32.fejezet(E) Tudatlanul
32.fejezet(E) Tudatlanul
Nem sokra emlékszem a bulit illetően.Az emlékeim
ködösek, zavarosak, és értelmetlenek voltak.
A legutolsó emlékem az volt, hogy Cheky
belekóstolt a limonádéjába, és a fölsre zuhant.
Én a testemben meleget éreztem, aztán rögtön
utána, a folytogatóm fagyos hideget.A hideggel
párosult a mégerősebb rémület majd a bénító
fájdalom is.Elmosódott alakokat, és vulkánokat
láttam magam előtt.Elindultam az egyik vulkán
felé.Már mentem vagy 2 órát, de a vulkán, csak
nem akart közelebb jönni.A nevemet hallottam.
Valahonnan a távolból, elnyújtottan.
-Erzaaaaa!Erzaaaaa!Erzaaaaa!
Egyszerre eltűnt a vulkánok képe, és hejette
Chekyék nappalijába találtam magamat.
A társaság egy része engem nézett.Arcukon
borzalom, és megrökönyödés ült.Csak most
vettem észre, hogy valakit folytogatok.Nem
ismertem valami Daniel vagy Drake volt az.
Hirtelen elengedtem, a fiú pedig fuldokolva
zuhant a padlóra.
-David, jól vagy?-kérdezte az egyik lány.
David bólintott, majd vetett felém egy
nyugtalan pillantást.Hirtelen megjelent Cheky
mellettem.Állán némi hányás maradék, de arcán
fülig érő vigyor terült szét.Felém fordult, majd
viszonylag hangosan így szólt:
-Erza, menjünk világot látni!
Kissé megvilágosodtam, majd elkezdtem a
falon lógó képhez beszélni:
-Persze Loranda, repüljünk az ég felé!
Cheky ezt elégtételnek nyugtázta, és az ajtó
felé kezdett el húzni ugrálva.Majs egy kis idő
múlva hátrafordult:
-Gyerünk Erza, ne kéresd magadat!Még
találkoznunk kell a Mikulással!Nem kapunk
ufó ajit, és akkor én nagyon szomorú leszek!
És még céltudatosabban rángatott kifele.
Ami engem illetett, én a Télapót jobban előnyben
részesítettem, de mindegy...Chekyvel kiértünk
az utcára.Egy hirtelen ötlettől vezérelve, elhúztam
Chekyt egy üres helyre, és azt mondtam neki:
-Charly gitározz!
És elkezdtem énekelni, valószínüleg rockot, Cheky
pedig léggitározott hozzá.Egy órával később,
mikor Charlottáék odakiáltottak, hogy mikor
megyünk haza, odasúgtam Chekynek:
-Mi lenne, ha megszöknénk?
Cheky felkuncogott, aztán elfutottunk az ellenkező
irányba, minta ahol Tatjanáék álltak.Ők, ezt
túl későn vették észre.Mire észbe kaptak, mi már
el is tűntünk a szemük elől.Futottunk, és csak
futottunk, amig nem találtunk egy bart.A bar
ajtaján épp Clara, és Cornél lépett ki.Elsőre
nem ismertem fel őket, de Chekynek sokkal
gyorsabban le esett a szitu.Mire én eljutottam
odáig, hogy bíztasam őt, addigra, ő már a földre
küldte Clarat.Cornel hátulról próbálta lehámozni
Chekyt Claráról.Segítenem kéne Chekynek,
ezért odafutottam hozzájuk.Épp jókor, ugyanis
Cornél épp támadni készült, de én egy jól
irányzott rúgással a földre küldtem.Miközben
fájó testrészemet markolásztam ráültem Cornelra,
hogy ne tudjon megszökni.Erre ő felkiálltott.
Azt már nem tudtam eldönteni, hogy ijedtében-e,
vagy fájdalmában.Most volt egy kis időm, így
megnéztem Chekyt, hogy hogy halad.Épp Clara
haját tépte.Clara visított fájdalmában.Hirtelen
2 kéz ragadt meg.Felnéztem.Tatjana, és Charlotta
állt mögöttem.Mikor már talpon voltam, Chekyt
is elrtángatták Clarától.Cheky tajtékzott dühében.
