Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


27.fejezet(Ch) A hazatérés

27.fejezet(Ch) A haztérés 

Az, hogy újra láthatom Fernandot, és, hogy terhes

vagyok, nagyban hozzájárult a gyógyulásomhoz.

Amikor hazafelé repültümk, már teljesen egézséges

voltam.Azt hittem, hogy az életem, már csak 

romlani fog, és, hogy a szívem 2 felét, csak egy

cérnaszál tartja össze...de az orvosoknak, és a 

családomnak köszönhetően, újra a régi voltam.

Épp azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom

elmondani Fernandonak a jó hírt, amikor 

megszólalt a hangszóró:

-Kedves utasaink, kérjük kössék be öveiket,

mert hamarosan landolunk!Köszönjük, hogy

velünk utaztak!

Amint landoltunk, én "ugrottam" fel elsőként, és 

a többiekkel nem törődve, az emberi dugót

elkerülve, az ajtóhot siettem.A szívem majd

kiugrott a helyéről.Amig Charlottáékra vártam, 

leintettem egy taxit.Pár pillanat múlva, már 

hallottam is Charlotta hangját:

-Igzaán köszi, hogy megvársz minket...

-Hagyd már kicsim, hisz már hívott is egy taxit!

-Ó, hát ezt el sem hiszem!Azt hittem, hogy gyalog

megyünk haza...

-Te mehetsz gyalog is, ha gonolod...

-Egyszer úgy is megfolytalak!

-Lehet, próbálkozni!

-Lányok!

-Ha nem lennél terhes, már most is megtenném!

-Igazán?!

-Lányok!!!

-Mi van?

-Indulhatnánk már végre?

-Hát persze!

-A Louisen D'ouera legyen szíves!

-Nem, nem, nem!

-Mi az, hogy nem?

-Én Fernandohoz megyek!Először  a kórházhoz,

kérem!

-Mint...-Charlotta még vissza akrt vágni, de 

Bobby tekintetét látva, inkább nem mondott 

semmit.Alig telt el pár perc, már meg is érkeztünk

a kórházhoz.A taxis már mondta is az utazásért

fizetendő pénzösszeget, mire én megráztam a

fejemet.

-Bobby, nálam most nincs pénz...Ugye kifizeted?

-Hát persze!

-Te...

-Hát, akkor majd otthon találkozunk!

Ezzel elindultam a kórház felé.Ez a kórház volt

a legnagyobb Franciaországban.Tavaly

építették az öregek otthonával együtt.Mind a 

kettő gyönyörű lett.Ahogy beléptem a 9

emeletes "monstrum" ajtaján, egy múltbéli

emlék próbált "beúszni" az emlékeimbe, de én

tovább lépdeltem a recpciós pulthoz.

-Jó napot, miben segíthetek?

És, ahogy mondani szerettem volna

na Fernando nevét, az emlékkép"felvillant" a

 szemem előtt.Walter épp  meghúzta a ravaszt,

Fernando elém ugrik, aztán már ott is

fekszik előttem.

-Neeeee!

-A...asszonyom, mi történt?Hívjak egy orvost?

-Hova?Mi történ?Ő...ja, Fernando Purcellihez

jöttem!

-Minden rendben van?-kérdezte aggódva a lány,

de már a gépet bömgészte.

-Igen.

-Renben, akkor a 3.emeletiu 444-es korterem.

-Köszönöm!

A lift felé vettem az irányt.Amíg vártam a liftre

 vártam, azon gondolkoztam, hogy  mi a fene

volt ez.Gyorsan megérkezett a lift, és felvitt a 

3.-ra.440-es, 441-es, 442-es, 443-as, 444-es

korterem.Hát itt volnék.Ez az a pillanat, amelyre,

oly régóta vágyom.Nagy levegőt vettem, aztán

bekogtam.Nem jött válasz, ezért beléptem.Az 

ágyon pedig, ott feküdt Fernando.Leültem az 

ágya mellé, és elkezdtem beszélni hozzá:

-Szerbusz Fernando!Én vagyok Cheky, Cheky a

feleséged!Remélem, hallod, amit mondok, mert

remek hírt hoztam a számodra!

