Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


35.fejezet(Ch) A Föld elpusztulása

35.fejezet(Ch) A Föld elpusztulása 

 

Júliusig, összegyűjtöttem az összes anygat, 

és információt, amit a 3 éve alatt Shináról

gyűjtöttönk.Minden apró -más figyelmét

elkerülő- is figyelembe kellett vennünk, hogy

tökéletesen feltérképezhessük Shina tervét.

De hiába vesződtünk, olya sokat, azt még mindig

nem sikerült kiderítenünk, hogy mi Shina 

végzetes terve.Ezért mindenhova, egymást 

fedezve mentünk, mert, ha olyan támadás ért

volna minket, amire nem készülünk fel, Shina

simán megölhetett volna minket.Bár

 bíztam benne, hogy hamarosan a mi kezönkben

lesz az irányítás, jelen pillatban mi voltunk a 

kiszolgáltatottak.Nem is éreztetem volna másképp,

ugyanis az alig 2 hónapos kisfiam, Shináéknál

volt, és ugyan a megállapodáskor

megegyeztünk, hogy nem bántják, így is ők

parancsoltak.(Legalábbis, ők azt hitték, de mi

persze titokban, terveket szövögettünk.)Most még

bizakodóbbnak, és pozitívnak kellett volna

 lennem, de egyszrűen nem bírtam tovább.

Kikadtam , és az összes mérgemet kiadtam

magamból:

-...és, akkor...

-ELÉG!Elég legyen a szervezkedéből!

Hogy képzelitek, hogy ennyi, azaz kb 0

 információval, bármilyen komoly, vagy

 megszervezett tervet, sikerül végezvinnünk?!

-Na, de Cheky....

-Nem!Ez így nem jó!Adjuk fel...vagy rögtönözve

cselekdjünk!Semmi értelme megszervezni a 

dolgokat, ha semmiben nem vagyunk biztosak!

-Figyu Cheky, tudom, hogy most nem 

könnyű neked...de hidd el, hogy nekünk sem!

Erza nyugatatni próbált, de ettől csak még

iegesebb lettem.

-Miért nem vagy bizakodóbb?Nem athatod fel

ilyen könnyen!Ugyanannyi esélyünk van

megnyerni ezt a csatát, mint Shinának!Nem

emlékszel?4 kontinens a mi oldalunkon áll!

(Erza a "mi" szót, erősen megnyomta, és ettől

úgy éreztem, mintha kegyósnak tartana.)

-Te, könnyen beszélsz, nem a te fiad

élete forog kockán!Ha lebukunk, akkor megölik!

Miért olyan nehéz ezt megérteni?!

A másik szempontból meg, ha most nyerünk is,

ahogy te is montad, ez csak egy csata, messze

van még a háború vége...

Erza nem szólt semmit, csak Charlottára nézett,

tőle várva segítséget.De Charlotta, nem 

viszonozta a tekintétét, csak kavarta tovább 

a salátát.

-Ha befejeztétek a beszélgetést, akkor

jöhetnétek enni!

-Elmondanád, hogy mi a fenétől

vagy ilyen nyugodt?!

-Mit idegeskedjek?Eddig, még nem köptek

bele a levesünkbe...vagy van olyan dolog,

amiről, én nem tudok

-Ez után a kijelentésed után, ne is csodáld, 

ha valamit nem mondanék el neked!

Megpróbáltam megnyugodni, de 2 nyugodt 

ember társaságában nehéz volt, akik szinte

ölbetett kézzel várják, hogy megoldódjanak a 

dolgok.Erza legalább terveket szövögetett, de 

Charlotta csak várja a sült galambot!Tatjanának

meg még új a dolog, de azért már elég ügyeske.

Átfontoltam a dolgot, és úgy döntöttem, hogy 

nem fogok önálló döntéseket hozni, és az lesz

a terv, amit Erza kitalál.Már épp leültem volna

az asztalhoz, amikor Erza felkiálltott:

-Megvan!Shina Olaszországban van!Igen 

meglepő, felettébb különös, és ez nem szereplt

a tervben...azonnal induljunk!

-Anya, Bobby, Tatjana, Rieka Fernando, 

indulnunk kell!

