29.fejezet(Ch) Az akció
29.fejezet(E) Az akció
Az ellenünk irányuló merényletek után,kezdtem féltettem
a babám tetstiépségét, ezért, megakartuk
leckéztetni Shinát.Nem tudtam, hogy az akciónak
mekkora sikere lesz, csak reménykedni mertem.
Az idő gyorsan szállt.Már itt "toporgott" a tél a kapuban,
miközben az összes levél lehullott a fáról.
A babám 6 hónapos volt, és szépen növekedett.(Ezt, az
is jelezte, hogy felszedtem 17kg.)A terhességet
elég jól viseltem, de a reggeli rosszúllétet, és a hízást,
már korántsem fogadtam olyan jól.Mivel most
nagyon oda kellett figyelni rám, az sem volt épp
kellemes, hogy valaki mindig a nyomomba loholt, de
leaglább Fernando felépült, és sokat lehetett
mellettem.De nem sokáig.Nagyon rosszul esett, hogy
nem személyesen tőle, hanem egy kihalgatott
beszélgetésből kellett megtudnom:
-....akkor mikor indulunk?
-Holnap után!
-És, mi lesz addig Chekyvel?
-Anyu jöb, és vigyáz rá!Különben is, ő fog irányítani
minket!
-Nem szivesen hagyom itt, most...
-Nagyon örülök, hogy ilyen jó férj vagy, de szükségünk
van rád!
-De, mi lesz a babával?
-Mi lenen?Jól lesz!
Benyitottam a szobába, ahol a beszélgetés folyt.
-Mi folyik itt?!
-Cheky...
-Hova akartok menni?
-Ausztráliába., Shinát elkapni!
-És, engem mégis mikor akartatok beavatni?
-Ööö, most...
-Nagyszerű!És, mégis, hogy képzeltétek ezt?
-Mit is?
-Hogy, nem szoltok nekem!
-Úgyse jöhetsz...nem mindegy neked, hogy mikor
tudod meg?
Charlotta mostanában szemtelenül flegma lett.
-Úgy csinálsz, mintha nem is terhes lennék,
hanem valami ovis....
-Hát, néha a kitöréseid miatt...
-Na, megszólalt valaki!
-Elég legyen!Ne veszekedjetek már!Sokkal
fontosabb dolgunk van most!
-Minr például?
-Fogadni az édesanyátokat!
A beszélgetésben már korábban is szó volt
anyuról, de mégis meglepődtem.
-Valmai baj van?
-Nem, nem.Semmi, semmi.
-Pedig, nekem nem úgy látszik!
Csengettek.
-Már meg is érkezett?Gyors volt.
Amig a többiek kirohantak anyuhoz köszönteni, én
is lassan kibotorkáltam a szobából.Mire kiértem,
anyu már ott is állt, mögötte a csomagokat cipelő
Bobbyval,Anya arcáról egy pillanatig eltűnt a
mosoly, aztán, amint meglátott engem, megint ott
csillogott az arcán, a mosoly.
-Óh, szervusz drágám!
-Szia anya!
-Hogy vagytok?
-Megvagyunk, köszi.
-Reméle, majd, te is olyan könnyen adod le
akilókat, szülés után, akárcak én!-nevetett,
aztán már fordult is Charlottához.-Charlotta
szivem, mikor indultok?
-Holnap után!
-Én, asszem lefekszem!
Anya, szúrós pillantással meredt rám, minth azt
mondaná:-"Micsoda viselkedés ez?!Most
érkeztem, te meg, már le is fekszel?!" Erre, én
egy:-"Tudod, a terheseknek sokat kell
pihenniük..." pillantással eltűntem a felfelé vezető
lépcsőn.Nem kellet sokat várnom, ahogy ledöltem
az ágyba, már el is aludtam.
**********
Gyorsan eljött az a nap, amikor Fernandoék Shina
nyomába eredve Ausztráliába
utaztak.Megbeszéltük, hogy én fogom navigálni
őket, és az adóvevők segítségével mindenről
értesíteni fognak.A könnyes búcsú után elrepültek
Bobby repülőjével, én pedig anyuval besétáltam a
házba.Ekkor döbbentem rá azonban, hogy még
mindig nem kértem tőle bocsánatot, a múltkori
beszélgetés miatt.Most lehetőségem volt rá, hogy
megtegyem, és én éltem a lehetőséggel:
-Anya...-kezdtem.
Tessék drágám!
Sóhajtottam.
-Bocsánatot szeretnék kérni a múltkori
beszélgetés miatt...ha valamivel megsértettelek,
akkor ne haragudj!
-Jajj, te lény, gyere ide!
-Akkor mebocsátasz?
-Igen, de, ha gondolod, lehet örök harag is...
-Isten őrizz!
Amig anyu nem beszélt hozzám,
elgondolkoztam.Mivel az odaút 2 napig tart,
Fernandoék először Bombeybe szállnak
meg.Aztán, amig Ausztrália közelébe nem érnek,
addig nekem nincs dolgom.