Semmi jel.

-Képzeld el Fernando...várandós vagyok!6 

hónapos, egézséges, és kisfiú!

Még mindig semmi jel.

-Én nekem a Mozart név tetszik, de, ha neked más

név tetszik, akkor nem ragaszkodom hozzá...

Semmi jelzés.

Ráraktam Fernando kezét a hasamra, és kinéztem

az ablakon.

-Bár tudom, hogy nem érzed, de ő  a kisfiúnk!

Ó, bárcsak felébrednél!

És, akkor éreztem Fernando tapintását a 

hasamon.

-Fernando, Fernando, hát magadhoz tértél?

Jajj, mindjárt hozok 1 orvost!

És már ki is rohantam az ajtón, egyenesen 1 

orvosnak.

-Ó, elnézést!Tudna segíteni nekem?

-Bocsásson meg, de nem érek most rá!

-De hát, de hát, most ébredt fel a férjem

a kómából!

-Ó, igen?Gratulálok!De nekem most...

-Kérem!

-Na jó, gyorsan megvizsgálom!

-Köszönöm!

-Cheky...

-Itt vagyok már!

-Fernando Purcelli, á!Mostanában rohamosan

romlott az állapota, már azt hittük, hogy végleg

elveszítjük...mondaj asszonyom, hogy csinálta?

-Ő, hogy én?Csak megmondtam Ferndonak,

hogy terhes vagyok.

-Akkor még egyszer gratulálok!Nem gondolkodott

még az orvosi pályán?

-Még nem.

-Pedig ajánlanám magának!Na, de visszatéreve 

a lényegre, a férhét megvizsgáltam, és azt látom, 

hogy 1 hét múlva hazamehet, ha nem romlik 

vissza az állapota.

-Komolyan?

-Igen.Hát...ennyit tudtam magukért tenni.Minden

jót!-és már el is viharzott.

-Cheky drágám...

-Igen szivem?

-Nekem is tetszik a Mozart név.Nyugodtan 

lehet Mozart a kisfiúnk neve...

-Rendben szivem.

A beszélgetéste egy nővér szakította meg.

-Á!Zavarok?

-Nem, dehogy!

-Hallottam, hogy Fernando felépült!Örülök!

-Hát igen, de, akkor én mennék is.

-Cheky...

-Ne aggódj, majd jövök minden nap!Szia!

Csókot nyomtam a homlokára, aztán kimenetem.

Annyira boldog voltam, hogyha nem lettem volna

terhes, akkor cigánykerekezve elbohóckodtam

volna a fűben, de így csak siettem haza.Azt 

terveztem, hogy felhívom anyát.Amint hazaértem 

Charlottáék hozzámfordúltak:

-Na, mi a helyzet?

-Nem fogjátok elhinni!

-Csak nem?

-De, igen!Felébredt a kómából!

-Jesszusom, hisz ez remek!

-És, azt mondta a doktorúr, hogy 1 hét

múlva haza is jöhet!

-Na végre, egy kis öröm is, igaz?

-Igen...Most felhívom anyut!

-Az jó lesz.Már nagyon aggódott miattatok!

-Nem is csodálom.

A telefonhoz sétáltam,és tárcsáztam, 

aztán vártam.Kicsöngött, majd egy ismerős

hang szólalt meg a vonal másik végén.

-Hálló, Pric rezidencia!Miben segíthetek?

-Szia Stella!(az egyik szobalányunk)Cheky

vagyok!Anyu ott van a közelben?

-Cheky!Á, igen, midnjárt szólok neki!Asszonyom,

Cheky lánya szeretne magával beszélni!

-Cheky drágám!Mi van veletek kislányom?

Jól vagytok?Ugye igen?Már annyira aggódtam

éretetek!

-Szia anya!Igen, már jól vagyunk, nyugodj meg!

És 2 jó hírem is van!

-Ó,igen?Hadd halljam őket!

-Az 1. az, hogy Fernando felébredt a kómából!

-Jajj kicsim, hisze sz fantasztikus!El sem hiszem...

