27.fejezet(Ch) A hazatérés
27.fejezet(Ch) A haztérés
Az, hogy újra láthatom Fernandot, és, hogy terhes
vagyok, nagyban hozzájárult a gyógyulásomhoz.
Amikor hazafelé repültümk, már teljesen egézséges
voltam.Azt hittem, hogy az életem, már csak
romlani fog, és, hogy a szívem 2 felét, csak egy
cérnaszál tartja össze...de az orvosoknak, és a
családomnak köszönhetően, újra a régi voltam.
Épp azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom
elmondani Fernandonak a jó hírt, amikor
megszólalt a hangszóró:
-Kedves utasaink, kérjük kössék be öveiket,
mert hamarosan landolunk!Köszönjük, hogy
velünk utaztak!
Amint landoltunk, én "ugrottam" fel elsőként, és
a többiekkel nem törődve, az emberi dugót
elkerülve, az ajtóhot siettem.A szívem majd
kiugrott a helyéről.Amig Charlottáékra vártam,
leintettem egy taxit.Pár pillanat múlva, már
hallottam is Charlotta hangját:
-Igzaán köszi, hogy megvársz minket...
-Hagyd már kicsim, hisz már hívott is egy taxit!
-Ó, hát ezt el sem hiszem!Azt hittem, hogy gyalog
megyünk haza...
-Te mehetsz gyalog is, ha gonolod...
-Egyszer úgy is megfolytalak!
-Lehet, próbálkozni!
-Lányok!
-Ha nem lennél terhes, már most is megtenném!
-Igazán?!
-Lányok!!!
-Mi van?
-Indulhatnánk már végre?
-Hát persze!
-A Louisen D'ouera legyen szíves!
-Nem, nem, nem!
-Mi az, hogy nem?
-Én Fernandohoz megyek!Először a kórházhoz,
kérem!
-Mint...-Charlotta még vissza akrt vágni, de
Bobby tekintetét látva, inkább nem mondott
semmit.Alig telt el pár perc, már meg is érkeztünk
a kórházhoz.A taxis már mondta is az utazásért
fizetendő pénzösszeget, mire én megráztam a
fejemet.
-Bobby, nálam most nincs pénz...Ugye kifizeted?
-Hát persze!
-Te...
-Hát, akkor majd otthon találkozunk!
Ezzel elindultam a kórház felé.Ez a kórház volt
a legnagyobb Franciaországban.Tavaly
építették az öregek otthonával együtt.Mind a
kettő gyönyörű lett.Ahogy beléptem a 9
emeletes "monstrum" ajtaján, egy múltbéli
emlék próbált "beúszni" az emlékeimbe, de én
tovább lépdeltem a recpciós pulthoz.
-Jó napot, miben segíthetek?
És, ahogy mondani szerettem volna
na Fernando nevét, az emlékkép"felvillant" a
szemem előtt.Walter épp meghúzta a ravaszt,
Fernando elém ugrik, aztán már ott is
fekszik előttem.
-Neeeee!
-A...asszonyom, mi történt?Hívjak egy orvost?
-Hova?Mi történ?Ő...ja, Fernando Purcellihez
jöttem!
-Minden rendben van?-kérdezte aggódva a lány,
de már a gépet bömgészte.
-Igen.
-Renben, akkor a 3.emeletiu 444-es korterem.
-Köszönöm!
A lift felé vettem az irányt.Amíg vártam a liftre
vártam, azon gondolkoztam, hogy mi a fene
volt ez.Gyorsan megérkezett a lift, és felvitt a
3.-ra.440-es, 441-es, 442-es, 443-as, 444-es
korterem.Hát itt volnék.Ez az a pillanat, amelyre,
oly régóta vágyom.Nagy levegőt vettem, aztán
bekogtam.Nem jött válasz, ezért beléptem.Az
ágyon pedig, ott feküdt Fernando.Leültem az
ágya mellé, és elkezdtem beszélni hozzá:
-Szerbusz Fernando!Én vagyok Cheky, Cheky a
feleséged!Remélem, hallod, amit mondok, mert
remek hírt hoztam a számodra!