10 perc múlva összecsomagoltuk a legfontosabb

dolgainkat, aztán már repültünk is Olaszország

felé.2 géppel metünk: Erzáék mentek elöl, 

Rieka gépével, mi pedig utánuk, az én 

gépemmel.Örültem, hogy végre vezethettem a 

gépemet.(Az új MTKQ9-et, amit Fernandotól 

kaptam, a Sárkány pótlására, a házasságunkra.)

Most már kicsit higgattabb voltam, de amikor

meghallottam Erza új tervét, madjnem felfort

az agyvizem.Kommentáltam volna a dolgot,

de megfogadtam, hogy nem teszem, így

 hallgattam, és követtem Erza utasításait.Erza

szerint, Shina, és az emberei, Nápolynál 

vannak a Vezuvnál.Már ekkor gyaníthattam volna,

hogy mi a terve Shinának, de még  mindig nem 

állt össze a kép a fejemben.Már csak fél

órára voltunk Nápolytól, amior Erza bejelentett,

hogy Shina, Szicília felé tart, így kénytelen 

voltak DK felé venni az irányt.A másfél órás

út után, fáradtan raktam le a gépet, egy eldugott

helyre.Az Etnánál voltunk, amit köröskörül

fadzsungel védett.Nagyon nehezen átverekedtük

magunkat a fadzsungelen, aztán próbáltunk

bejutni a barlanga, aminek nem volt ajtaja.Hiába

tapogattuk ki a falat, mondtunk szavakat,

 dobáltunk köveket, a fal úgyanolyan masszívan 

állt előttünk.Aztán egyszercsak közeledő

gelikopter zajára lettünk figyelmesek, ezért

elbújtunk.Shina gépe mellé még egy gép 

szállt le.Az ajtóból a 2 "barátunk" és Giodo

lépett ki.

-Itt vanank a szigeten!Láttam a 2 repülőt!

-Ugyan már...nincs merszük idejönni!

-Az igaz, hogy a 2 csajt jól elintézted, de akkor

is...Tuti, hogy valahol itt vannak!

Aztán Guido megnyomott valamit a falon, és

a falon egy ajtó, ami kitárult előttük.Nem volt

sok időnk, hogy utánunk menjünk, mert az ajtó

lassan csukódni kezdett.Az utolsó pillanatban 

ugrottunk be a kapun.Azt hittem, hogy mindekinek

sikerült, de észrevettm, hogy csak 5-en vagyunk.

Fernandonak, és Tatjanának nem sikerült 

bejutniuk.Nem volt rá sem lehetőségünk, sem

időnk, hogy beengedjük őket, így tovább

 mentünk.Alig 5 perccel később, az út elágazott,

 ezért 2 csoportra válltunk:Bobby,Rieka, és 

Charlotta, jobbra menetk, mi pedig Erzával

balra.2 perc múlva, cipők kopogását hallottuk, de 

nem volt lehetőségünk elbújni, szembe kellett

néznünk az emberekkel.5 katona jelent meg.

Mind a 7-en előrántottuk a fegyvereinket, és

miútán én lelőttem 1 katonát, futásnak 

eredtünk.Nem tudtunk, hogy merre megyünk, 

csak futásnak eredtünk.Nem tudtunk, hogy 

merre megyünk, csak futottunk, aztán egyszer

csak 2 tűz közé érkeztünk.Shina, Walter, és Lucie

állt előttünk, a 4 katona pedig mögöttünk.Nem

tudtunk elfutni.

-Kötözzétek meg őket!-szólt gúnyos, és egyben

győzedelmes hangon Shina, mire a 4 katona

összekötözte a lábainkat, és a kezeinket, majd

bekötözték a szemünket.

-Elkábítani őket!-szólt az ujjabb utasítás Shinától.

Éreztem, ahogy lefogják a jobb kezemett, majd

hideg, és szúrós érzést éreztem a karomba,

ami szétáradt a testembe, én pedig már nem

éreztem semmit.

******

Amikor magunkhoz tértem, egy tömlőcbe voltunk.

Kezeink, és lábaink, még mindig össze voltak

kötözve, de szemünkről, már levették a kendőt.

-Hol vagyunk?-tette fel a kérdést, kábultan Erza.

-Gondolom még mindig mélyen...talán még

méllyebben is!

-Remek.

