35.fejezet(Ch) A Föld elpusztulása
35.fejezet(Ch) A Föld elpusztulása
Júliusig, összegyűjtöttem az összes anygat,
és információt, amit a 3 éve alatt Shináról
gyűjtöttönk.Minden apró -más figyelmét
elkerülő- is figyelembe kellett vennünk, hogy
tökéletesen feltérképezhessük Shina tervét.
De hiába vesződtünk, olya sokat, azt még mindig
nem sikerült kiderítenünk, hogy mi Shina
végzetes terve.Ezért mindenhova, egymást
fedezve mentünk, mert, ha olyan támadás ért
volna minket, amire nem készülünk fel, Shina
simán megölhetett volna minket.Bár
bíztam benne, hogy hamarosan a mi kezönkben
lesz az irányítás, jelen pillatban mi voltunk a
kiszolgáltatottak.Nem is éreztetem volna másképp,
ugyanis az alig 2 hónapos kisfiam, Shináéknál
volt, és ugyan a megállapodáskor
megegyeztünk, hogy nem bántják, így is ők
parancsoltak.(Legalábbis, ők azt hitték, de mi
persze titokban, terveket szövögettünk.)Most még
bizakodóbbnak, és pozitívnak kellett volna
lennem, de egyszrűen nem bírtam tovább.
Kikadtam , és az összes mérgemet kiadtam
magamból:
-...és, akkor...
-ELÉG!Elég legyen a szervezkedéből!
Hogy képzelitek, hogy ennyi, azaz kb 0
információval, bármilyen komoly, vagy
megszervezett tervet, sikerül végezvinnünk?!
-Na, de Cheky....
-Nem!Ez így nem jó!Adjuk fel...vagy rögtönözve
cselekdjünk!Semmi értelme megszervezni a
dolgokat, ha semmiben nem vagyunk biztosak!
-Figyu Cheky, tudom, hogy most nem
könnyű neked...de hidd el, hogy nekünk sem!
Erza nyugatatni próbált, de ettől csak még
iegesebb lettem.
-Miért nem vagy bizakodóbb?Nem athatod fel
ilyen könnyen!Ugyanannyi esélyünk van
megnyerni ezt a csatát, mint Shinának!Nem
emlékszel?4 kontinens a mi oldalunkon áll!
(Erza a "mi" szót, erősen megnyomta, és ettől
úgy éreztem, mintha kegyósnak tartana.)
-Te, könnyen beszélsz, nem a te fiad
élete forog kockán!Ha lebukunk, akkor megölik!
Miért olyan nehéz ezt megérteni?!
A másik szempontból meg, ha most nyerünk is,
ahogy te is montad, ez csak egy csata, messze
van még a háború vége...
Erza nem szólt semmit, csak Charlottára nézett,
tőle várva segítséget.De Charlotta, nem
viszonozta a tekintétét, csak kavarta tovább
a salátát.
-Ha befejeztétek a beszélgetést, akkor
jöhetnétek enni!
-Elmondanád, hogy mi a fenétől
vagy ilyen nyugodt?!
-Mit idegeskedjek?Eddig, még nem köptek
bele a levesünkbe...vagy van olyan dolog,
amiről, én nem tudok
-Ez után a kijelentésed után, ne is csodáld,
ha valamit nem mondanék el neked!
Megpróbáltam megnyugodni, de 2 nyugodt
ember társaságában nehéz volt, akik szinte
ölbetett kézzel várják, hogy megoldódjanak a
dolgok.Erza legalább terveket szövögetett, de
Charlotta csak várja a sült galambot!Tatjanának
meg még új a dolog, de azért már elég ügyeske.
Átfontoltam a dolgot, és úgy döntöttem, hogy
nem fogok önálló döntéseket hozni, és az lesz
a terv, amit Erza kitalál.Már épp leültem volna
az asztalhoz, amikor Erza felkiálltott:
-Megvan!Shina Olaszországban van!Igen
meglepő, felettébb különös, és ez nem szereplt
a tervben...azonnal induljunk!
-Anya, Bobby, Tatjana, Rieka Fernando,
indulnunk kell!
