33.fejezet(Ch) Mozartka, és a hadjárat
33.fejezet(Ch) Mozartka, és a hadjárat
A tervünk a következő volt:kontinenseket kellett
a mi oldalunkra állítani, Shina ellen.Ez nem volt
rossz terv, de elég nehéz colt megvalósítani.2
csoportot alkottunk: Fernando, Bobby, Charlotta,
és én voltunk az egyik csapat, Erza, Tatjana, és
Rieka, pedig a másik.Mindenki ellenezte, hogy a
többiekkel menjek, de én nem hagytam magamat.
Erzáék 1. uticélja Japán volt a TKK(Termelő Keleti
Kontinens) vezető országa, a miénk pedig
Spanyolország, a SZÉK (Szállító Északi
Kontinens).Bobby repülőjével repültünk Madridba.
Mindenki körülöttem ugrált, ugyanis a 9.
hónapban voltam.Ferando félpercenként
megkérdezte, hogy hogy vagyok, Bobby énekelt
- miközben vezetett- Charlotta pedig csak adta
önmagát.Amikro megérkeztünk Madridba,
Charlotta önkéntesen vállalta volna, hogy beszél
Paul De Viriovval ( a SZÉK vezetőjével), de mivel
Fernando és én tudtunk csak spanyolul, Bobby,
és ő a repülőn maradt.Lassan, és magabiztosan
lépdeltem Fernando után a madridi palotába.Sir
Viriov lakosztályában , minden aranyból volt.
Fernando belekezdett a monadnivalójába:
-Sir Viriov, fontos dologról kell beszélnünk!
Sir Viriov csak bólintott, mire testes pocakja felett
megcsörrent a kitüntetéseinek egyike.
-Fernando Purcelli vagyok, ő pedig a feleségem,
de át is adnám neki a szót!
-Sir Viriov, én már 10 éve dolgozom a Fraancia
Titkos Szolgálatnál, de 2 éve találkoztam egy
Shiana Ayato nevü nővel.Shina már többször
is megpróbálkt megölni minket, mármint a
társamat és engem, de sikertelenül.Nem tudjuk,
hogy most mire készül, de van egy olyan
érzésünk, hogy valami nagyon rosszra...
-És, mi közöm van nekem ehhez?
-Csak annyi, hogy Shina még arra is képes lenne,
hogy elpusztítsa a Földet, de persze abban, nem
tudnánk megakadályozni...De most
szövetségeseket gyűjtünk Shina elle, ebbe kellen
a maga támogatása!
-Hát nem is tudom...
A telefonomon a világtérképen az ázsiai rész
zölddé vállt, tehát Erzáéknak sikerült
meggyőzniük Aoi Mockeet a TKK vezetőjét.
-Szóval?-tettem fel a sürgető kérdést.
-Ez a Shina Ayato veszélyesnek tűnik...Mi van,
ha holnap lemészárol valamennyiünket, mert
megtudja, hogy magának segítünk?!
-Ugyan már...ezt nem képzeli komolyan?
-Maga mondta, hogy ne riad meg semmitől!
-Na, idegigyeljen!-ezzel rácsaptam az asztalra,
hogy ezzel is több nyomatékot adjak a hangomnak.-Látja, hogy terhes vagyok?
-Igen...
-És gondolom nem szeretné, hogy elvetéljek,
vagy szimplán anya nélkül nőjjön fel a gyerek,
igaz?!
-Nem...?
-Akkor írja alá ezt a papírt, de azonnal!
Sir Viriov, nem tétovázott tovább.Gyorsan
aláírta a papírt, aztán ár terelt is ki minket az
irodájából.Ebben a pillanatban 2 dolog is történt:
a telefonom térképén Ázsia mellett már Európa
is zölddé vált, és Mozart is rúgott egyet, mintha,
ő is örülne, hogy Európát is sikerült magunk mellé
állítanunk.Charlottáék is örömmel fogadták a hírt,
és amint beszálltunk, már repültünk is a VNYK
(Vezető Nyugati Kontinens) felé.
*********
Mikor felébrdtem, már másnap délután volt,
és csak Charlotta volt a gépben, ami egy épület
tetején parkolt.
-Na, már azt hittem, hogy soha nem ébredsz
fel, te álomszuszék!
-Még csodálod, hogy ennyit alszok?
-Nem, nekem nincs bajom vele...
-Amúgy hol vannak Fernandoék?