Aztén egyszerre falfehér lett, majd ráhányt Clara
szoknyájára.Engem is elfogott a rosszullét.
Lüktetett a fejem.Megint láttam a vulkánokat.
Cheky magához tért, és újra megragadta Clara
nyakát, hiába próbálta Charlotta, és Tatjana
megfékezni.
-Mit tettetek az italunkba?!
Előre lendültem, s nyomatékül behúztam egyet
Cornélnak.Mire az nyögött egyet.Clara megijedt,
mégis vigyorgott, miközben beszélt:
-Egy toxikus anyagot.Mi fejlesztettük ki...-itt
Cornélra, és magára mutatott-különleges dolgok
alkotóit is tartalmazza.
Még sorolta volna az összetevőket, de elájult.
Tatjanáék csak kérdően bámultak minket.
A fájdalom, a fejemben, csak egyre erősödött.
Annyira elviselhetetlenné fokozódott, hogy a
földre rogytam.Zihálva szívtam magamba a
levegőt.Chekynél is hasonló tünetek jelentkeztek.
***********
A külvilágot csak halványan érzékeltem magam
körül.Már nem fájt semmim, csak az
emlékeimben.Világos van.Csukott szemhélyamon
át-át szűrődik néhány halovány fénysugár.
Egy gép egyenletes, monoton pittyegését lehett
hallani, ezenkívül még madárcsivitelést is
hallottam.Kinyitottam a szememet.Egy világos
korteremhez hasonló szobában feküdtem.
A terem megannyi nyitott ablakán érzékeltem
a napsutést, és a madárcsicsergést.Az idő
kellemesen meleg volt.Megmoccant valami.
Csak most vettem észre, hogy nem egyedül
vagyok a szobába.A terem másik végébe, Cheky
alszik viszonylag nyugodtan.Enyhén émelyegtem.
Alig emlékeztem a tegnapra.Az utolsó emlékeim
is halványak, és kivehetetlenek.Kinyílt a terem
ajtaja, és egy nővér lépett be rajta.Mikor észre
vette, hogy ébren vagyok, megkérdezte angolul:
-Hogy érzi magát, Ms.Momochi?
-Kissé émelygek!Hol vagyok?Melyik kórházban?
-A párizsi Loire kórházban.A kisérőik -itt Laurára
majd rám nézett- azt mondták, hogy
megmérgezték önöket.De hívok inkább egy
orvost, ő majd jobban el tudja magyatázni
önöknek.
-Remek, köszönjük!
5 perc múlva vissza is tért a nővér, egy fiatalabb
orvos kiséretében.Az orvos kezet nyújtott nekem.
-Dr. Louise Marco vagyok.
-Aizava Momochi.Doktorúr, ha lenne olyan
kedves, és válaszolna pár kérdésemre, azt
megköszönném.
-Rendben, de, ha lehet, akkor szólítson Marconak,
mert kb. egy idősek vagyunk.-és rámvillantotta
orvosi mézédes mosolyát.Én is viszonoztam a
mosolyt.
-Renben Marco, megállapították, hogy milyen
méreg volt?
-Természetes nem volt könnyű feladat, számos
öyzzetevőt tárgyalnak, és a vegyületek kémikus
reakcióit, plusz az adaékanyagok megfelelő
arányát...-itt elgondolkozva merült a kémia
csodáiba.-Találkoztunk már hasonló
vegyülettekkel, amik leginkább extazy
tablettákban van a továbbfejlesztett változata.
A vegyület, amiről az önök esetében beszélünk,
oylan hatásal bír, ami az illető lassú halálát
okozza.Önöknél kikerültük ezt, egy a kockázati
százalékot lecsökkentve 0,5%-ra.A szer
összetételét, valamint egyébb információkat,
nem oszthatok meg önökkel.Sajnálom, most
mennem kell.
-Köszönjük a fáradságot!
Még búcsút intett, aztán már ki is ment a
szobából.Kopogtak.Tatjana rontott be a szobába.
-Erza, Shian készülődik, Yakuza pedig hivat!