ORSZÁGOK HARCA <3

29.fejezet(E) Az akció 

Az ellenünk irányuló merényletek után,kezdtem féltettem

a babám tetstiépségét, ezért, megakartuk

leckéztetni Shinát.Nem tudtam, hogy az akciónak

mekkora sikere lesz, csak reménykedni mertem.

Az idő gyorsan szállt.Már itt "toporgott" a tél a kapuban,

miközben az összes levél lehullott a fáról.

A babám 6 hónapos volt, és szépen növekedett.(Ezt, az

is jelezte, hogy felszedtem 17kg.)A terhességet

elég jól viseltem, de a reggeli rosszúllétet, és a hízást,

már korántsem fogadtam olyan jól.Mivel most

nagyon oda kellett figyelni rám, az sem volt épp

kellemes, hogy valaki  mindig a nyomomba loholt, de 

leaglább Fernando felépült, és sokat lehetett

mellettem.De nem sokáig.Nagyon rosszul esett, hogy 

nem személyesen tőle, hanem egy kihalgatott

beszélgetésből kellett megtudnom:

-....akkor mikor indulunk?

-Holnap után!

-És, mi lesz addig Chekyvel?

-Anyu jöb, és vigyáz rá!Különben is, ő fog irányítani

minket!

-Nem szivesen hagyom itt, most...

-Nagyon örülök, hogy ilyen jó férj vagy, de szükségünk

van rád!

-De, mi lesz a babával?

-Mi lenen?Jól lesz!

Benyitottam a szobába, ahol a beszélgetés folyt.

-Mi folyik itt?!

-Cheky...

-Hova akartok menni?

-Ausztráliába., Shinát elkapni!

-És, engem mégis mikor akartatok beavatni?

-Ööö, most...

-Nagyszerű!És, mégis, hogy képzeltétek ezt?

-Mit is?

-Hogy, nem szoltok nekem!

-Úgyse jöhetsz...nem mindegy neked, hogy mikor

tudod meg?

Charlotta mostanában szemtelenül flegma lett.

-Úgy csinálsz, mintha nem is terhes lennék,

hanem valami ovis....

-Hát, néha  a kitöréseid miatt...

-Na, megszólalt valaki!

-Elég legyen!Ne veszekedjetek már!Sokkal

fontosabb dolgunk van most!

-Minr például?

-Fogadni az édesanyátokat!

A beszélgetésben már korábban is szó volt

anyuról, de mégis meglepődtem.

-Valmai baj van?

-Nem, nem.Semmi, semmi.

-Pedig, nekem nem úgy látszik!

Csengettek.

-Már meg is érkezett?Gyors volt.

Amig a többiek kirohantak anyuhoz köszönteni, én

is lassan kibotorkáltam a szobából.Mire kiértem,

anyu már ott is állt, mögötte a csomagokat cipelő

Bobbyval,Anya arcáról egy pillanatig eltűnt a

mosoly, aztán, amint meglátott engem, megint ott

csillogott az arcán, a mosoly.

-Óh, szervusz drágám!

-Szia anya!

-Hogy vagytok?

-Megvagyunk, köszi.

-Reméle, majd, te is olyan könnyen adod le

 akilókat, szülés után, akárcak én!-nevetett, 

aztán már fordult is Charlottához.-Charlotta

szivem, mikor indultok?

-Holnap után!

-Én, asszem lefekszem!

Anya, szúrós pillantással meredt rám, minth azt

 mondaná:-"Micsoda viselkedés ez?!Most

érkeztem, te meg, már le is fekszel?!" Erre, én

egy:-"Tudod, a terheseknek sokat kell

pihenniük..." pillantással eltűntem a felfelé vezető

lépcsőn.Nem kellet sokat várnom, ahogy ledöltem

az ágyba, már el is aludtam.

**********

Gyorsan eljött az a nap, amikor Fernandoék Shina

nyomába eredve Ausztráliába

utaztak.Megbeszéltük, hogy én fogom navigálni

őket, és az adóvevők segítségével mindenről

értesíteni fognak.A könnyes búcsú után elrepültek

Bobby repülőjével, én pedig anyuval besétáltam a

házba.Ekkor döbbentem rá azonban, hogy még

mindig nem kértem tőle bocsánatot, a múltkori

beszélgetés miatt.Most lehetőségem volt rá, hogy

megtegyem, és én éltem a lehetőséggel:

-Anya...-kezdtem.

Tessék drágám!

Sóhajtottam.

-Bocsánatot szeretnék kérni a múltkori

beszélgetés miatt...ha valamivel megsértettelek, 

akkor ne haragudj!

-Jajj, te lény, gyere ide!

-Akkor mebocsátasz?

-Igen, de, ha gondolod, lehet örök harag is...

-Isten őrizz!

Amig anyu nem beszélt hozzám,

elgondolkoztam.Mivel az odaút 2 napig tart,

Fernandoék először Bombeybe szállnak

meg.Aztán, amig Ausztrália közelébe nem érnek,

addig nekem nincs dolgom.

