Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


31.fejezet(Ch) Az ünnepély

31.fejezt (Ch) Az ünnepély 

 

2206. január 29-e volt.Pontosan ma 10 éve, hogy

beléptem az FTSZ-be, de mivel már megszűnt

az FTSZ különösebben, nem vertem nagy dobra.

(De azért jó kedvem volt.)A többiek egész nap

nagyon furcsán viselkedtek.Nem is értem, hogy

miért reagáltak így a jelenlétemre, mintha

titkolnának előlem valmit.Épp a hónapos

vizsgálatomra indultam -ahol a babám egézségét

ellenőrizték- amikor meghalottam Erza hangját:

-Alice Hammel, Rose Winny, Clara Buster, igen, és ,ég ki?

-Ööö, vátj...Giorggia Menaxm Maria Siri, Férfiakat

ésszerű lenne meghívni?

-Persze!Szóval?

-Hát...Cornel Buster, Sisy Melerio, David Mel

Achilles Meleron, Mark King, és Yose Lery.

Mit szerveznek ezek?Hisz ezek a nevek...a volt

FTSZ-es munkatársaim nevei!

-Azaz 19 fő velünk együtt?

-Aham, hisz nem olyan nagy party lesz!

Nem akartam tovább hallgatózni, mert minden

bizonnyal nekem szervezik ezt a "titkos partyt", 

ezért kicsit hangosabban lépdeltem le  a

lépcsőn.Ám még így is ijedten ugrottak fel

Charlottáék a kanpéról.

-Ööö, szia Cheky, hát te?

-Én, megyek az orvosi vizsgálatra!Amúgy valami

baj van?Mert idegesnek tűntök...

-Nem, semmi baj, csak, nem hallottuk, hogy jössz

le a lépcsőn, és megijedtünk, 

ennyi az egész!

Hazudós!

-Jó, akkor majd máskor elkiálltom magamat

fenntről, hogy: "INDULOK"! , hogy feltudjatok

készülni rá!Oké?

Charlottáék összenéztek.

-Inkább megyek!Sziasztok-és ezzel otthagytam

őket, kilépve az ajtón.Utáltam, amikor  ahátam

mögött titkolóztak, és tudni akartam, hogy mire

készülnek, de inkább rájuk hagytam, és nem

foglalkoztam a dologgal.

***************

Úgy döntöttem, hogy a vizsgálat után nem

megyek egyből haza, nehogy megzavarjam 

a lányok készülődését.Egy rövid sétát terveztem a

városba.Épp egy lépcsőn lépdeltem le,

amikor megcsörrent  a telefonom,Egy ismeretlen

hívott.Kétkedve, de felvettem.

-Hálló!Ki az?

-A nyomodba vagyok...

-Kivel beszélek?!

-Ha utolérlek, neked véged!

-Ki a fene maga?!

-A családod megmentése érdekében, én

önkéntsen adnám fel magamat!

-Ha nem mondja el, hogy ki maga, akkor nem

vagyok hajlandó folytatni a beszélgetést!

-Én, én vagyok...a végzeted!

Tessék?!

-Jól hallottad!

Éles fájdalom nyilalt a hasamba.

-Hahgyjon engem, és a családomat is békén!

Már éppen kiakartam nyomni a telefont, de a

suttogó hang folytatta:

-Éna  helyedben megfontolnám a dolgot!-ezzel

megszakította a beszélgetést.

Nem tudom, hogy ki volt a fenyegetőm, de nem

vettem komolyan a beszélgetést, mégis 

szorongva rogytam le a közelben lévő padra.Egy

férfi tartott felém.Mikor meglátta szenvedő

fejemet, rögtön odaült mellém.

-Jól van asszonyom?

-Hát azt nem mondhatnám...

-Mi a probléma?

-Tadja, hamarosan anyuka leszek, és modtanába,

sokszor vannak hasi fájdalmaim, meg rosszulléteim.

-Értem, akkor minden rendben?

-Igen...

-Ez nem volt valami őszinte...Ha nem veszi

tolakodásnak, akkor hazakisérném, mert

nem néz ki valami jól.

-Rendben, nincs ellenemre.

-Amúgy Simon vagyok.Simon Mouire.

-Én pedig Cheky Pric, miket beszélek Cheky

Purcelli Pric.

-Áh, szóval házas!Esküvő...biztos szép

mennyaszzony volt!

-Jajj, ne bókoljon, mert még elpirulok!

A férfi elmosolyodott.

-Na, és most merre?

-Balra.

-Ilyen szép helyen lakik?

-Igen.Örököltem a lakást.Á, meg is

érkeztünk.Köszönöm szépen, hogy hazakisért!

-Ugyan, nincs mit, ez csak természetes!

-Hát, akkor viszlát!

-Viszlát!Remélem, hogy találkozunk még!

-Lehetséges!

Lusta voltam előkotorni a kulcsomat, de mivel a

lányok nem nyitották ki a kaput, amikor

megnyomtam a kaputelefont, így kénytelen voltam

előkotorni a kulcsaimat.Amig kinyitottam az ajtót,

az órámra néztem.Háromnegyed 6 volt.Hová

mehettek a lányok?Vagy lehet, hogy elaludtak?

Képtelenség!Mikor az ajtóhoz értem, az nem volt

zárva, tehát itthon vannak.