10 perc múlva összecsomagoltuk a legfontosabb
dolgainkat, aztán már repültünk is Olaszország
felé.2 géppel metünk: Erzáék mentek elöl,
Rieka gépével, mi pedig utánuk, az én
gépemmel.Örültem, hogy végre vezethettem a
gépemet.(Az új MTKQ9-et, amit Fernandotól
kaptam, a Sárkány pótlására, a házasságunkra.)
Most már kicsit higgattabb voltam, de amikor
meghallottam Erza új tervét, madjnem felfort
az agyvizem.Kommentáltam volna a dolgot,
de megfogadtam, hogy nem teszem, így
hallgattam, és követtem Erza utasításait.Erza
szerint, Shina, és az emberei, Nápolynál
vannak a Vezuvnál.Már ekkor gyaníthattam volna,
hogy mi a terve Shinának, de még mindig nem
állt össze a kép a fejemben.Már csak fél
órára voltunk Nápolytól, amior Erza bejelentett,
hogy Shina, Szicília felé tart, így kénytelen
voltak DK felé venni az irányt.A másfél órás
út után, fáradtan raktam le a gépet, egy eldugott
helyre.Az Etnánál voltunk, amit köröskörül
fadzsungel védett.Nagyon nehezen átverekedtük
magunkat a fadzsungelen, aztán próbáltunk
bejutni a barlanga, aminek nem volt ajtaja.Hiába
tapogattuk ki a falat, mondtunk szavakat,
dobáltunk köveket, a fal úgyanolyan masszívan
állt előttünk.Aztán egyszercsak közeledő
gelikopter zajára lettünk figyelmesek, ezért
elbújtunk.Shina gépe mellé még egy gép
szállt le.Az ajtóból a 2 "barátunk" és Giodo
lépett ki.
-Itt vanank a szigeten!Láttam a 2 repülőt!
-Ugyan már...nincs merszük idejönni!
-Az igaz, hogy a 2 csajt jól elintézted, de akkor
is...Tuti, hogy valahol itt vannak!
Aztán Guido megnyomott valamit a falon, és
a falon egy ajtó, ami kitárult előttük.Nem volt
sok időnk, hogy utánunk menjünk, mert az ajtó
lassan csukódni kezdett.Az utolsó pillanatban
ugrottunk be a kapun.Azt hittem, hogy mindekinek
sikerült, de észrevettm, hogy csak 5-en vagyunk.
Fernandonak, és Tatjanának nem sikerült
bejutniuk.Nem volt rá sem lehetőségünk, sem
időnk, hogy beengedjük őket, így tovább
mentünk.Alig 5 perccel később, az út elágazott,
ezért 2 csoportra válltunk:Bobby,Rieka, és
Charlotta, jobbra menetk, mi pedig Erzával
balra.2 perc múlva, cipők kopogását hallottuk, de
nem volt lehetőségünk elbújni, szembe kellett
néznünk az emberekkel.5 katona jelent meg.
Mind a 7-en előrántottuk a fegyvereinket, és
miútán én lelőttem 1 katonát, futásnak
eredtünk.Nem tudtunk, hogy merre megyünk,
csak futásnak eredtünk.Nem tudtunk, hogy
merre megyünk, csak futottunk, aztán egyszer
csak 2 tűz közé érkeztünk.Shina, Walter, és Lucie
állt előttünk, a 4 katona pedig mögöttünk.Nem
tudtunk elfutni.
-Kötözzétek meg őket!-szólt gúnyos, és egyben
győzedelmes hangon Shina, mire a 4 katona
összekötözte a lábainkat, és a kezeinket, majd
bekötözték a szemünket.
-Elkábítani őket!-szólt az ujjabb utasítás Shinától.
Éreztem, ahogy lefogják a jobb kezemett, majd
hideg, és szúrós érzést éreztem a karomba,
ami szétáradt a testembe, én pedig már nem
éreztem semmit.
******
Amikor magunkhoz tértem, egy tömlőcbe voltunk.
Kezeink, és lábaink, még mindig össze voltak
kötözve, de szemünkről, már levették a kendőt.
-Hol vagyunk?-tette fel a kérdést, kábultan Erza.
-Gondolom még mindig mélyen...talán még
méllyebben is!
-Remek.
