ORSZÁGOK HARCA <3

33.fejezet(Ch) Mozartka, és a hadjárat 

A tervünk a következő volt:kontinenseket kellett

a mi oldalunkra állítani, Shina ellen.Ez nem volt

rossz terv, de elég nehéz colt megvalósítani.2

 csoportot alkottunk: Fernando, Bobby, Charlotta,

és én voltunk az egyik csapat, Erza, Tatjana, és 

Rieka, pedig  a másik.Mindenki ellenezte, hogy a 

többiekkel menjek, de én nem hagytam magamat.

Erzáék 1. uticélja Japán volt a TKK(Termelő Keleti

Kontinens) vezető országa, a miénk pedig 

Spanyolország, a SZÉK (Szállító Északi

Kontinens).Bobby repülőjével repültünk Madridba.

Mindenki körülöttem ugrált, ugyanis a 9. 

hónapban voltam.Ferando félpercenként

megkérdezte, hogy hogy vagyok, Bobby énekelt

- miközben vezetett-  Charlotta pedig csak adta

önmagát.Amikro megérkeztünk Madridba,

 Charlotta önkéntesen vállalta volna, hogy beszél

Paul De Viriovval ( a SZÉK vezetőjével), de mivel

Fernando és én tudtunk csak spanyolul, Bobby, 

és ő a repülőn maradt.Lassan, és magabiztosan

lépdeltem Fernando után a madridi palotába.Sir

Viriov lakosztályában , minden aranyból volt.

Fernando belekezdett a monadnivalójába:

-Sir Viriov, fontos dologról kell beszélnünk!

Sir Viriov csak bólintott, mire testes pocakja felett

megcsörrent a kitüntetéseinek egyike.

-Fernando Purcelli vagyok, ő pedig a feleségem, 

de át is adnám neki a szót!

-Sir Viriov, én már 10 éve dolgozom a Fraancia

Titkos Szolgálatnál, de 2 éve találkoztam egy 

Shiana Ayato nevü nővel.Shina már többször

is megpróbálkt megölni minket, mármint a 

társamat és engem, de sikertelenül.Nem tudjuk,

hogy most  mire készül, de van egy olyan 

érzésünk, hogy valami nagyon rosszra...

-És, mi közöm van nekem ehhez?

-Csak annyi, hogy Shina még arra is képes lenne,

hogy elpusztítsa  a Földet, de persze abban, nem

tudnánk megakadályozni...De most

 szövetségeseket gyűjtünk Shina elle, ebbe kellen

a maga támogatása!

-Hát nem is tudom...

A telefonomon a világtérképen az ázsiai rész

 zölddé vállt, tehát Erzáéknak sikerült

 meggyőzniük Aoi Mockeet a TKK vezetőjét.

-Szóval?-tettem fel a sürgető kérdést.

-Ez a Shina Ayato veszélyesnek tűnik...Mi van, 

ha holnap lemészárol valamennyiünket, mert 

megtudja, hogy magának segítünk?!

-Ugyan már...ezt nem képzeli komolyan?

-Maga mondta, hogy ne riad meg semmitől!

-Na, idegigyeljen!-ezzel rácsaptam az asztalra, 

hogy ezzel is több nyomatékot adjak a hangomnak.-Látja, hogy terhes vagyok?

-Igen...

-És gondolom nem szeretné, hogy elvetéljek, 

vagy szimplán anya nélkül nőjjön fel a gyerek,

igaz?!

-Nem...?

-Akkor írja alá ezt a papírt, de azonnal!

Sir Viriov, nem tétovázott tovább.Gyorsan 

aláírta a papírt, aztán ár terelt is ki minket az 

irodájából.Ebben a pillanatban 2 dolog is történt:

a telefonom térképén Ázsia mellett már Európa 

is zölddé vált, és Mozart is rúgott egyet, mintha, 

ő is örülne, hogy Európát is sikerült magunk mellé

állítanunk.Charlottáék is örömmel fogadták a hírt,

és amint beszálltunk, már repültünk is a VNYK

(Vezető Nyugati Kontinens) felé.

*********

Mikor felébrdtem, már másnap délután volt, 

és csak Charlotta volt a gépben, ami egy épület

tetején parkolt.

-Na, már azt hittem, hogy soha nem ébredsz

fel, te álomszuszék!

-Még csodálod, hogy ennyit alszok?

-Nem, nekem nincs bajom vele...

-Amúgy hol vannak Fernandoék?

