30.fejezet(E) Elvégzett feladatok
30. fejezet(E) Elvégzett feladatok
Pisztoly volt a kezemben.Cheky támadójának a
holtete előttem hevert.A férfi, aki megtámadta
Chekyt, ésaz anyját, Shina embere volt.A neve
George.Én nem ismertem őt, de Cheky minden
bizonnyal igen, mertő világosított fel kiléte felől.A
féfi meghalt, a holtstét, pedig "eltaklarítottuk", s
most egy lepedőbe csavarva a bejárat mellett
feküdt.Még szerencse, hogy a Japánba utazásom
előtt, még egy hirtelen ötlettől vezérelve
meglátogattam Chekyéket.Bele se mertem
gondolni, hogyha nem jöttem volna most ide,
akkor Cheky már nem élne.
******
Még mindig bántott, a Tatjana elleni kirohanásom,
következményeivel együttvéve.Ez aze egész
Shina ügy, olyan bonyulult, és érzem, hogy
még messze vagyunk a végétől.Hajnalba kellett
indulnom Japánba, mert délre oda kell, hogy
érjek.Mint mindig, most is csak a legszükség-
esebbeket tettem oda: pisztoly, igazolvány stb...
Átvettem a Souvergis (uralkodó) gépet.Levettem
a taróról a kulcsait, és beszálltama kényelmes
belső térbe.Rágóta vártam rá ,hogy vezethessem.
Nem is kellett csalódom, mert, amint beindítottam
a motort, tudtam, hogy egy álmom vált valóra.
Hosszú órák óta, most voltam előszöt boldog
igazán.Csodálatos felpezsdítő érzés volt, a vérem
is kapott egy kis adrenalint.Úgy éreztem, hogy
most bármit képes lennék véghezvinni, amit
akarok.
*****
A japán Tokió szélén épült a fegyverraktár.
Az ottlakók közül, kb. senki nem tudta, hogy van
ott más is, mint pár régi kacat.Az a néhány ember,
aki tudta, az általában egy maffia feje volt, vagy
ilyesmi.Ha ismered ezt a helyet, nem is akarsz
máshol fegyvert venni.A csapat, akik itt dolgoztak,
mind nagyon precizekek, és megbízhatóak, igazi
profik.Pont a tenger felett repültem.Lassn felkel a
Nap.Japánt mindig is a "felkelő Nap" országának
nevezték.Minden bizonnyal gyönyörű is lehet
innen a naplemente, és a napfelkelte.Ha
szerencsés vagyok láthatom, bár nem túl
valószínű.A raktárban nem lehet túl sok ablak,
talán nincs is.Ma január 27-e van.Kitekintettem a
golyóálló üvegen túlra.Alattam látszódott a raktár
képe, és pár emberé, akik már várták az
érkezésemet.Amint kiszálltam a repülőből, a
legöregebb ember mejelent előttem:
-Én vagyok a fegyverraktár tulajdonosa.Miben
segíthetek?
-Én Aizava Momochi vagyok.Az EVK-tól
jöttem, hogy elvigyem a megrendelt szállítmányt
a főhadiszállásra.
-Rendben van, láthatnám a megrendelő levelet?
Oda nyújtottam felé.Amikor kellőképp
megvizsgálta, hozzátette:
-Most, vagy később óhajt fizetni?
-Ha, bepakolták a szállítmányt, és készpénzbe.
Bólintott, majd intett a 2 mögötte álló férfinak.Jó
erősek voltak.A férfiak bementek a raktárba, majd
2 perc múlva egy óriási csomaggal tértek vissza.
Letették elém a földre, és felnyitották.A ládában
sok becsomagolt fegyver volt.A legfelsőt ki-
csomagolták, és megmutatták nekem.
Bólintottam.A férfiak erre visszatették, és a repülő
rakterébe vitték.További 19 dobozt hoztak.
Mindegyik megfelelő volt az elvárásoknak.Mikor
végeztek a dobozok bepakolásával, elkezdtem
tárgyalni a tulajdonossal.Kb. 20 millió eurót
hagytam a zsebében.Yakuza pontosan ennyit
adott nekem.Csak este indultam vissza
Oroszországba.Visszafelé felhívtam Riekát, hogy
én készen vagyok a feladatommal, és ő hogy
áll az övével.Azt mondta, hogy ő is mindjárt
végez.Rieka feladata az volt, hogy tárgyaljon a
kínaiakkal.Az EVK ázsiai részén, csak mi és még
rajtunk kívül 2 ember tudott kínaiul.Az elhunyt
főnökünk temetése holnap lesz, és majd onnan
megyünk újra Chekyékhez.Kicsit fárasztó
ennyit utazni, de majd eljön a pihenés ideje is.
