni

magamat, hogy este van, mivel a Földnek

ezt  a részét ilyenkor örökös sötétség uralta.Félálmomban még

hallottam Rieka, és Tatjana folytott, halk szóváltását:

-A te hibád, hogy ilyen lett!-hallottam Rieka szigorú hangját.

-Miért?Ugyanannyira okolhatsz engem, mint saját magadat!

-Tatjana ingerült hangja lassan, lassan 

áramlott felém.Már csak mondattöredékeket, szavakat fogtam fel

a vitájukból.Lassacskán elragadott magával a kegyes tudatlanság.

***********

Mikor felébredtem, minden eszembejutott: az ok, amiért szét

kellett válnunk, és, hogy miért vagyunk (és leszünk) itt, az

Antarktiszon.Egyből rossz kedvem lett.Csak most

tudatosult bennem, hogy egyedül vagyok az igluban.Kinéztem a

sötét reggelébe, és a bejárat előtt ott találtam 

Tatjanát, de Riekát sehol sem láttam.

-Jól aludtál?-kérdezte Tatajana felém fordulva.

-Nagyon jól, köszönöm.-és csak úgy mellékesen hozzátettem:

-Riekát nem láttad?

-A parton van.-mutatott valahova a távolba.

Nem láttam sokat, de elindultam a mutatott irányba.

-Majd előkészítem az ebédet!-szólt utánam Tatjana.

-Rendben.

Lassan egyre kivehetőbb lett, egy, a többinél sötétebb folt.

-Rieka?-hangom furcsán távolinak csengett.

Az alak nem mozdult, de most már tisztán ki tudtam venni  egyre

növekvő sziluetjét.

-Erza...-a hangja elgondolkodó volt, sem mint józan.

Mögé léptem, és átöleltem.Alig volt rajta ruha.

-Nem fázol?-ezt válaszra sem méltatta.

Arca a távolba meredt, szemében titokzatos fény tükröződött.Abba

az irányba néztem, ami annyira

lekötötte a tekntetér, s most már én is láttam: messze-messze a

távolban a bűvöletes fényt.Ilyet még az életemben nem láttam!A

zöldes sarkifény örökre beleégett az emlékezetembe.Bámulatos

volt!Az az érzés, amit akkor éreztem...soha nem fogom elfelejteni,

és nem is fogom tudni leírni.

-A sarki fény.-Rieka felé fordultam, aki ekkor már a karjaiba zárt, s ajkaival az enyémeketet  kereste.

2 percig voltunk így, egymásba fonódva.

-Vissza kéne mennünk, Tatjana előkészítette az ebédet.

Az öröm meleg érzésével mentünk vissza at igluhoz.Tatjana

cseppet sem volt meglepve, hogy késtünk,

csendben átadott nekünk 2 forró levestől gőzölgő tálat, majd

mindenki leült a meleg takarókkal leterített

kunyhóba.Egész idő alatt senki nem szólt senkihez.Mikor

végeztünk, Rieka felajánlotta, hogy örködik.

Én bebugyoláltam magam a puha, meleg takarók köté, és

elővettem a lap-techemet.Közben Tatjana

félhangosan leltározott: 3 váltás hőtartó ruha, kabátok, takarók,

pokrócok...Hirtelen Rieka rontott be az igluba.

-Futás, gyorsan meneküljetek!Támadnak!

Mintha pisztolycsőből érkező golyók hangját hallottam volna.Épp,

hogy kiértünk Tatjanával, már be is

csapódott egy rakéta az igluba.A törmelékdarabok záporoztak

mindenfelé.Voltak kisebb, nagyobb

darabok is.Mindhárman igyekeztünk elkerülni a nagyobb

darabokat.Fölnéztem az égre, és egy 

repülő sziluetjét véltem kivenni.A feket monstrum felettünk

keringett, fényszóróival megvilágítva minket.

Egy árny ugrott ki a még mindig felettünk keringő

repülőből.Azonnal felismertem Shinát.Sajnos a 

félelmem beigazoolódni látszott, mert tudtam, hogy van nála

pisztoly.Még hátrakiáltottam Riekának,

aztán már lendültem is előre, hogy megöljem  Shinát.Lézeres

fegyver volt nála, de meggondolatlanságának

köszönhetően, miden lövése elől ki tudtam térni.Mindkét

szememmel felnéztem a repülőre.Ép szememet

becsuktam (a vakítóan erős fény miatt).Abban a pillanatban egy

megmagyarázhatatlan ok miatt a gép

zuhanni kezdett.A távolból Shina dühödt kiáltásai

hallatszottak.Éreztem egy nekem lökődő testet, de csak

fél perccel után hallottam a becsapódást, és vele együtt Tatjana

sikolyát.Shina tajtékzott dühében.Megpróbáltam felállni, de

 afájdalom a hátamba nyilalt, ezért nem tudtam felállni.

***********

Rieka remegő testét éreztem az enyém mellett.Világos volt, ami

mostanában elég szokatlan.

-Hol vagyok?

-Argentínában.-Rieka hangja feszült volt, ugyanakkor kis

megkönnyebbülés is kihallatszott belőle.

Nem értettem, hogy hogyan kerültünk mi Argentínába.Most már jobban kivettem a helység bútorzatát.

Itt minden fehér, és nyugtató hangulatu volt.A szobában sokféle és formájú gép pittyeget álmosan.

Most hasított belém a felismerés.

-Kórházban vagyunk ugye?

Rieka bólintott.

Az egyik ablak nyitva volt, s onnan áramlott be a langyos szél.

-Hol van Tatjana?-fájdalmasan elfintorodtam.

A fejem szörnyen lüktetett.Biztos bevertem, amikor elestem...Eszembe juttottak a közelmúltbéli, 

tragikus események, és már sejtettem, hogy hol lehet Tatjana.

-Melyik szobába?-ekkor egy másik kérdés zavargott be

 agondolataim közé.-Hogy szökött meg Shina?

-Elvitte  arepülőnket.A repülő lezuhanásakkor meghalt 2

társa.Nem tudom, hogy kik lehettek.

Tatjana a mellettünk lévő szobában alszik...-itt elcsuklott a hangja.

-És, hogy kerültünk ide?

-Fölhívtam az argentínai mentőszolgálatot, akik szerencsére nem

kérdezősködtek.Azt mondtam nekik,

hogy Ausztráliából jüttünk pingvineket, és fókákat kutatni.

-Mikor láthatom Tatjanát?

-Fogalmam sincs.

************

Tatjana sajnos másnap, és az azután lévő nap sem ébredt fel.A

sérülési súlyosak voltak, de az állapota stabil volt.Én már sokkal

jobban voltam, de a bűntudat "bűnös bűze"  ott úszott a

lelkemben.Csak magamat hibáztathattam érte, hogy ilyen

állapotba került.Ugyanis Rieka beszámolója után,

megtudtam, hogy Tatjana taszított arébb a rám zuhanó repülő

útjából, és, hogy Riekára ráesett egy nagyobb törmelékdarab.Csaka  a kézfeje tört el, aminek én

nagyon örültemm mert ennél nagyobb baj nem érte őt.

 

 

 

 

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 16790
Hónap: 116
Nap: 6