Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


38.fejezet(Ch) A különös bolygó

38.fejezet(Ch) A különös bolygó 

Már 3 napja voltunk a bolygón.Az élelem, és az

egyéb tartalékaink rohamosan fogytak.Tatajana,

önkívületlen állapotban, sírógörcsös kitörésekkel

feküdt az ágyban, Rieka próbálta vigasztalni.

Charlotta néha elsírta magát, de ő, és Bobby 

élték tovább az életüket.Fernando, és Erza, pedig

minden nap dolgoztak, senkihez sem szóltak.

Én pedig csak ültem a székemben, és gondol-

kodtam.Nem tudtam elfogadni, hogy a Föld

nincs többé...Próbáltam megszokni a gondolatot,

de a repülőmben ülni tétlenül, nehéz volt.A 

földi emlékeimre gondoltam: amikor megis-

merkedtem Walterrel, amikor beléptem az FTSZ-

be, amikor sorozatosan harcoltam Erzával,

majd szövetséget kötöttem vele, amikor meghá-

zasodatm Fernandoval, amikor Erzával kábultan

kerestük a Mikulást, és, amikor megszületett

Mozartka, akit Shina elrabolt.Mielőtt legördült

volna az első könnnycsepp az arcomon, Erzához

lépdeltem, aki most is dolgozott.Magam felé

fordítottam a széket, amin ült, és számonkérően

néztem rá.

-Te hoztál ide minket, csinálj is valamit!

-Most is épp csinálok valamit!

-Igen?!Dolgozol, és senkihez nem szólsz....

Hűha!

-Épp fontos munkát végzek!Ne nyaggass 

feleslegesen!

-Bocs, hogy unatkozok a nagy semmittevésben,

ugyanis, a "nagy kegyes kisasszony" nem 

enged ki a repülőből!

-Egy ismeretlen bolygót felelőtlenség lenne,

így felfedezni...

-Elfogytak a tartalékaink, nem zavar?!Mit 

fogunk enni pár nap múlva?És emellett, 

tudod, a kisfiam egy őrült kezeiben van!

-Mindkét próblémával tisztában vagyok, 

most is ezek megoldásával foglalkozom!

-Annak nagyon örülök!Azt hittem, hogy csak 

nekm tűnt fel, hogy ez így nincs rendben...

Mindenesetre én felfedezem a bolgyót, ha 

tetszik neked, ha nem!

-Menj, ha annyira akarsz, legalább addig

is csend lesz...

Erza sértegetésével nem törődve az ajtóhoz

lépdeltem.Kinyitotam az ajtót, mire 

Charlotta megszóllat:

-Én is veled megyek!

-Gyere...

Erre Bobby is felugrott, és Charlotta mellé

állva, némán jelezte, hogy ő is szeretne

velünk tartani.

-Na jó, gyere te is, de csináljuk már!

-Hová mentek?-kérdezte a fürdőből

kilépő Rieka.

-Felfedezni a bolygót!Akarsz jönni te is?

Rieka bocsánatkérően nézett Erzára, mire az

morgott egyet.Így 4-en indultunk el a sötétbe.

Bár én akartam lenni a csoport vezetője, a 

terhességtől rajtam maradt kilók, etr nem

engedték, így utolsóként kullogtam a sor végén.

Alig láttam valamit, de  mivel egész végig az

 a gyanu élt bennem, hogy valaki, vagy 

valami figyel minket, gyorsan, és magabiztosan

lépdeltem a többiek után.

-Ti láttok valamit?-kérdeztem egy cseppnyi

félelemmel a hangomban.

Vártam, hogy valaki válsazoljon, de a kérdésemre

nem jött válasz.Nem gondoltam volna arra, hogy

a sötétben elkeveredhetek a többiektől -bár

ez nem volt nehéz- így megrémültem.Kiabálni, 

és futni kezdtem.

-Hahó, hol vagytok?Char...mi a fene?

A dorkómmal valami csúszós anyagra léptem,

amin el is csúsztam.A csúszós anyagnak 

kellemetlen szaga volt, mint az ürüléknek.

Ösztönösen az adóvevőm után nyúltam, 

ami meg is szólalt:

-Cheky, itt Fernando!Minden rendben van?

