Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


32.fejezet(E) Tudatlanul

32.fejezet(E) Tudatlanul 

 

Nem sokra emlékszem a bulit illetően.Az emlékeim

ködösek, zavarosak, és értelmetlenek voltak.

A legutolsó emlékem az volt, hogy Cheky 

belekóstolt a limonádéjába, és a fölsre zuhant.

Én a testemben meleget éreztem, aztán rögtön

utána, a folytogatóm fagyos hideget.A hideggel

párosult a mégerősebb rémület majd a bénító

fájdalom is.Elmosódott alakokat, és vulkánokat

láttam magam előtt.Elindultam az egyik vulkán

felé.Már mentem vagy 2 órát, de a vulkán, csak

nem akart közelebb jönni.A nevemet hallottam.

Valahonnan a távolból, elnyújtottan.

-Erzaaaaa!Erzaaaaa!Erzaaaaa!

Egyszerre eltűnt a vulkánok képe, és hejette

Chekyék nappalijába találtam magamat.

A társaság egy része engem nézett.Arcukon 

borzalom, és megrökönyödés ült.Csak most

vettem észre, hogy valakit folytogatok.Nem

ismertem valami Daniel vagy Drake volt az.

Hirtelen elengedtem, a fiú pedig fuldokolva 

zuhant a padlóra.

-David, jól vagy?-kérdezte az egyik lány.

David bólintott, majd vetett felém egy 

nyugtalan pillantást.Hirtelen megjelent Cheky

mellettem.Állán némi hányás maradék, de arcán

fülig érő vigyor terült szét.Felém fordult, majd

viszonylag hangosan így szólt:

-Erza, menjünk világot látni!

Kissé megvilágosodtam, majd elkezdtem a 

falon lógó képhez beszélni:

-Persze Loranda, repüljünk az ég felé!

Cheky ezt elégtételnek nyugtázta, és az ajtó

felé kezdett el húzni ugrálva.Majs egy kis idő

múlva hátrafordult:

-Gyerünk Erza, ne kéresd magadat!Még 

találkoznunk kell a Mikulással!Nem kapunk

ufó ajit, és akkor én nagyon szomorú leszek!

És még céltudatosabban rángatott kifele.

Ami engem illetett, én a Télapót jobban előnyben

részesítettem, de mindegy...Chekyvel kiértünk

az utcára.Egy hirtelen ötlettől vezérelve, elhúztam

Chekyt egy üres helyre, és azt  mondtam neki:

-Charly gitározz!

És elkezdtem énekelni, valószínüleg rockot, Cheky

pedig léggitározott hozzá.Egy órával később, 

mikor Charlottáék odakiáltottak, hogy mikor

megyünk haza, odasúgtam Chekynek:

-Mi lenne, ha megszöknénk?

Cheky felkuncogott, aztán elfutottunk az ellenkező

irányba, minta ahol Tatjanáék álltak.Ők, ezt

túl későn vették észre.Mire észbe kaptak, mi már

el is tűntünk a szemük elől.Futottunk, és csak

futottunk, amig nem találtunk egy bart.A bar

ajtaján épp Clara, és Cornél lépett ki.Elsőre

nem ismertem fel őket, de Chekynek sokkal 

gyorsabban le esett a szitu.Mire én eljutottam 

odáig, hogy bíztasam őt, addigra, ő már a földre

küldte Clarat.Cornel hátulról próbálta lehámozni

Chekyt Claráról.Segítenem kéne Chekynek, 

ezért odafutottam hozzájuk.Épp jókor, ugyanis

Cornél épp támadni készült, de én egy jól

irányzott rúgással a földre küldtem.Miközben

fájó testrészemet markolásztam ráültem Cornelra,

hogy ne tudjon megszökni.Erre ő felkiálltott.

Azt már nem tudtam eldönteni, hogy ijedtében-e,

vagy fájdalmában.Most volt egy kis időm, így 

megnéztem Chekyt, hogy hogy halad.Épp Clara

haját tépte.Clara visított fájdalmában.Hirtelen

2 kéz ragadt meg.Felnéztem.Tatjana, és Charlotta

állt mögöttem.Mikor már talpon voltam, Chekyt

is elrtángatták Clarától.Cheky tajtékzott dühében.