És mi a másik?

-Nagymama lettél!

-Szentséges ég, kicsikém!

-Kisfiú, 6 hónapos, és közös megegyezésre 

Mozart lesz a neve.De mi az, nem örülsz neki?

-De...dehogynem!Csak meglepett a hír!Örülük,

hogy egy ujjabb poronttyal bővül a család!És,

annál jobban örülök, hogy jól vagytok!Az egész

ház aggódott értetek!

-Nem csodálom, ha már voltál olyan kedves,

hogy a volt barátomat, azt az állatot, 

rámküldted!Volt is min aggódniuk...

-Mi...micsoda?Én nem küldtem rád senkit!

-Ja igen, bocsánat, csak azt mondtad el neki,

hogy férjhez menetme, és hogy hová mentem

nászútra...Nem gondolod, hogy felelőtlenül

cselekedtél?!Fernando majdnem meghalt miattad!

-Kislányom!Ez egy olyan dolog, amivel álltalában

dicsekszik az ember!

-De nem egy olyan embernek, aki előzőleg, 

majdnem azért ölt meg, mert nemet mondtam 

neki!Néha te is gondolkodhatnál, hogy mit 

monasz, és kinek!De persze, én nem szólhatok 

egy szót sem, mert, te olyan vagy, hogyha 

van mivel dicsekedned, azt elmondod 

mindenkinek, nem törődve  a következményekkel.

De ha most, csak egy picit is hanyagoltad volna,

a saját magad fényezését, akkor nem történtek 

meg volna, ezek a borzalmas dolgok!És, hiába

mondod, hogy aggódtál,legbelül tudod, hogy ez

 az egész, főleg te miattad történt úgy, ahogy!

És remélem bűntudatod van!

-Ki...ki...kislányom!Én nem, erre neveltelek!

Lehet, hogy...felelőtlenül cselekdtem, de akkor

sem...beszélhetsz így velem!Ami törént, az

megtörtént, már nem lehet visszafordítani!

Máskor te is gondokodj...mielőtt beszélsz!

További szép napot!-ezzel lerakta.

-Mégis mire volt ez jó?

-Micsoda?

-Hogy, így letámadtad!Ez a hála?

-Mégis mit kéne meghálálnom?Azt, hogy Fernando

majdnem meghalt, vagy azt, hogy én több 

hónapra bediliztem?!

Charlotta nem válaszolt.

-Na, én is így gondoltam!Ha kellek, a szobámban

leszek!

A lépcső felé lépdeltem.Úgy éreztem, hogy 

talán, tényleg kicsit kemény voltam anyával, de

jó, ha tisztában van, a saját maga által 

hozott rossz döntésekkel.Bárki, bármit

mondd, megcáfolhatatlanul nekem volt igazam.

(Ha nem is mindig, most az egyszer biztosan!)

Arra gondoltam, hogy a teraszon pihenve fogom

kiszellőztetni a fejemet.Már a teraszon álltam,

és gyönyörködtem a tájbanm amikor megláttam

egy mozgó alakot a kertben.

-Charlotta, Bobby, egy férfi van a kertben!Hé,

te ott lennt, azonnal megállni!

Ha nem lettem volna terhes, gondolkodás nélül,

a behatoló után eredtem volna, de így, nem 

tehettem meg, és a behatoló meg is szökött.

Charlottáék kihívták a rendőröket, akik 

megállapították, hogy nem tűnt el semmi.

Csak a szeméylleíráskor jutott eszembe, hogy ki

 volt a behatoló.

-24 év körüli, szőke hajú...

-Köszönjük asszonyom!Hát, akkor viszont látásra!

-Várjanak biztosurak, már azt is tudom, hogy

ki volt a behatoló!

-Na, és ki?

-Guido Purcelli.

Meglepett a hangom nyugodsága, ugyanis Guido,

Fernando testvére, és még mindig Shinának

dolgozik.Tehát, ha utánunk kémkedik, akkor 

Shina készül valamire, ami akár, az életünkbe

 is kerülhet.

 

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< November / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22511
Hónap: 316
Nap: 9