-Azt nem mondhatnám...Nem tudom, hogy 

hol vannak a többiek, mert elkeverdtem 

mellőlük, és valami ürülék szerü anyagban ülök...

-Hát, akkor állj fel!És, hogy keveredhettél el?!

Tudtam, hogy nem szabadott volna elengednünk

titeket!Nem élném túl, ha a fiam után a

 feleségemet is elveszíteném...

Erre nem feleltem, csak feltápászkodtam.

Kikapcsoltam Fernando hajngját, és arra 

próbáltam törekedni, hogy felvegyem 

Charlottáékkal a kapcsalatot.De őt nem értem

el, sem Bobbyt, de Riekában nem kellett

csalódnom.

-Halló, Cheky, hová tűntél?

-Én hóv tűntem?!Én jöttem utánatok!

-Mi sem tűntünk el...

Mögöttem megrezzent egy "bokor".Ijedtemben 

ugrottam egyet.

-Ri...Rieka....

-Tessék?Mi a baj?Mindjárt visszamegyünk!

-Va...van itt va...valami...

-Micsoda?Nem hallom, beszélj hangosabban!

-Van itt mögöttem valami!

És az a valami fel is fedte magát.Leginkább 

egy kutya, és egy ufó keverékére hasonlított.

Nagy, vérbenforgó szemeit rám szegezte, amik

aránytalanok voltak, kicsi, de annál veszélyesebb

fejénél.Teste -amivel négykézláb közeledett

 felém- nyálkás, és csillogó volt.Amikor 

rámvicsorgott, kivillantak tűhegyes fogait, és

ezzel egyidejüleg megéreztem azt a émejítő

bűzt is, amely valószínüleg a szájüregéből 

származott.Elkapott a hányinger, de próbáltam

visszatartani a hányást.Már el akartam futni

a lény elől, de a lábaim nem mozdultak, ám a 

lény fogait máris a lábaimban éreztem.Olyan

erővel ugrott rám a lény, hogy újra a földre estem.

Bárhogyis próbáltam eltávolítani a lényt a

lábamról, az kitartóan marcangolta a lábamat.

A fájdalom, és a kín elviselhetetlen volt.Segély-

kérően üvöltöttem fel.Már vagy 5 perce feküdtem

a földön, amikor fényeket láttam.Már kezdtem 

örülni, amikor a lámpa fényében egy vörös

hajkoronát birtoklő nő jelent meg.Én gyanítottam,

hogy Shina is itt lehet, de neki természetesen 

meglepetés volt a jelenlétem.Shina döbbenete,

ám nem tartott sokáig, ugyanis pár pillanat 

múlva előrántotta a fegyverét.Azt hittem, hogy 

engem fog lelőni, így engem ért meglepetés,

 amikor a lény bőrdarabkái engem terítettek be, 

mitán szétlőtte Shina.Egy pillanat múlva, Shina

már ott is állt előttem.Dús, göndör haja, kócos

 volt, arca is megviseltnek látszott, de azért

kajánul vigyorgott.Biztos voltam benne, hogy

ő sem ilyennek képzelte el a bolygót, de mivel

a dimenziókapu bezáródott, ő is itt ragatt, 
most azonban újra örülhetett, hogy megölhet.

Azon az irritálló, gúnyos hangján szóllat meg,

hogy tovább fokozza kínomat:

-Most nagyra tartjátok magatokat, hogy 

utánam jöttetek?

A lábamból áradó fájdalomtól nem tudtam 

válaszolni, csak tűrtem szótlanul.

-Én sem ilyen mocskos helyre számítottam...

de én legalább meg tudom védeni magamat,

ha kell!Szenvedésemet látva, Shina csak 

még boldogabb lett.Most az egyszer

 reménykedtem benne, hogy Shina megöl 

-lezárva a szenvedésmet- de Shina így folytatta:

-Most megölhetnélek, de azzal, csak neked

tennék szívességet...szóval, hagylak szenvedni!