-Éppen most beszélnek William Hillel, a VNYK 

vezetőjével.Kb. úgy 10 perce mentek el.

És, minte egy varázsszóra, 2 ismerős kiálltás

hallatszott:

-Charlotta!Gyorsan indísd be a motort!

-Hah?

-Nem hallod Charlotta?!Csináld már!-ripakodott

rá Fernando, de Charlotta csak ült tétlenül,

 ugyanis nem tudta, hogy hogy kell beindítani a 

repülőgépet.Pár másodpercen belül golyók 

csapódtak neki a repülőgép oldalának, tehát

lőnek ránk.Hirtelen Fernandoák ugrottak be a

 gépbe, és pár pillanat múlva, már repültünk is,

ám 7 repülő követett minket, akiket csak fél

óra múlva tudtunk lerázni.Iszonyatos fájdalom 

nyilalt a hasmba, és éreztem, ahogy elfolyik a 

magzatvizem.

-Bob...by...for...dulj...vissza!

-Tessék?

-For...dulj...vissza...!-ismételtem.

-Mi a baj Cheky?-kérdezte Fernando, és 

Charlotta egyszerre.

-El...folyt... a mag...zat...vizem!

-Bobby, azonnal fordulj vissza!

-Mi van?!

-Gyerünk már, Cheky mindjárt szül!

-Hogy mi?!-döbbent meg Bobby, de már

fordult is vissza.-Pont mos?!De hát Amerikát

Shina, már maga mellé állította, hogy 

mehetnénk vissza?

-Csak csináldd!

-Nyug Cheky, itt vagyok melletted!

-Sokra...megyek...vele...

-A lényeg, hogy lélegezz méllyeket, és legyél

nyugodt!

-Kössz...

-Itt vagyunk!És most merre?

-Mexikóba!Talán ők függetlenek!

Az elkövetkező 2 órából csak homályos részleteim

vannak.Csak azt éreztem, hogy a kórházba

 ráraknak egy hordágyra, gyorsan betolnak egy 

korteremb, és a több körülöttem álló ember 

bíztatását hallottam, hogy: "NYOMJA!".2 óra 

múlva aztán már a kezemben tarthattam a kicsi

Mozartot, akit, később, a többiek is megcsodáltak.

Kék szeme volt, és mivel nagyon kicsi volt, a 

pólyában 3-szor is elfért volna.Fernando, épp

tolt ki minket  a korteremből, amikor

 meghallottam azt az ismerős ausztrálias-angol

akcentust.Shina lehetett az.Gyorsan hátraarcot

parancsoltam Fernandonak, így elkerülhettük

a végzetesnek bizonyuló találkozást Shinával.

Mozartkát berakták egy inkubátorba, én pedig

lefeküdtem az egyik korterembe.Már alig vártam,

hogy újra a ezemben tarthassam a kisfiamat.

*********

Csak 5 nap múlva indultunk a GYDK(Gyarapodó

 Déli Kontinens) felé, hogy őket is magunk mellé

állítsuk.Szokás szerint Fernando ahhoz az

 ablakhoz tollt, ahol az inkubátorok

 voltak.Szóltunk egy nővárnek, hoyg szertnénk 

láttni Mozartkát, mire a nővér azt mondta, hogy 

az inkubátor -amin a Mozart Purcelli név állt-

üres.

-Micsoda?!Mi at, hogy üres?!Hisz 5 nappal ezelőtt

született a kisfam!

-Látja azt az inkubátort hölgyem?

-Igen...

-Akkor, azt is látja, hogy üres!

-Akkor biztos, hogy valami tévedés történt!

-mondtam bizonytalanul, de persze tudtam, hogy

nem történt semmiféle tévedés, és, hogy a 

kisfiam eltünt.

-Nézze hölgyem, nekem erre nincs időm!

Egy kövérkés nővér közeledett.

-Mi a baj Sally?

-Ennek a hölgynek eltűnt a babája.

-Melyikről lenne szó?

-Mozart Purcelli.

-Jajj, arról a kék szemü tündérbogárról?Hogyhogy

 eltün?Hisz tegnap este adtam a kersztanyja

kezébe!

-Hogy kinek a kezébe?!

-A keresztanyjáéba!Egy vörös haju lánynak!

Azt  mondta, hogy viszi önöknbek...

-De hiszen nincs is...-akartam mondani.-Azt

mondta, hogy vörös haju?

-Igen.

