ORSZÁGOK HARCA <3

30. fejezet(E) Elvégzett feladatok 

Pisztoly volt a kezemben.Cheky támadójának a

holtete előttem hevert.A férfi, aki megtámadta

Chekyt, ésaz anyját, Shina embere volt.A neve

George.Én nem ismertem őt, de Cheky  minden

bizonnyal igen, mertő világosított fel kiléte felől.A

féfi meghalt, a holtstét, pedig "eltaklarítottuk", s

most egy lepedőbe csavarva a bejárat mellett

feküdt.Még szerencse, hogy a Japánba utazásom

előtt, még egy hirtelen ötlettől vezérelve

meglátogattam Chekyéket.Bele se mertem

gondolni, hogyha nem jöttem volna most ide,

akkor Cheky már nem élne.

******

Még mindig bántott, a Tatjana elleni kirohanásom,

következményeivel együttvéve.Ez aze egész

Shina ügy, olyan bonyulult, és érzem, hogy 

még messze vagyunk a végétől.Hajnalba kellett

indulnom Japánba, mert délre oda kell, hogy 

érjek.Mint mindig, most is csak a legszükség-

esebbeket tettem oda: pisztoly, igazolvány stb...

Átvettem a Souvergis (uralkodó) gépet.Levettem 

a taróról a kulcsait, és beszálltama  kényelmes 

belső térbe.Rágóta vártam rá ,hogy vezethessem.

Nem is kellett csalódom, mert, amint beindítottam

a motort, tudtam, hogy egy álmom vált valóra.

Hosszú órák óta, most voltam előszöt boldog 

igazán.Csodálatos felpezsdítő érzés volt, a vérem

is kapott egy kis adrenalint.Úgy éreztem, hogy

most bármit képes lennék véghezvinni, amit

akarok.

*****

A japán Tokió szélén épült a fegyverraktár.

Az ottlakók közül, kb. senki nem tudta, hogy van

ott más is, mint pár régi kacat.Az a néhány ember,

aki tudta, az általában egy maffia feje volt, vagy

ilyesmi.Ha ismered ezt a helyet, nem is akarsz

máshol fegyvert venni.A csapat, akik itt dolgoztak,

mind nagyon precizekek, és megbízhatóak, igazi

profik.Pont a tenger felett repültem.Lassn felkel a

Nap.Japánt mindig is a "felkelő Nap" országának

nevezték.Minden bizonnyal gyönyörű is lehet 

innen a naplemente, és a napfelkelte.Ha 

szerencsés vagyok láthatom, bár nem túl 

valószínű.A raktárban nem lehet túl sok ablak, 

talán nincs is.Ma január 27-e van.Kitekintettem a

golyóálló üvegen túlra.Alattam látszódott a raktár

képe, és pár emberé, akik már várták az 

érkezésemet.Amint kiszálltam a repülőből, a 

legöregebb ember mejelent előttem:

-Én vagyok a fegyverraktár tulajdonosa.Miben

 segíthetek?

-Én Aizava Momochi vagyok.Az EVK-tól

jöttem, hogy elvigyem a megrendelt szállítmányt

a főhadiszállásra.

-Rendben van, láthatnám a megrendelő levelet?

Oda nyújtottam felé.Amikor kellőképp 

megvizsgálta, hozzátette:

-Most, vagy később óhajt fizetni?

-Ha, bepakolták a szállítmányt, és készpénzbe.

Bólintott, majd intett a 2 mögötte álló férfinak.Jó

erősek voltak.A férfiak bementek a raktárba, majd

2 perc múlva egy óriási csomaggal tértek vissza.

Letették elém a földre, és felnyitották.A ládában

sok becsomagolt fegyver volt.A legfelsőt ki-

csomagolták, és megmutatták nekem.

Bólintottam.A férfiak erre visszatették, és a repülő

rakterébe vitték.További 19 dobozt hoztak.

Mindegyik megfelelő volt az elvárásoknak.Mikor

végeztek a dobozok bepakolásával, elkezdtem

tárgyalni a tulajdonossal.Kb. 20 millió eurót

hagytam a zsebében.Yakuza pontosan ennyit

adott nekem.Csak este indultam vissza 

Oroszországba.Visszafelé felhívtam Riekát, hogy

én készen vagyok a feladatommal, és ő hogy

áll az övével.Azt mondta, hogy ő is mindjárt 

végez.Rieka feladata az volt, hogy tárgyaljon a 

kínaiakkal.Az EVK ázsiai részén, csak mi és még 

rajtunk kívül 2 ember tudott kínaiul.Az elhunyt

főnökünk temetése holnap lesz, és majd onnan

megyünk újra Chekyékhez.Kicsit fárasztó 

ennyit utazni, de majd eljön a pihenés ideje is.