Nem tudtam, hogy Shina azért tűnt el ilyen 

hirtelen, mert megérezte, hogy közeldik 

valami, vagy mert megunta a szenvedésemet, de

mindenesetre, egyer pislogtam, és már nem 

volt sehol.Hejette, az előzőhöz hasonló

3-4 lény jelent meg.Már alig voltam pár méterre

tőlem, amikor megrezzentek a "bokrok", és

3 ember jelent meg.Charlotta, és Bobby, szinte

egyszerre kezdtek el lőni a lényekre, míg Rieka

a segítségemre sietett.Amikor meglátta a

szétmarcangolt lábamat, szörnyülködő

pillantással meredt rám.Mivel a lábra állításom

esélytelen volt, fél perc tétovázás után, 2 kézzel

alámnyúlva, mennyasszony módjára, felkapott 

a karjaiba.Mitán Charlotta, és Bobby végeztek

a lények kiirtásával, ők is csatlakoztak hozzánk.

-Na, mi az, Cheky lett az új...jesszusom!

Charlotta, még végig se mondta a mondatot, már

 el is ájult a lábam megtekintése után.Nem

 mertem belegondolni, hogy milyen követ-

kezménnyel fog az járni, hogy a lény ilyen 

mértékben szétmarcangolta a lábamat.Láttam, 

ahogy a bal vádlim, még megmaradt része, 

elkezd megfeketedni, és a gyötrő fájdalom, is 

elkezd enyhülni.A fájdalom enyhülésétől,

végre megtudtam szólalni.

-Rieka...

-Tessék, Cheky!

-A lábam, nézzd!

Rieka, ha lehetett, még gyászosabb képpel

tekintett a lábamra, de nem szólt semmit,

csak megszaporázta a lépteit.Nem tudtam, 

hogy a többiek a sötétben, hogy tudnak

ilyen jól tájékozódni, de céltudatpsan mentek,

és hamarosan megpillantottam a repülőmet.

Charlotta útközben magához tért, és előre

futott, azzal a nyanúmmal, hogy nem akarja 

újra látni a lábamat.Miután Charlott kopogott 

az ajtón, Fernando jelent meg, de Charlotta

félre lökte őt, és befutott a fürdőbe.

-Mi a fene törént?!-kérdzte tajtákozva Erza.

Rieka nem felelt, csak szép csöndbe lerakott

az egyik asztalra.

-Chekyt, egy furcsa lényekből álló csapat 

támadta meg.

-Furcsa lények?!Miféle furcsa lények?!

-Kutyfók.

-Hogy mi?

-Kutyának, és az ufóknak a keveréke.Ezekre

hasonlít a legjobban.

-Áhá...

Amig Erza tajtékozva csapkodott, Rieka 

előkészítette az elsősegélydobozt.

-Erza drágám, lennél olyan szíves, hogy 

megvizsgálod Chekyt?

Erza nem válszolt, de azért megvizsgált.

A 10 perces vizsgálat közbe, az arca merev volt,

nem tükrözött semilyen érzelmet, így még a 

tekintetéből sem tudtam kiolvani semmit.

Ám, amikor a vérmintám elemzésével 

kész volt, nagyot csapott az asztalra.Éreztem,

hogy nagy a baj, és azt hittem, hogy Erza le

fogja ordítani a fejemet, de az ordítás elmaradt.

Leült az ágy melletti székre, és így szólt:

-Nem megmondtam neked, hogy ne menj ki?

-De megmondtad...

-Akkor minek kellett kimenned?

Nem feleltem, de hejettem Fernando vette át 

a szót:

-Inkább azt mond meg, hogy mi van Cheky 

lábával!

-Az a lény, ami ezt művelte Cheky lábával, 

egy terjesztő volt...

-Hogy mi?!

-Jól hallottátok.Megfertőzte Cheky vérét, egy 

ismeretlen, de gyilkos vírussal.Ha 2 héten 

belül nem amputáljuk le szakszerűen Cheky

lábát, akkor...akkor Cheky megfog...

Erza nem tudta befejezni a mondatot, de persze

mindnyájan tudtuk, hogy mi lenne a

 következméyne.Felnéztem a tetjére, miközben

gombóc nőtt a torkomban.Mindenki csendben

próbálta visszafolytani a sírását.Ahogy Istenhez

foházkodtam, hogy mentesen meg, éreztem,

hogy a kezemre csöppen valami.Erza

könnycseppe volt az.A csöndet Fernando

zokogása törte meg. 

 

 

 

 

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22511
Hónap: 316
Nap: 9