Aztén egyszerre falfehér lett, majd ráhányt Clara

szoknyájára.Engem is elfogott a rosszullét.

Lüktetett a fejem.Megint láttam a vulkánokat.

Cheky magához tért, és újra megragadta Clara 

nyakát, hiába próbálta Charlotta, és Tatjana 

megfékezni.

-Mit tettetek az italunkba?!

Előre lendültem, s  nyomatékül behúztam egyet

 Cornélnak.Mire az nyögött egyet.Clara megijedt,

mégis vigyorgott, miközben beszélt:

-Egy toxikus anyagot.Mi fejlesztettük ki...-itt 

Cornélra, és magára mutatott-különleges dolgok

alkotóit is tartalmazza.

Még sorolta volna az összetevőket, de elájult.

Tatjanáék csak kérdően bámultak minket.

A fájdalom, a fejemben, csak egyre erősödött.

Annyira elviselhetetlenné fokozódott, hogy a 

földre rogytam.Zihálva szívtam magamba a

 levegőt.Chekynél is hasonló tünetek jelentkeztek.

***********

A külvilágot csak halványan érzékeltem magam

körül.Már nem fájt semmim, csak az

 emlékeimben.Világos van.Csukott szemhélyamon

át-át szűrődik néhány halovány fénysugár.

Egy gép egyenletes, monoton pittyegését lehett

hallani, ezenkívül még madárcsivitelést is 

hallottam.Kinyitottam a szememet.Egy világos

korteremhez hasonló szobában feküdtem.

A terem megannyi nyitott ablakán érzékeltem

a napsutést, és a madárcsicsergést.Az idő 

kellemesen meleg volt.Megmoccant valami.

Csak most vettem észre, hogy nem egyedül 

vagyok a szobába.A terem másik végébe, Cheky

alszik viszonylag nyugodtan.Enyhén émelyegtem.

Alig emlékeztem a tegnapra.Az utolsó emlékeim

is halványak, és kivehetetlenek.Kinyílt a terem 

ajtaja, és egy nővér lépett be rajta.Mikor észre

vette, hogy ébren vagyok, megkérdezte angolul:

-Hogy érzi magát, Ms.Momochi?

-Kissé émelygek!Hol vagyok?Melyik kórházban?

-A párizsi Loire kórházban.A kisérőik -itt Laurára

majd rám nézett- azt mondták, hogy

 megmérgezték önöket.De hívok inkább egy

orvost, ő majd jobban el tudja magyatázni 

önöknek.

-Remek, köszönjük!

5 perc múlva vissza is tért a nővér, egy fiatalabb

orvos kiséretében.Az orvos kezet nyújtott nekem.

-Dr. Louise Marco vagyok.

-Aizava Momochi.Doktorúr, ha lenne olyan 

kedves, és válaszolna pár kérdésemre, azt 

megköszönném.

-Rendben, de, ha lehet, akkor szólítson Marconak,

mert kb. egy idősek vagyunk.-és rámvillantotta

orvosi mézédes mosolyát.Én is viszonoztam a

mosolyt.

-Renben Marco, megállapították, hogy milyen

méreg volt?

-Természetes nem volt könnyű feladat, számos

öyzzetevőt tárgyalnak, és a vegyületek kémikus

reakcióit, plusz az adaékanyagok megfelelő

arányát...-itt elgondolkozva merült a kémia

csodáiba.-Találkoztunk már hasonló

 vegyülettekkel, amik leginkább extazy

 tablettákban van a továbbfejlesztett változata.

A vegyület, amiről az önök esetében beszélünk,

oylan hatásal bír, ami az illető lassú halálát

okozza.Önöknél kikerültük ezt, egy a kockázati

százalékot lecsökkentve 0,5%-ra.A szer 

összetételét, valamint egyébb információkat, 

nem oszthatok meg önökkel.Sajnálom, most 

mennem kell.

-Köszönjük a fáradságot!

Még búcsút intett, aztán már ki is ment  a 

szobából.Kopogtak.Tatjana rontott be a szobába.

-Erza, Shian készülődik, Yakuza pedig hivat!

 

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22511
Hónap: 316
Nap: 9