-Ez lehetetlen!Shina elrabolta Mozartkát!

-Mocsoda?!

A nővérek nem szólltak semmit, Fernando

ripakodott rájuk:

-Mit állnak még mindig itt?!Inkább értesítsék  a

rendőrséget!

Aztán, miután elmentek a nővérek, hozzám

dordult:

-Nyugi szivem, minden rendben lesz.

-Dehogy lesz redben!

Amikor Afrika felé repültünk, eszembejutott az, 

pár hónappal ezelőtt, felhívott a titokzatos, 

suttogós hangu fenyegetőm szavai:"A családod

megmentése érdekáben, én önkéntesen adnám fel

magamat a hejedben!"Aztán az az eset, amikor

kb. fél éve Lucie akart elvinni Shinának, azért,

hogy a már amúgy is kómábam lévő Fernandot,

Guido ne lőjje fejbe.A megoldás már meg volt!

Fel kellett adnom magamat Shinának önkéntesen,

nehogy előtte végezzenek Mozartkával, mert 

azt nem élném túl...Jobban örültem volna, ha 

gyorsan ki tudtunk volna találni valami megoldást

arra, hogy senki se legyen túsz, de az idő 

sürgetett, így nem oszthattam meg a tervemet 

a többiekkel.Amig repültünk, megpróbáltam 

kinyomozni a titkos számot.A tippem jó volt,

tényleg Walter volt az.Így elvonultam a repülő

wc-jébe, és azzal a kis reménnyel, hogy Walter

még használja a régi számát, felhívtam.

Kicsöngött, aztán valami nő vette fel:

-Hálló, kivel beszéle?

-Cheky Purcelli Pric vagyok, és nem tudom, hogy

jó számot hívtam-e, de Walter Moursellivel

szeretnék beszélni!

-Walti, valami Pereci akar veled beszélni veled!

-Hálló, ki az?

-Szia Walter, Cheky vagyok!

-Ó,szia Cheky!Miben állhatok a rendelkezésedre?

-Ha jól tudom, Shinának dolgozol...

Walter nem válaszolt.

-Hál, ott vagy még?

-Igen.

-Nálatok van a kisfiam, igaz?

-Igen.

-Ajánlok egy üzletet!

-Na, halljam!

-A kisfiamért cserébe, felajánlom magamat!

-Remek!

-De, hallani akarom a kisfiamatat, hogy nem 

bántottátok-e még.

A telefonban babasírást hallottam.

-Most Afrika felé repülünk, hol találkozzunk?
-A lakásomnál jó lesz?

-Jó,de addig ne bántsátok Mozartot!

-Rendben, csak akkor fogjuk bántani, ha nem 

jössz el!Akkor 2 nap múlva 7:30-kor!

Ekkor kinyitódott a wc ajtaja, amit nagy

siettségembe, nem zártam be.

-Kivel beszéltél?

-Ööö...Erzával!

-Na persze!Na ki vele!

-Erzával!

-Igen?És ezt miért nem akartad elmondani?

Nem válaszoltam.

-Megnémultál?

Charlotta méregetett, aztán rámförmedt:

-Hazudsz!Nem Erzával beszéltél!Add ide a 

telefonodat!

-Nem adom!

De Charlotta kicsavarta a kezemből a telefonomat.

-Miért beszéltél te Walterrel?Csak nem?!Ezt

nem hittem volna rólad!-ezzel kirohant a wc-ből.

-Cheky még mindig szereti Waltert!

-Micsoda?!-ugrott fel egyszerre  mindkettő fiú.

-Dehogyis!-védekeztem.

-Akkor minek hívtad fel?!

Hallgattam.

-Na ugye!Nem tudja megmagyarázni!Fernando,

te is csak egy vagy neki a sok közül...

-Miket beszélsz?!Fernandot igenis szertem!

-Na persze!

-Ha tudni akarod, azért hívtam fel Waltert, mert

meg akarom menteni Mozartkát, és felajánlottam

magamat cserébe.2 nap múlva kell találkoznom

Walterral, vagy különben Mozartkát megölik.

Fernando szemében könnyek gyűltek.Még sose

láttam sírni, de megértettem.Vagy a feleségét 

veszítí el, vagy a kisfiát, és egyértelmű volt, hogy

egyiket sem akarja elveszíteni.Én is szerettem

 volna, ezt a helyzetet elkerülni, de a jelenlegi 

helyzetünk nem engedi meg, hogy mi döntsönk a 

sorsunkról.