-Éppen most beszélnek William Hillel, a VNYK
vezetőjével.Kb. úgy 10 perce mentek el.
És, minte egy varázsszóra, 2 ismerős kiálltás
hallatszott:
-Charlotta!Gyorsan indísd be a motort!
-Hah?
-Nem hallod Charlotta?!Csináld már!-ripakodott
rá Fernando, de Charlotta csak ült tétlenül,
ugyanis nem tudta, hogy hogy kell beindítani a
repülőgépet.Pár másodpercen belül golyók
csapódtak neki a repülőgép oldalának, tehát
lőnek ránk.Hirtelen Fernandoák ugrottak be a
gépbe, és pár pillanat múlva, már repültünk is,
ám 7 repülő követett minket, akiket csak fél
óra múlva tudtunk lerázni.Iszonyatos fájdalom
nyilalt a hasmba, és éreztem, ahogy elfolyik a
magzatvizem.
-Bob...by...for...dulj...vissza!
-Tessék?
-For...dulj...vissza...!-ismételtem.
-Mi a baj Cheky?-kérdezte Fernando, és
Charlotta egyszerre.
-El...folyt... a mag...zat...vizem!
-Bobby, azonnal fordulj vissza!
-Mi van?!
-Gyerünk már, Cheky mindjárt szül!
-Hogy mi?!-döbbent meg Bobby, de már
fordult is vissza.-Pont mos?!De hát Amerikát
Shina, már maga mellé állította, hogy
mehetnénk vissza?
-Csak csináldd!
-Nyug Cheky, itt vagyok melletted!
-Sokra...megyek...vele...
-A lényeg, hogy lélegezz méllyeket, és legyél
nyugodt!
-Kössz...
-Itt vagyunk!És most merre?
-Mexikóba!Talán ők függetlenek!
Az elkövetkező 2 órából csak homályos részleteim
vannak.Csak azt éreztem, hogy a kórházba
ráraknak egy hordágyra, gyorsan betolnak egy
korteremb, és a több körülöttem álló ember
bíztatását hallottam, hogy: "NYOMJA!".2 óra
múlva aztán már a kezemben tarthattam a kicsi
Mozartot, akit, később, a többiek is megcsodáltak.
Kék szeme volt, és mivel nagyon kicsi volt, a
pólyában 3-szor is elfért volna.Fernando, épp
tolt ki minket a korteremből, amikor
meghallottam azt az ismerős ausztrálias-angol
akcentust.Shina lehetett az.Gyorsan hátraarcot
parancsoltam Fernandonak, így elkerülhettük
a végzetesnek bizonyuló találkozást Shinával.
Mozartkát berakták egy inkubátorba, én pedig
lefeküdtem az egyik korterembe.Már alig vártam,
hogy újra a ezemben tarthassam a kisfiamat.
*********
Csak 5 nap múlva indultunk a GYDK(Gyarapodó
Déli Kontinens) felé, hogy őket is magunk mellé
állítsuk.Szokás szerint Fernando ahhoz az
ablakhoz tollt, ahol az inkubátorok
voltak.Szóltunk egy nővárnek, hoyg szertnénk
láttni Mozartkát, mire a nővér azt mondta, hogy
az inkubátor -amin a Mozart Purcelli név állt-
üres.
-Micsoda?!Mi at, hogy üres?!Hisz 5 nappal ezelőtt
született a kisfam!
-Látja azt az inkubátort hölgyem?
-Igen...
-Akkor, azt is látja, hogy üres!
-Akkor biztos, hogy valami tévedés történt!
-mondtam bizonytalanul, de persze tudtam, hogy
nem történt semmiféle tévedés, és, hogy a
kisfiam eltünt.
-Nézze hölgyem, nekem erre nincs időm!
Egy kövérkés nővér közeledett.
-Mi a baj Sally?
-Ennek a hölgynek eltűnt a babája.
-Melyikről lenne szó?
-Mozart Purcelli.
-Jajj, arról a kék szemü tündérbogárról?Hogyhogy
eltün?Hisz tegnap este adtam a kersztanyja
kezébe!
-Hogy kinek a kezébe?!
-A keresztanyjáéba!Egy vörös haju lánynak!
Azt mondta, hogy viszi önöknbek...
-De hiszen nincs is...-akartam mondani.-Azt
mondta, hogy vörös haju?
-Igen.
-Ez lehetetlen!Shina elrabolta Mozartkát!
