26.fejezet(E) A hosszú utazás
26.fejezet(E) A hosszú utazás
Már 1 hete, hogy Argentínában voltunk.A Shina
ellenu küzdelem után, még mindig fájta hátam,
ráadásul Tatjana sem ébredt fel kábult
állapotából.Rieka bérelt egy lakást, hogy addig
lakjunk ott, amig szükséges.Tatjanat rendszeresen
látogatjuk, de nem javult az állapota.Valószínű,
hogy agyrázkódása van.Most délen, egy
kisvárosban szálltunk meg.A hátam miatt, sok
gond volt velem.Az első 3-4 napban, nagyon
idegesített, de most már, úgy-ahogy
megszoktam.Chekyékről több hete semmi
hír.Lehet, hogy már tudnak a Shina által elkövetett
támadásról, de lehet, hogy mit sem
sejtenek.Elővettem, a lap-techemet.Megpróbálok
kapcsolatot teremteni velük.Egyiptomba kellene
lenniük a megállapodásunk szerint.Rákattintottam
a térlépre.Cheky telefonjába kellene lennie GPS-
nek.A Chekyéket jelző pontot kerestem a
szememmel.Nem is csalódtam, Egyiptomban
voltak.Még szerncse!Mit csinálnánk, ha már
megint nem követnék a tervet....A mi részünknek,
már vége, mert Shina már ránk talált, de ha még
egyszer elszúrjuk, annak nem lesz jó vége.Ha
felépültem akkor, vissza kéne menni az
oroszországi részre, az EVK-ba,Ott fel kell tölteni
a fegyverraktárt, és még sok más dolog is
van.Majd írok a főnöknek, hogy valakinek ezt is el
kell intéznie.Majd onnan fogunk felkészülni a
Shina elleni utolsó harcra.Egy folyosón voltam.Hol
lehetek?Rengetek ajtó volt azon a folyosón, több
1000...Valami azt sugalta, hogy nem
kelleneelindulnom, de alábaim nem
engedelmeskedtek.Egy álom?Valószínű, de mégis
olyan élethű.Hirtelen soklámpa gyúllad ki,
bevilágítva a folyosót.Egy kopottas, balóslatu
ajtónál megálltam.Lenyomtam a kilincset, és az
ajtó tiltakozás nélkül kinyílt.Nem éreztem
félelmet, de mégis szorongtam.A szobába belépve
hihetetlen bűz csapta meg az orromat.Rohadt hús
szaga, talán húsraktár ez a szoba...A poshadt
levegő, és ez a szag....már tele volt vele a tudom,
és mégsem fuldokoltam.A folyosósról beszűrődő
fényben testeket pillantottam meg.Szóval mégsem
húsraktár, hisz ezek hullák.Amilyen gyoran csak
lehetett, el akartam hagyni ezt a termet.A
gyomrom görcsben volt, éreztem, hogy hamaroan
hányok, megpróbáltam kifutni aszobából, de
csigalassúsággal haladtam.A sarokban, -ahová
nem nagyon ért a fény- láttam, hogy megmozdul
valami.A falakat vér borította, és a hullák arca
egytől-egyik megdöbbenést, fájdalmat. illetve
rémületet sugárzott.Most már fel akartam ébredni!
Hallani véltem a holtak sikolyait.Mindegyik
borzalmas hang egy-egy éles késként hatolt a
lelkembe.
-Erza!
Csak egy álom volt.Egy hátborzongató,
megbénító, félelmetes álom.
Rieka hajolt fölém, arcán ijedtség, tétovaság
létszott.
-Mi történt Erza?Sikítottál.
-Bocsáss meg, csak elaludtam, és rosszat álmodtam.
Rieka engem fürkélszett.
-Nincs lázad?Ne menjünk orvoshoz?
-Jól vagyok, tényleg!-láttam rajta, hogy felfogta, nem
érdemes kérdezősködnie.
Megcsókolt, majd leült mellém a kanapéra, és
bekapcsoalta a TV-t.Ez sokkal kellemesebb volt,
mint egyedül aggódni.Hirtelen megszólaltam:
-Bocsáss meg Rieka!Igérem, hogy, amint haza érünk,
csak veled fogok foglalkozni!
Rieka arcán egy mosolyféle szaladt át.
-Hát persze...
Többet nem is szoltunk egymáshoz aznap.A hírek után
úgy gondoltam, hogy jobb lesz, ha lefekszem,
mert elég fáradt vagyok.Kifelé menet, csókot nyomtam
Rieka homlokára.A biztonság kedvéért,
azért bevettem egy altatót.Egy olyat, amivel biztos, hogy
jó méllyen fogok tudni aludni.