Semmi jel.
-Képzeld el Fernando...várandós vagyok!6
hónapos, egézséges, és kisfiú!
Még mindig semmi jel.
-Én nekem a Mozart név tetszik, de, ha neked más
név tetszik, akkor nem ragaszkodom hozzá...
Semmi jelzés.
Ráraktam Fernando kezét a hasamra, és kinéztem
az ablakon.
-Bár tudom, hogy nem érzed, de ő a kisfiúnk!
Ó, bárcsak felébrednél!
És, akkor éreztem Fernando tapintását a
hasamon.
-Fernando, Fernando, hát magadhoz tértél?
Jajj, mindjárt hozok 1 orvost!
És már ki is rohantam az ajtón, egyenesen 1
orvosnak.
-Ó, elnézést!Tudna segíteni nekem?
-Bocsásson meg, de nem érek most rá!
-De hát, de hát, most ébredt fel a férjem
a kómából!
-Ó, igen?Gratulálok!De nekem most...
-Kérem!
-Na jó, gyorsan megvizsgálom!
-Köszönöm!
-Cheky...
-Itt vagyok már!
-Fernando Purcelli, á!Mostanában rohamosan
romlott az állapota, már azt hittük, hogy végleg
elveszítjük...mondaj asszonyom, hogy csinálta?
-Ő, hogy én?Csak megmondtam Ferndonak,
hogy terhes vagyok.
-Akkor még egyszer gratulálok!Nem gondolkodott
még az orvosi pályán?
-Még nem.
-Pedig ajánlanám magának!Na, de visszatéreve
a lényegre, a férhét megvizsgáltam, és azt látom,
hogy 1 hét múlva hazamehet, ha nem romlik
vissza az állapota.
-Komolyan?
-Igen.Hát...ennyit tudtam magukért tenni.Minden
jót!-és már el is viharzott.
-Cheky drágám...
-Igen szivem?
-Nekem is tetszik a Mozart név.Nyugodtan
lehet Mozart a kisfiúnk neve...
-Rendben szivem.
A beszélgetéste egy nővér szakította meg.
-Á!Zavarok?
-Nem, dehogy!
-Hallottam, hogy Fernando felépült!Örülök!
-Hát igen, de, akkor én mennék is.
-Cheky...
-Ne aggódj, majd jövök minden nap!Szia!
Csókot nyomtam a homlokára, aztán kimenetem.
Annyira boldog voltam, hogyha nem lettem volna
terhes, akkor cigánykerekezve elbohóckodtam
volna a fűben, de így csak siettem haza.Azt
terveztem, hogy felhívom anyát.Amint hazaértem
Charlottáék hozzámfordúltak:
-Na, mi a helyzet?
-Nem fogjátok elhinni!
-Csak nem?
-De, igen!Felébredt a kómából!
-Jesszusom, hisz ez remek!
-És, azt mondta a doktorúr, hogy 1 hét
múlva haza is jöhet!
-Na végre, egy kis öröm is, igaz?
-Igen...Most felhívom anyut!
-Az jó lesz.Már nagyon aggódott miattatok!
-Nem is csodálom.
A telefonhoz sétáltam,és tárcsáztam,
aztán vártam.Kicsöngött, majd egy ismerős
hang szólalt meg a vonal másik végén.
-Hálló, Pric rezidencia!Miben segíthetek?
-Szia Stella!(az egyik szobalányunk)Cheky
vagyok!Anyu ott van a közelben?
-Cheky!Á, igen, midnjárt szólok neki!Asszonyom,
Cheky lánya szeretne magával beszélni!
-Cheky drágám!Mi van veletek kislányom?
Jól vagytok?Ugye igen?Már annyira aggódtam
éretetek!
-Szia anya!Igen, már jól vagyunk, nyugodj meg!
És 2 jó hírem is van!
-Ó,igen?Hadd halljam őket!
-Az 1. az, hogy Fernando felébredt a kómából!