******
17:36 volt.El kell menjek Yakuzához.Egyrészt,
hogy tájékoztassam a feladatom sikerességéről,
másrészt, hogy bocsánatot kérjek a viselkedésem
miatt.
-Az új fegyvereket, most pakolják be a raktárba.
10 erős ügynök: 8 fiú, és 2 lány.A feladatomat
sikeresen elvégeztem.
-Köszönöm Momochi főügnyök.Óhajt még
valamit hozzátenni?
Yakuza meglehetősen tartózkodóan viselkedett.
Nem is hibáztattam érte.
-Elnézést szeretnék kérni a múltkori
viselkedésemért.
-El van nézve.-mondta, s éreztem, hogy inenntől
kezdve, oldódni kezdett a hangulat.
Yakuza rendkívül okos ember, megérdemli, hogy
ő legyen az Evk feje.Yakuzáva beszélgettünk
egy bő órát, és nem is vettem észre rögtön, hogy
ami az elmúlt hónapokban a vállamra nehezedett,
az eltűnt, szertefoszlott, mint a kámfor.
-Erza, beszélned kéne Tatjanával is.Ő úgy
szeretné, hogy az EVk főhadiszállásán lehesseen!
Ők viszonylag közel vannak hozzánk...Szeretnél
menni a hugod után, vagy itt maradsz?Hogy
döntesz?
-Maradok.-hangomban nyoma sem volt
tétovázásnak, hejette elszántságot sugallt.
Ezt az egy dolgot, olyan magától értetődőnek
véltem, hogy nem is kellett gondolkoznom.Yakuza
most már nem tudta megállni mosolygás nélkül.
Éreztem, hogy fáradt vagyok, ezért elköszöntem,
és felmentem Riekához.Ő is most érkezett vissza,
az ajtóban találkoztam vele.
-Hogy ment?-kérdeztem csevegő hangon.
-Meglepően jól.Hajlandóak velünk együttműködni,
még ilyen nehéz időkben is.
Ennek örültem.A kínaiak elég problémásak
lennének, ha folyton lázadnának, így viszont,
komoly katonai haderővel szolgálnak nekünk.
Rengetek kínai van a többi EVK-s épületben.
Miközben bementem az ajtón, megkérdeztem:
-Tudod, hogy holnap lesz a főnök temetése, és
utána az FTSZ-es buli?Charlotta ragszkodik
hozzá, hogy ott legyünk.
-Rendben, legalább neked is jobb kedved lesz.
Célba vettük a kanapét.Lefeküdtünk a kanpéra,
és bekapcsoltuk a TV-t, de nem foglakoztunk
vele túl sokat.
*******
Reggel, mindenki szomorúan ébredt.Fájt belül a
főnök elvesztése, pedig már elfogadtam, hogy
elment.S mintha az és is siratná, felöltötte a
fátyolos özvegy szerepet, és sírni készül.Sötét
feéhők gyülekeztek az égen.A temetésen ott volt
a 2 országrészi EVk, valamint eljöttek még a
főnök barátai, és szerettei is.A magyarországi
szövetségeseink vezetői, s ugyaníyg a kínai, és a
japán vezetők is eljöttek.Ugyanaz a pap misézett,
aki összeadott minket Riekával.A temetés
hosszú szertartásos volt.Többen elsírták magukat,
de akiknek az elvesztése igazán fájt, azok
nem sírtak.Az ő gyászuk méllyebb volt annál.
Délután, mikor vége lett atemetésnek, Tatjanával,
és Riekával elutaztunk Franciaországba.Előtte
a főnök hozzátartozóinak kinyilvánítottuk
részvétünket, aztán elbúcsúztunk, és már
indultunk is.Innen Franciaosrzágba nem olyan
hosszú az út, de még nyertünk is 1 órát.
Kivételesen autóval mentünk, amihez kaptunk
sofőrt is.Én kényelembe helyeztem magamat,
és aludtam egyet a hátsó ülésen.Mikor
felébredtem, már csak 5-6 perc volt vissza az
útból.Charlotta befogott engem is az előkészületi
munkákba, és Tatjanát sem kímélte.Pár
emberért el kellett menni a közeli állomásokra.
Mindezek mellett, úgy kellett tervezni, hogy se
Shina, se Cheky, ne tudjon meg semmit.
Charlotta azt mondta, hogy Chekynek pont
most lesz majd orvosi vizsgálata, így nem lesz
itthon kb. fél napig.Az bőven elég!Charlotta
ezenkívül rábízta Fernandora az italokat, ő pedig
az életekért volt felelős.Ha a partyt letudtuk,
addigra már biztos kiderül Shina terve, és mi
megállíthatjuk.Már végleg véget akarok
vetni a Shina ügynek!