*********
Hála a gyógyszer, ma már sokkal jobban voltam.A jó
alvástól a hátam sem fájt annyira.Mára is
terveztük, hogy meglátogatjuk Tatjanát.Ha ma
végre felébred, akkor rögtöm ,mehetnénk is haza.
A kórház közel volt, így gyalog is 10 perc alatt
odaértünk.Bementünk az épületbe, az ápolónő
pedif biccentett a recepciónál, hogy mehetünk
tovább Tatjana szobájához.Amikor arra a
folyosóra értünk, ahol Tatjana feküdt egy ápolónő
futott felénk, és közölte, hogy Tatjana ma reggel
felébredt.Eme hír hallatán nagy kő esett le a
szívemről.Tatjana az ágyán ült, és mosolygott.Az
arca kissé nyúzottnak tűnt, de azon kívül semmi
baja nem volt.
-Az orvos azt mondta, hogy délután már ki is
engednek!-újságolta nagy lelkesen.
-Szuper!-mondta Rieka, megelőzve az én
válaszomat.Nem hargudtam rá ezért, és nem is esett különösebben rosszul.Örültem, hogy nem nekem kell beszélnem.Fél órával később, már az
ideiglenes otthonunk felé tartottunk.Az idő szép volt, a Nap is csak úgy ragyogott, a kolibri kék égen.Csodaszép tavasz volt.Egy ötlet fogalmaódott meg bennem:
-Rikea!
-Hm?
-Mi lenne, ha csak holnap reggel utaznánk vissza
Oroszországab?
Ezen elgondolkozott.
-És mit akarsz, addig csinálni?
-Bármkit!A fő az, hogy veled!
Most a boldogság sugarai világították be az
arcát.Tudtam, hogy az egyik legnagyobb vágya,
hogy velem legyen, és ez az ok elég volt, hogy
vele is legyek.A délután folyamán, hosszú sétákat
tettünk a városban.Megnéztük a város
vezetőségénel a rezidenciáját, majd
visszamentünk a kórházba Tatjanahoz..Tatjana ott
várt minket az előcsarnokban.Sokat aludhatott,
mert az arca jobb színben volt.Gyorsan a
recepciónál, és már baktattunk is a szállás felé,
hogy elindulhassunk haza.Mivel arepülőnket Shina
elvitte, a helyi járattal utaztunk Amerikába, onnan
pedig majd Chekyékhez.A járatunk holnap reggel
6-kor fog indulni.
***********
Reggel 5:30-kor el is indultunk.Fogtunk egy taxit,
majd 20 perc múlva a reptéren voltunk,
várva az indulásra.A repülő szép nagy volt, 370
férőhelyes.A felkelő Nap fénye megvillant a
kecses alakján, elegáns kidolgozását
kiemelve.Nem utaztam még ekkora repülőn, bár
életem során sokat repültem.Végre
felszálltunk.Argentínából Amerikáb az út kb. 1
nap.A leszállás után 1-2 órát
pihenünk, aztán repülünk is tovább.Viszonylag
fáradt voltam, így az út legnagyobb részét
átaludtam.A félálmomban néha érzékeltem az
eseményeket, de mást nem.Rieka vállára
hajtottam a fejemet, s ő a fejét az enyémre
tette.Tatjana (a saját elmondása szerint) végig
olvasott.Éjfél után érkeztünk meg a new york-i
repülőtérre.Mivel az indulásig még volt 2 óránk,
beültünk a reptér közelében levő bistróba.
-Mit hozhatok?-kérdezte a pincérnő tőlünk.
-2 kévét, és 1 capuchinot.
-Máris hozom.-hangzott a válasz, minden
lelkesedés nélkül.
-Mikor indulunk tovább?
-Ha megittuk.
Pontosan 58 percet időztünk a bistróba.Éhesek
voltunk, de úgy gondoltuk, hogy majd Chekyéknél
eszünk.Szép kis tömeg gyűlt össze a
Franciaországba vágyókból.A legtöbb izgatott túrista volt, de volt köztük pár komoly üzletember
is.Volt azonban egy morcos, öreg házsapár is,
akik minden arra jövő emberre rákiáltottak, kisebb
szívinfarktust hozva a szerencsétlen
emberekre.Megvettem a jegyeket, majd 45 perc
múlva újra otthon voltunk.Az út hátralévő fele
kellemetlenül telt.Láthattuk a Nap felkelését, és az
Atlanti-óceánt.Életemben először szemléltem a
rendesen ezeket.A 7 órás repülés után
megérkeztünk.1 smsben értesítettük Chekyéket az
érkezésünkről.