-Lányok!Mikért nem engedtetek be?Hahó, itt

vagytok?Mi ez a sötétség?

-Meglepetés!

-Ha?

A lámpák felgyulladtak, és 18 embert pillantottam

meg.A családomat, és a barátaimat.Az 

emlegetett embereket.A legközelebb Rose ált

hozzám, Rose Winny.Vele csak 1 éves FTSZ-es 

tagságom után sikerült összebarátkoznom, amikor

már nem kezelt ujjoncnak.Az egykor

oly zord és kemény arc, most ragyogott, és vidám

mosollyal fordult felém.

-Lautra!Ó, kicsit meghíztunk...

-Na, de én...

-No, ne vágj már ilyen elkeseredett képet, tudom

ám, hogy terhes vagy!

Miután mindenki üdvözölt, elkezdődött a party.Már

1 óra is eltellt, amire észrevettem, hogy még

mindig abba a ruhában vagyok, amibe a városban

voltam.Felakartam osonni átöltözni, amikor 

a terasz felöl halk kacajt hallottam.Kilestem, és

megpillantottam 2 alakot.Giorgiát, és Davidet.

A függöny mögé lopóztam, és csak ott szóllatam

meg:

-Hát ti?

Davidek ijedten szakadtak szét a csókból.

-Hogy mi?Mi, izé, csak...-mentegetőzött Giorgia.

-Mi járunk!-vágta rá David, minden szégyenlőség

nélkül.

-Nan, ne mondd!Mióta?

-Mióta is....Kb. 2 hónapja.

-Na, akkor  további jó mulatást!És, aztán

örködjetek!

Miután átöltöztem vidáman lépdeltem le  a

lépcsőn, ahol már nagyon vidám volt a hangulat.

Ahogy az arcokat végignéztem, láttam, hogy az

alkoholtól vannak feldobva.Yose lépett mellém:

-Mi van baby, te nem iszol?

-Én?Nem...

Alice is odalépett.

-Jó a buli Lauci!Nem jössz táncolni?

-Hát szívesen mennék, de nem igazán tudok

most...ugye megérted?

-Persze cica!Na, és te Yose?

-Hogy én veled?Egy ilyen bomba csajjal?Kérdezni

kell?Naná, ropjuk!

Ezzel el is andalogtak.Úgy látszik, hogy csak én

vagyok józan.Valaki megöllet.

-Fernando?

-Baby, menjünk fel a szobánkba..

-Ne Fernando, most nem!

-Na!

-Zavarok?

-Nem Erza, dehogyis!

-Beszélhetnénk Cheky?

-Fernando?

-Menj!

-Mondjad Erza!

-Hát,..

-Na?

-Egy férfi keresett telefonon.

-Tényleg?

-Igen, valami Simon...Marne, Mori, vagy valami

ilyesmi...

-Mourie?

-Az!De honna tudod?

Nem válaszoltam.

-Mi van Cheky, mondd már!

-Először felhívott egy suttogó hangú férfi, aki

megfenyegetett, aztán...

-Cheky, Erza, hozhatok valamit inni nektek, mert

látom, hogy már üres a poharatok...

-Persze Clara!Nekem egy Tequilát, Chekynek meg

egy...

-Limonádét!

-Oké, mindjárt hozom!

-Szóval megfenyegetett egy férfi, és aztán?

-Jött egy kedves férfi, akivel beszélgettünk, aztán

hazakisért, majd útközben bemutatkozott.

-Hadd találjam ki: Simon Mourie.

-Igen.

Szomorú lettem.Megint átvágtak.Talán ez is egy

ujjabb csapda volt Shina részéről?

És ki lehetett az a suttogós hang?Én Walterra

gyanakodtam, de tudom, hogy Walter már

Shina embere, ezért nem értettm a dolgot, hogy

miért állított volna nekem Shina 2 csapdát 

is egyszerre?Nekem ez már túl sok volt!

Mindketten nagyot húztunk a Clara által hozott pohárból.

-Ki lehetett a fenyegetőd?

-Nem tudom, szerintem Walter...

Erza hosszas gondolkodásba kezdett, aztán

végülis én szólaltam meg:

-Csak az én italomnak van ilyen furcsa íze?

-Nem, az enyémnek is...

-Clara, mit tettél az italunkba?!

-Én, semmit, miért?

Még szerettem volna leülni egy fotelbe, de a

testem elnehezedett, és részegségi kábultságot

éreztem,Alig láttam.

-Erza, Erza!-kiáltottam , aztán a földre zuhantam.

A szememen képződött köd mögül, még láttam,

ahogy többen is odarohannak hozzám, de

2 ember kilopakodott a tömegből.Nem láttam,

hogy kik azok, de gyanítottam, hogy Clara, 

és Cornél volt.Nem tudtam elhinni, hogy a

barátaimból is elenségeim lettek,

demegygőződésem volt róla, hoyg Clara nem

magától csempészett bele  apoharunkba

valamit.Shina iránt, most még nagyobb gyűlöletet

éreztem.Érezte, ahogy felkavarodik a gyomrom,

majd, azt is, hogya party-n elfogyasztott ételek

 eltávoznak belőlem.Megkiséreltem egy talpraállás

-sikertelenül- aztán a testemben szétáradó

fájdalomtól frlordítottam,Ez volt az utolsó

emlékem.

 

 

 

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22511
Hónap: 317
Nap: 9