**********

Az első hívás Fernandotól, délután 2-kor érkezett.

(Azaz Ausztráliába hajnali 23 óra lehetett.)

-Hallo Cheky, hallasz engem?Fernando vagyok!

-Igen Fernando, tisztán hallak!Merre fele vagytok?

-Az FSZSZ-nél vagyunk(Fejlődő Szigetek

Szövetsége/Ausztrália).

-Pontos koordinátákat el tudsz küldeni?

-Igen, fél perc...átment.

A számítógépem kiírta, hogy Fernandoék pontos

tartózkodási helyzete a DSZ:30, DH:130 vannak,

azaza a Nagy-Viktória Sivatagnál.

-Még 6 órára vagytok Sydney-től.Mennyetek DK-i

irányba 2000 km-t.

Fernando megköszönte az útbaigazítást, majd

elköszönt.

A következő hívás 6 óra múlva érkezett.

-Itt vagyunk Sydney-nél, és most merre?

-Menjetek a kikötőhöz, és parkoljatok le

óvatosan.Shina, és emberei egy Glória nevü hajón

vannak, ha minden igaz.A legjobb lenne, ha

 arepülőn lévő búvárfelszereléssel úsznátok a hajó

közelébe.Ti rajtatok áll, vagy bukik minden,

úgyhogy csak ügyesen!

Fernando egész végig tudósított a helyzetet, aztán

egy ideig nem szólt semmit.(Valószínüleg,

addig a víz alatt voltak.)Aztán egyszer csak

megszólalt:

-Itt vagyunk a hajónál.Most hatolunk be alulról.

Izgatottam vártam Fernando jelentését.

-Bennt vagyunk!

-Már bennt vannak!-mondtam a mellettem ülő

anyunak, aki holt sápadt volt.

-Most éppen az alagsorban vagyunk...Á,

megszólalat a riasztó!Lebuktunk!De nem futunk

vissza!

Hosszú csend.

-Itt vannak Shináék, de mi elbújtunk.Nem

láthatnak minket.Közelednek, és...

A hangszóróból lövöldözés hangját leheetett

hallani.Kétségbeestem.Nem tudtam, hogy

ki lőtt kire.Ahhoz kétség sem fért, hogy

 Fernandoékat megtalálták, de őket lőtték, vagy

ők lőttek?

-Fernando, mi történt?

Semmi.

-Fernando!Hallasz engem?!

Még mindig semmi.

-Halló, válaszolj!

Semmi válasz.Anyura néztem, és csak annyit

mondtam:

-Lebuktak.

Aztána  soktól lefordultam a székről, és elájúltam.

***********

Amikor felébredtem, az ágyamon voltam.Nem

tudtam, hogy mi van Fernandoékkal, ezért anyát

szólítottam:

-Anya!

Anya berohant a szobámba.

 -Mi a baj drágám?!

-Mi történt Fernandoékkal?

Anya arca komor lett.

-Nem tudom édesem.Remélem, hogy semmi

rossz.

Ez nem nyugtatott meg.

-Nem telefonáltak, míg én aludtam?

-Sajnos nem.

Elszomorodtam,

-Ne légy szomrú kicsim!

-Már hogyne lennék az?!Az utóbbi években

tényleg megtalált a balszerencse!

-Dehogyis!

-Dehogyisnem!A szerelemben 2 férfi megcsalt, és

hazudott nekem, 1 évig tolószékben voltam,

 mindekivel összevesztem, a házasságunk után

Fernando kómába került, én megzavarodtam, 

soroljam még?!

-De kicsim, hisz történtek veled jó dolgok is,

nem?

-Ja persze...Azok is, de a rossz dolgokból bőben

jutott nekem!

Anya elindult az ágyam felé -gondolom, hogy

megvigasztaljon- de csöngettek.Ki lehet az?Az 

hihetetlen lene, hogy Fernandoék legyenek azok,

hisz ilyen gyorsan nem érhetek haza, de 

én hittem a lehetetlenbe megint.Ám ezúttal nem

volt szerencsém.Anya megfordult, és kifutott a

szobámból.Halottam, ahogy leszalad a lépcsőn,

majd ahogy kinyitja, és becsukja az ajtót.Aztán

halottam a közeledő léptek zaját  a lépcsőn.

-Ki volt az anya?-kérdeztem.

De a nyilló ajtóban nem anya állt, hanem...Shina

egyik embere.Az ősz haju emeber, George.A

kezében egy ezüstösen csillogó fegyver volt.Nem

tudtam, hogy ebbe a pillanatban a félelmem, vagy

a dühöm volt-e a nagyobb, de azt tudtam, hogy

George-ra nem számítottam.Láttam, ahogy az

ujjával meg akarta húzni a ravaszt, ezért

becsuktam a szememet.Durranást hallottam, de

nem éreztem, hogy eltaláltak volna, ezért

kinyitottama  szememet.A földön ott feküdt

George holtteste.