-Mocsoda?!
A nővérek nem szólltak semmit, Fernando
ripakodott rájuk:
-Mit állnak még mindig itt?!Inkább értesítsék a
rendőrséget!
Aztán, miután elmentek a nővérek, hozzám
dordult:
-Nyugi szivem, minden rendben lesz.
-Dehogy lesz redben!
Amikor Afrika felé repültünk, eszembejutott az,
pár hónappal ezelőtt, felhívott a titokzatos,
suttogós hangu fenyegetőm szavai:"A családod
megmentése érdekáben, én önkéntesen adnám fel
magamat a hejedben!"Aztán az az eset, amikor
kb. fél éve Lucie akart elvinni Shinának, azért,
hogy a már amúgy is kómábam lévő Fernandot,
Guido ne lőjje fejbe.A megoldás már meg volt!
Fel kellett adnom magamat Shinának önkéntesen,
nehogy előtte végezzenek Mozartkával, mert
azt nem élném túl...Jobban örültem volna, ha
gyorsan ki tudtunk volna találni valami megoldást
arra, hogy senki se legyen túsz, de az idő
sürgetett, így nem oszthattam meg a tervemet
a többiekkel.Amig repültünk, megpróbáltam
kinyomozni a titkos számot.A tippem jó volt,
tényleg Walter volt az.Így elvonultam a repülő
wc-jébe, és azzal a kis reménnyel, hogy Walter
még használja a régi számát, felhívtam.
Kicsöngött, aztán valami nő vette fel:
-Hálló, kivel beszéle?
-Cheky Purcelli Pric vagyok, és nem tudom, hogy
jó számot hívtam-e, de Walter Moursellivel
szeretnék beszélni!
-Walti, valami Pereci akar veled beszélni veled!
-Hálló, ki az?
-Szia Walter, Cheky vagyok!
-Ó,szia Cheky!Miben állhatok a rendelkezésedre?
-Ha jól tudom, Shinának dolgozol...
Walter nem válaszolt.
-Hál, ott vagy még?
-Igen.
-Nálatok van a kisfiam, igaz?
-Igen.
-Ajánlok egy üzletet!
-Na, halljam!
-A kisfiamért cserébe, felajánlom magamat!
-Remek!
-De, hallani akarom a kisfiamatat, hogy nem
bántottátok-e még.
A telefonban babasírást hallottam.
-Most Afrika felé repülünk, hol találkozzunk?
-A lakásomnál jó lesz?
-Jó,de addig ne bántsátok Mozartot!
-Rendben, csak akkor fogjuk bántani, ha nem
jössz el!Akkor 2 nap múlva 7:30-kor!
Ekkor kinyitódott a wc ajtaja, amit nagy
siettségembe, nem zártam be.
-Kivel beszéltél?
-Ööö...Erzával!
-Na persze!Na ki vele!
-Erzával!
-Igen?És ezt miért nem akartad elmondani?
Nem válaszoltam.
-Megnémultál?
Charlotta méregetett, aztán rámförmedt:
-Hazudsz!Nem Erzával beszéltél!Add ide a
telefonodat!
-Nem adom!
De Charlotta kicsavarta a kezemből a telefonomat.
-Miért beszéltél te Walterrel?Csak nem?!Ezt
nem hittem volna rólad!-ezzel kirohant a wc-ből.
-Cheky még mindig szereti Waltert!
-Micsoda?!-ugrott fel egyszerre mindkettő fiú.
-Dehogyis!-védekeztem.
-Akkor minek hívtad fel?!
Hallgattam.
-Na ugye!Nem tudja megmagyarázni!Fernando,
te is csak egy vagy neki a sok közül...
-Miket beszélsz?!Fernandot igenis szertem!
-Na persze!
-Ha tudni akarod, azért hívtam fel Waltert, mert
meg akarom menteni Mozartkát, és felajánlottam
magamat cserébe.2 nap múlva kell találkoznom
Walterral, vagy különben Mozartkát megölik.
Fernando szemében könnyek gyűltek.Még sose
láttam sírni, de megértettem.Vagy a feleségét
veszítí el, vagy a kisfiát, és egyértelmű volt, hogy
egyiket sem akarja elveszíteni.Én is szerettem
volna, ezt a helyzetet elkerülni, de a jelenlegi
helyzetünk nem engedi meg, hogy mi döntsönk a
sorsunkról.