******

17:36 volt.El kell menjek Yakuzához.Egyrészt,

 hogy tájékoztassam a feladatom sikerességéről,

másrészt, hogy bocsánatot kérjek a viselkedésem

miatt.

-Az új fegyvereket, most pakolják be a raktárba.

10 erős ügynök: 8 fiú, és 2 lány.A feladatomat

sikeresen elvégeztem.

-Köszönöm Momochi főügnyök.Óhajt még 

valamit hozzátenni?

Yakuza meglehetősen tartózkodóan viselkedett.

Nem is hibáztattam érte.

-Elnézést szeretnék kérni a múltkori

viselkedésemért.

-El van nézve.-mondta, s éreztem, hogy inenntől

kezdve, oldódni kezdett a hangulat.

Yakuza rendkívül okos ember, megérdemli, hogy 

ő legyen az Evk feje.Yakuzáva beszélgettünk 

egy bő órát, és nem is vettem észre rögtön, hogy

ami az elmúlt hónapokban a vállamra nehezedett,

az eltűnt, szertefoszlott, mint a kámfor.

-Erza, beszélned kéne Tatjanával is.Ő úgy

szeretné, hogy az EVk főhadiszállásán lehesseen!

Ők viszonylag közel vannak hozzánk...Szeretnél

menni a hugod után, vagy itt maradsz?Hogy

döntesz?

-Maradok.-hangomban nyoma sem volt

tétovázásnak, hejette elszántságot sugallt.

Ezt az egy dolgot, olyan magától értetődőnek

véltem, hogy nem is kellett gondolkoznom.Yakuza

most már nem tudta megállni mosolygás nélkül.

Éreztem, hogy fáradt vagyok, ezért elköszöntem,

és felmentem Riekához.Ő is most érkezett vissza,

az ajtóban találkoztam vele.

-Hogy ment?-kérdeztem csevegő hangon.

-Meglepően jól.Hajlandóak velünk együttműködni,

még ilyen nehéz időkben is.

Ennek örültem.A kínaiak elég problémásak 

lennének, ha folyton lázadnának, így viszont, 

komoly katonai haderővel szolgálnak nekünk.

Rengetek kínai van a többi EVK-s épületben.

Miközben bementem az ajtón, megkérdeztem:

-Tudod, hogy holnap lesz a főnök temetése, és

utána az FTSZ-es buli?Charlotta ragszkodik 

hozzá, hogy ott legyünk.

-Rendben, legalább neked is jobb kedved lesz.

Célba vettük a kanapét.Lefeküdtünk a kanpéra,

és bekapcsoltuk a TV-t, de nem foglakoztunk

vele túl sokat.

*******

Reggel, mindenki szomorúan ébredt.Fájt belül a 

főnök elvesztése, pedig már elfogadtam, hogy

elment.S mintha az és is siratná, felöltötte a 

fátyolos özvegy szerepet, és sírni készül.Sötét

feéhők gyülekeztek az égen.A temetésen ott volt 

a 2 országrészi EVk, valamint eljöttek még a 

főnök barátai, és szerettei is.A magyarországi

szövetségeseink vezetői, s ugyaníyg a kínai, és a 

japán vezetők is eljöttek.Ugyanaz a pap misézett,

aki összeadott minket Riekával.A temetés

hosszú szertartásos volt.Többen elsírták magukat,

de akiknek az elvesztése igazán fájt, azok

nem sírtak.Az ő gyászuk méllyebb volt annál.

Délután, mikor vége lett  atemetésnek, Tatjanával,

és Riekával elutaztunk Franciaországba.Előtte

a főnök hozzátartozóinak kinyilvánítottuk 

részvétünket, aztán elbúcsúztunk, és már 

indultunk is.Innen Franciaosrzágba nem olyan 

hosszú az út, de még nyertünk is 1 órát.

Kivételesen autóval mentünk, amihez kaptunk

sofőrt is.Én kényelembe helyeztem magamat, 

és aludtam egyet a hátsó ülésen.Mikor 

felébredtem, már csak 5-6 perc volt vissza az

útból.Charlotta befogott engem is az előkészületi

munkákba, és Tatjanát sem kímélte.Pár

emberért el kellett menni a közeli állomásokra.

Mindezek mellett, úgy kellett tervezni, hogy se 

Shina, se Cheky, ne tudjon meg semmit.

Charlotta azt mondta, hogy Chekynek pont 

most lesz majd orvosi vizsgálata, így nem lesz

itthon kb. fél napig.Az bőven elég!Charlotta

ezenkívül rábízta Fernandora az italokat, ő pedig

 az életekért volt felelős.Ha a partyt letudtuk,

 addigra már biztos kiderül Shina terve, és  mi

megállíthatjuk.Már végleg véget akarok

vetni a Shina ügynek!