Épp mondani akartam valamit, amikor a 

folyosón felgyulladatk a lámpák, és 2 alak jelent 

meg.Shina, és Walter.Mind a ketten a rácshoz

léptek, és egyformán vigyorogtak.Szívesen

beszoltam volna nekik valamit, de eszembe 

jutott, hogy még náluk van Mozartka.

-Hol vana  kisfiam?!

-Most én beszélek!De,a múgy Lucie gondját

viseli.

-Képzelem, hogy mennyire!

-Na, szóval cicuskák, meddig jutottatok 

el a nyomozásba?

Nem szóltunk.

-Szerintem ne legyetek nyomozók, mert nem 

értetek hozzá.Amúgy létom, bennem ellenfélre

találtatok...Amikor egymással harcoltatok,

tudtommal nem voltatok, ilyen jámbor nyuszikák.

Erza már majdnem felrobban, de próbálta 

türtőztetni magát.

-De egész jól megszerveztétek a dolgokat!

Szépen magatok mellé állítgattátok a

kontinenseket...vagy mégsem?

De, nem ám!Ugyanis azt kihagytátok a

 számításból, hogy nekem van hatalmam, tőlem

tartanak az emeberek!Ugyanakkor, ha ez mindd

nem lenne, nekem van pénzem is!A pénz, pedig

megváltoztatja az embereket, ugye Laura?

Magamba azt képzeltem, hogy egy tigtris vagyok,

aki széttépi Shinát...csak így bírtam nyugod

maradni.

-Milyen komolyak vagytok!Én próbállak eltiporni

titeket, ti meg ilyen jól tűrtitek?Ennek, így semmi

értelme!Nem is játszadozom tovább veletek...

Walter, a távirányítót!

-Mi a fene?

-Kedves lányok, látom, csak egy dologra nem 

jöttetek rá: hogy mi a célom!Pedig, annyiszor 

hallottátok már: eltiporni benneteket, és a 

világuralom!Most a 2.at félretettem.Még mindig

semmi?

Hallgattunk.

-Vulkánoknál vagyunk!Na?

Nem szólltunk semmit.

-Nem igaz...Na jó: el fogom pusztítania Földet!

Méghozzá a vulkánok beindításával!

-Micsoda?!

-Igen!Ha megnyomom ezt a gombot, világszerte

az összes vulkán beindul, és ennek következ-

tében, valamennyi közetlemez megreped.Igen 

ám, de, ha a kőzetlemezek eltávolodnak

 egymástól, akkor a Föld meg fog szűnni!Ám, 

ezzel egyidőben megnyillik egy átjáró, a

 dimenzióba.Több millió hallott, és pár túlélő...

Egy új bolgyó, ahol megvannak az életfeltételek,

ott egy új, saját világot hozok léter!

Shina ördögi kacajt hallatott, amitől megijedtünk.

-Te őrült vagy!

-Az meglehet, de ti meg halálra ítéltek!Éltek az 

utolsó szó jogával?

-Én élek: dögölj meg!

-Köszi szivi!-és ezzel Shina megnyomta a 

piros gombot.

-Na, pá!

A föld remegni kezdett.

-Beindult az Etna!

-Valahogy ki kell jutnunk!

-Gyerünk, gyerünk!Biztos ki tudunk

 jutni valahogy!

-Mégis hogy?!

A következő 10 perceben, mindenféleképpen

megpróbáltunk kijutni, de sehogy se tudtunk.

Kipirult arccal huppantunk le  a földre.A 

lefelé vezető lépcsőn, egy pirosa anyagot 

pillantottam meg.

-Erza, Erza!

-Mi van...láva!

-Gyerünk, csinálj már valamit!

A láva egyre csak közeledett, mi pedig nem 

tudtunk mást csinálni, csak felmásztunk a

cellában lévő ágy tetejére.Ehhez a helyzethez

kivételesen pozítívan álltam hozzá.Vártam,

hogy a gépem leparkoljon a cellánk ablakánál, 

és a többiek megmentsenek minket.Ám nem

hallottam a motor zaját, a láva meg csak folyt,

pusztítva környezetét.Már befolyt a cellánkba is.

Még kétszere felpillantottam a cellánk ablakára,

aztán elszállt az utolsó reményem is.

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 16941
Hónap: 74
Nap: 3