**********
Az első hívás Fernandotól, délután 2-kor érkezett.
(Azaz Ausztráliába hajnali 23 óra lehetett.)
-Hallo Cheky, hallasz engem?Fernando vagyok!
-Igen Fernando, tisztán hallak!Merre fele vagytok?
-Az FSZSZ-nél vagyunk(Fejlődő Szigetek
Szövetsége/Ausztrália).
-Pontos koordinátákat el tudsz küldeni?
-Igen, fél perc...átment.
A számítógépem kiírta, hogy Fernandoék pontos
tartózkodási helyzete a DSZ:30, DH:130 vannak,
azaza a Nagy-Viktória Sivatagnál.
-Még 6 órára vagytok Sydney-től.Mennyetek DK-i
irányba 2000 km-t.
Fernando megköszönte az útbaigazítást, majd
elköszönt.
A következő hívás 6 óra múlva érkezett.
-Itt vagyunk Sydney-nél, és most merre?
-Menjetek a kikötőhöz, és parkoljatok le
óvatosan.Shina, és emberei egy Glória nevü hajón
vannak, ha minden igaz.A legjobb lenne, ha
arepülőn lévő búvárfelszereléssel úsznátok a hajó
közelébe.Ti rajtatok áll, vagy bukik minden,
úgyhogy csak ügyesen!
Fernando egész végig tudósított a helyzetet, aztán
egy ideig nem szólt semmit.(Valószínüleg,
addig a víz alatt voltak.)Aztán egyszer csak
megszólalt:
-Itt vagyunk a hajónál.Most hatolunk be alulról.
Izgatottam vártam Fernando jelentését.
-Bennt vagyunk!
-Már bennt vannak!-mondtam a mellettem ülő
anyunak, aki holt sápadt volt.
-Most éppen az alagsorban vagyunk...Á,
megszólalat a riasztó!Lebuktunk!De nem futunk
vissza!
Hosszú csend.
-Itt vannak Shináék, de mi elbújtunk.Nem
láthatnak minket.Közelednek, és...
A hangszóróból lövöldözés hangját leheetett
hallani.Kétségbeestem.Nem tudtam, hogy
ki lőtt kire.Ahhoz kétség sem fért, hogy
Fernandoékat megtalálták, de őket lőtték, vagy
ők lőttek?
-Fernando, mi történt?
Semmi.
-Fernando!Hallasz engem?!
Még mindig semmi.
-Halló, válaszolj!
Semmi válasz.Anyura néztem, és csak annyit
mondtam:
-Lebuktak.
Aztána soktól lefordultam a székről, és elájúltam.
***********
Amikor felébredtem, az ágyamon voltam.Nem
tudtam, hogy mi van Fernandoékkal, ezért anyát
szólítottam:
-Anya!
Anya berohant a szobámba.
-Mi a baj drágám?!
-Mi történt Fernandoékkal?
Anya arca komor lett.
-Nem tudom édesem.Remélem, hogy semmi
rossz.
Ez nem nyugtatott meg.
-Nem telefonáltak, míg én aludtam?
-Sajnos nem.
Elszomorodtam,
-Ne légy szomrú kicsim!
-Már hogyne lennék az?!Az utóbbi években
tényleg megtalált a balszerencse!
-Dehogyis!
-Dehogyisnem!A szerelemben 2 férfi megcsalt, és
hazudott nekem, 1 évig tolószékben voltam,
mindekivel összevesztem, a házasságunk után
Fernando kómába került, én megzavarodtam,
soroljam még?!
-De kicsim, hisz történtek veled jó dolgok is,
nem?
-Ja persze...Azok is, de a rossz dolgokból bőben
jutott nekem!
Anya elindult az ágyam felé -gondolom, hogy
megvigasztaljon- de csöngettek.Ki lehet az?Az
hihetetlen lene, hogy Fernandoék legyenek azok,
hisz ilyen gyorsan nem érhetek haza, de
én hittem a lehetetlenbe megint.Ám ezúttal nem
volt szerencsém.Anya megfordult, és kifutott a
szobámból.Halottam, ahogy leszalad a lépcsőn,
majd ahogy kinyitja, és becsukja az ajtót.Aztán
halottam a közeledő léptek zaját a lépcsőn.
-Ki volt az anya?-kérdeztem.
De a nyilló ajtóban nem anya állt, hanem...Shina
egyik embere.Az ősz haju emeber, George.A
kezében egy ezüstösen csillogó fegyver volt.Nem
tudtam, hogy ebbe a pillanatban a félelmem, vagy
a dühöm volt-e a nagyobb, de azt tudtam, hogy
George-ra nem számítottam.Láttam, ahogy az
ujjával meg akarta húzni a ravaszt, ezért
becsuktam a szememet.Durranást hallottam, de
nem éreztem, hogy eltaláltak volna, ezért
kinyitottama szememet.A földön ott feküdt
George holtteste.