Épp mondani akartam valamit, amikor a
folyosón felgyulladatk a lámpák, és 2 alak jelent
meg.Shina, és Walter.Mind a ketten a rácshoz
léptek, és egyformán vigyorogtak.Szívesen
beszoltam volna nekik valamit, de eszembe
jutott, hogy még náluk van Mozartka.
-Hol vana kisfiam?!
-Most én beszélek!De,a múgy Lucie gondját
viseli.
-Képzelem, hogy mennyire!
-Na, szóval cicuskák, meddig jutottatok
el a nyomozásba?
Nem szóltunk.
-Szerintem ne legyetek nyomozók, mert nem
értetek hozzá.Amúgy létom, bennem ellenfélre
találtatok...Amikor egymással harcoltatok,
tudtommal nem voltatok, ilyen jámbor nyuszikák.
Erza már majdnem felrobban, de próbálta
türtőztetni magát.
-De egész jól megszerveztétek a dolgokat!
Szépen magatok mellé állítgattátok a
kontinenseket...vagy mégsem?
De, nem ám!Ugyanis azt kihagytátok a
számításból, hogy nekem van hatalmam, tőlem
tartanak az emeberek!Ugyanakkor, ha ez mindd
nem lenne, nekem van pénzem is!A pénz, pedig
megváltoztatja az embereket, ugye Laura?
Magamba azt képzeltem, hogy egy tigtris vagyok,
aki széttépi Shinát...csak így bírtam nyugod
maradni.
-Milyen komolyak vagytok!Én próbállak eltiporni
titeket, ti meg ilyen jól tűrtitek?Ennek, így semmi
értelme!Nem is játszadozom tovább veletek...
Walter, a távirányítót!
-Mi a fene?
-Kedves lányok, látom, csak egy dologra nem
jöttetek rá: hogy mi a célom!Pedig, annyiszor
hallottátok már: eltiporni benneteket, és a
világuralom!Most a 2.at félretettem.Még mindig
semmi?
Hallgattunk.
-Vulkánoknál vagyunk!Na?
Nem szólltunk semmit.
-Nem igaz...Na jó: el fogom pusztítania Földet!
Méghozzá a vulkánok beindításával!
-Micsoda?!
-Igen!Ha megnyomom ezt a gombot, világszerte
az összes vulkán beindul, és ennek következ-
tében, valamennyi közetlemez megreped.Igen
ám, de, ha a kőzetlemezek eltávolodnak
egymástól, akkor a Föld meg fog szűnni!Ám,
ezzel egyidőben megnyillik egy átjáró, a
dimenzióba.Több millió hallott, és pár túlélő...
Egy új bolgyó, ahol megvannak az életfeltételek,
ott egy új, saját világot hozok léter!
Shina ördögi kacajt hallatott, amitől megijedtünk.
-Te őrült vagy!
-Az meglehet, de ti meg halálra ítéltek!Éltek az
utolsó szó jogával?
-Én élek: dögölj meg!
-Köszi szivi!-és ezzel Shina megnyomta a
piros gombot.
-Na, pá!
A föld remegni kezdett.
-Beindult az Etna!
-Valahogy ki kell jutnunk!
-Gyerünk, gyerünk!Biztos ki tudunk
jutni valahogy!
-Mégis hogy?!
A következő 10 perceben, mindenféleképpen
megpróbáltunk kijutni, de sehogy se tudtunk.
Kipirult arccal huppantunk le a földre.A
lefelé vezető lépcsőn, egy pirosa anyagot
pillantottam meg.
-Erza, Erza!
-Mi van...láva!
-Gyerünk, csinálj már valamit!
A láva egyre csak közeledett, mi pedig nem
tudtunk mást csinálni, csak felmásztunk a
cellában lévő ágy tetejére.Ehhez a helyzethez
kivételesen pozítívan álltam hozzá.Vártam,
hogy a gépem leparkoljon a cellánk ablakánál,
és a többiek megmentsenek minket.Ám nem
hallottam a motor zaját, a láva meg csak folyt,
pusztítva környezetét.Már befolyt a cellánkba is.
Még kétszere felpillantottam a cellánk ablakára,
aztán elszállt az utolsó reményem is.