-Jajj kicsim, hisze sz fantasztikus!El sem hiszem...
És mi a másik?
-Nagymama lettél!
-Szentséges ég, kicsikém!
-Kisfiú, 6 hónapos, és közös megegyezésre
Mozart lesz a neve.De mi az, nem örülsz neki?
-De...dehogynem!Csak meglepett a hír!Örülük,
hogy egy ujjabb poronttyal bővül a család!És,
annál jobban örülök, hogy jól vagytok!Az egész
ház aggódott értetek!
-Nem csodálom, ha már voltál olyan kedves,
hogy a volt barátomat, azt az állatot,
rámküldted!Volt is min aggódniuk...
-Mi...micsoda?Én nem küldtem rád senkit!
-Ja igen, bocsánat, csak azt mondtad el neki,
hogy férjhez menetme, és hogy hová mentem
nászútra...Nem gondolod, hogy felelőtlenül
cselekedtél?!Fernando majdnem meghalt miattad!
-Kislányom!Ez egy olyan dolog, amivel álltalában
dicsekszik az ember!
-De nem egy olyan embernek, aki előzőleg,
majdnem azért ölt meg, mert nemet mondtam
neki!Néha te is gondolkodhatnál, hogy mit
monasz, és kinek!De persze, én nem szólhatok
egy szót sem, mert, te olyan vagy, hogyha
van mivel dicsekedned, azt elmondod
mindenkinek, nem törődve a következményekkel.
De ha most, csak egy picit is hanyagoltad volna,
a saját magad fényezését, akkor nem történtek
meg volna, ezek a borzalmas dolgok!És, hiába
mondod, hogy aggódtál,legbelül tudod, hogy ez
az egész, főleg te miattad történt úgy, ahogy!
És remélem bűntudatod van!
-Ki...ki...kislányom!Én nem, erre neveltelek!
Lehet, hogy...felelőtlenül cselekdtem, de akkor
sem...beszélhetsz így velem!Ami törént, az
megtörtént, már nem lehet visszafordítani!
Máskor te is gondokodj...mielőtt beszélsz!
További szép napot!-ezzel lerakta.
-Mégis mire volt ez jó?
-Micsoda?
-Hogy, így letámadtad!Ez a hála?
-Mégis mit kéne meghálálnom?Azt, hogy Fernando
majdnem meghalt, vagy azt, hogy én több
hónapra bediliztem?!
Charlotta nem válaszolt.
-Na, én is így gondoltam!Ha kellek, a szobámban
leszek!
A lépcső felé lépdeltem.Úgy éreztem, hogy
talán, tényleg kicsit kemény voltam anyával, de
jó, ha tisztában van, a saját maga által
hozott rossz döntésekkel.Bárki, bármit
mondd, megcáfolhatatlanul nekem volt igazam.
(Ha nem is mindig, most az egyszer biztosan!)
Arra gondoltam, hogy a teraszon pihenve fogom
kiszellőztetni a fejemet.Már a teraszon álltam,
és gyönyörködtem a tájbanm amikor megláttam
egy mozgó alakot a kertben.
-Charlotta, Bobby, egy férfi van a kertben!Hé,
te ott lennt, azonnal megállni!
Ha nem lettem volna terhes, gondolkodás nélül,
a behatoló után eredtem volna, de így, nem
tehettem meg, és a behatoló meg is szökött.
Charlottáék kihívták a rendőröket, akik
megállapították, hogy nem tűnt el semmi.
Csak a szeméylleíráskor jutott eszembe, hogy ki
volt a behatoló.
-24 év körüli, szőke hajú...
-Köszönjük asszonyom!Hát, akkor viszont látásra!
-Várjanak biztosurak, már azt is tudom, hogy
ki volt a behatoló!
-Na, és ki?
-Guido Purcelli.
Meglepett a hangom nyugodsága, ugyanis Guido,
Fernando testvére, és még mindig Shinának
dolgozik.Tehát, ha utánunk kémkedik, akkor
Shina készül valamire, ami akár, az életünkbe
is kerülhet.