3.fejezet(E) A váratlan vendég
3.fejezet(E) A váratlan vendég
6 órát utaztam mire megérkeztem Franciaországba.
Még sosem jártam itt,de sokat hallottam az ország felől.Útközben
kaptam egy infót a főnöktől,hogy van itt egy Michaello nevű
pasas,aki segítene a küldetés kutatásos részében.Az FTSZ
szolgálatában áll,de egy kis pénz szóra bírja a legtöbb embert.
Egy kisvárosban szálltam meg Franciaország keleti részén.A
főnök mellékelte Michaello számát az üzenetben.Úgy gondoltam
megírom neki üzenetben,hogy jöjjön ide,és,hogy várom.Nem
szeretném húzni az időt.Míg vártam,
előkészültem a szobámban.Felhúztam egy estélyit,a retikülömbe
egy pisztolyt,a harisnyatartómba,pedig egy kést.Mivel általában
ide szokták dugni a fegyvereket a nők,ezért elrejtettem ide,egye
kamerát, és egy lehallgatókészüléket is.
Michaello 2 óra múlva érkezett meg.Lementem az étterembe,ahol
még délután foglaltam egy asztalt 2 főre,egy eldugott kis
boxban.Ott vártam az informátorra.5 perc múlva egy mosolgygós
arcú,kissé megviselt fiatalember jött oda hozzám.Felmutatta a
névjegykártyáját,én pedig bólintottam,hogy üljön le,aztán
megkínáltam egy itallal,de nemet intett.Összeszedtem a
gondolataimat és belekezdtem:
-A főnökömmel beszélt ugyebár...
-Nem,az egyik ügynökkel.-ez a válasz kissé meglepett,mert a
főnököm nem említett,de azért folytattam.
-Gondolom,akkor lebonyolították az üzletet.-egy kurta bólintás volt
a válasz-Akkor kérem válaszoljon a kérdéseimre!
-Tegezhet is,ha gondolja!
Ez meglepett.
-Ö,köszönöm,de nem,nem szoktam tegeződni senkivel.
-Rendben, de azért elmondok pár infót.Az építményhez majd én
kísérem el kegyedet,ugyanis,az
épületet 8000 katonával védetik.Az őrség éjjel-nappal váltakozik,a
főnök irodája pedig a 14.en van.Kódot kell ismernie,hogy
bejusson.Több kód is van,és el is mondom majd őket,de nem
most.Nagyon sietek,de azért még elmondok valamit.Ha
lebukik,vagy félrelép,nem fogom megvédeni.Én nem a barátja
vagyok,hanem az üzlettársa.
-Részemről is ugyanígy.És elvárom,hogy ne
kettősügynökösködjön!Maga már a mi emberünk!Megvettük!
Döbbent arc,és egy nyögés volt a válasz.
-Örültem a találkozásnak!-és ezzel a vacsora véget ért.
Úgy gondoltam,felmegyek a szobámba és megfürdök.Egy ideig
biztos itt leszek,lesz időm még megismerni a helyet,és körbenézni
is.A fürdő nagyobb volt,mint az oroszországi lakásomban.Egy
lakosztály volt,jó nagy káddal.Nem fürödtem még ekkorában.Az
egynegyed szobát elfoglalta.Tele engedtem a kádat vízzel,és
beleöntöttem a szállodai habfürdőt.Szerettem volna relaxálni egy
kicsit,de valami nem hagyott nyugodni.
Nem tudom,hogy mi az,vagy,hogy miért van.Egy szinesztetikus
érzés volt.Mintha a nagy gonosz úszna be az életedbe fekete
árnyékként,de csak te tudod,hogy jön.Nem félsz tőle,mert a
csatlósának tart,bár te nem tartod magad annak...Egy kép villant
be az agyamba,egy lány képe.
A következő pillanatban fuldokló köhögést,és távoli morajt
hallottam.A fuldokló köhögés tőlem
származott.(Úgy látszik elaludtam fürdés közbe.Mire
megnyugodtam észrevettem egy(a moraj mellett más)hangot
is.Füleltem.Ugatás volt.Egy kis termetű kutyáé.Amikor kinéztem
az ablakon,egy kis fekete-fehér kiskutya nézett rám vissza
bánatosan.Rápillantottam az órámra,ami hajnali 2-őt mutatott.Az
utca kihalt volt,a kiskutya pedig még mindig ott állt,és bámult rám
a nagy,barna,bánatos szemeivel.Fölhúztam a köntösömet,és
kiugrottam az ablakon.A kutya ijedten rezzent meg,de amikor
látta,hogy én vagyok,örömittasan csóválta a farkát.
Még kölyök volt.Egy pillanatig haboztam.Nem volt még soha
kutyám,sőt semmilyen más állatom sem.De mégis magamhoz
vettem a kutyát.A lakosztályomban volt egy gardrób,oda
rendeztem be neki,egy kis vackot.Nem lett volna szabad,de egy
önző gondolat nem hagyott nyugodni...Az az érzés,hogy lehetünk
egymás társai,hogy szerethet valaki,úgy mint én őt(vagy még
talán jobban is)felébresztette bennem,a birtokos vágyat.