38.fejezet(Ch) A különös bolygó
38.fejezet(Ch) A különös bolygó
Már 3 napja voltunk a bolygón.Az élelem, és az
egyéb tartalékaink rohamosan fogytak.Tatajana,
önkívületlen állapotban, sírógörcsös kitörésekkel
feküdt az ágyban, Rieka próbálta vigasztalni.
Charlotta néha elsírta magát, de ő, és Bobby
élték tovább az életüket.Fernando, és Erza, pedig
minden nap dolgoztak, senkihez sem szóltak.
Én pedig csak ültem a székemben, és gondol-
kodtam.Nem tudtam elfogadni, hogy a Föld
nincs többé...Próbáltam megszokni a gondolatot,
de a repülőmben ülni tétlenül, nehéz volt.A
földi emlékeimre gondoltam: amikor megis-
merkedtem Walterrel, amikor beléptem az FTSZ-
be, amikor sorozatosan harcoltam Erzával,
majd szövetséget kötöttem vele, amikor meghá-
zasodatm Fernandoval, amikor Erzával kábultan
kerestük a Mikulást, és, amikor megszületett
Mozartka, akit Shina elrabolt.Mielőtt legördült
volna az első könnnycsepp az arcomon, Erzához
lépdeltem, aki most is dolgozott.Magam felé
fordítottam a széket, amin ült, és számonkérően
néztem rá.
-Te hoztál ide minket, csinálj is valamit!
-Most is épp csinálok valamit!
-Igen?!Dolgozol, és senkihez nem szólsz....
Hűha!
-Épp fontos munkát végzek!Ne nyaggass
feleslegesen!
-Bocs, hogy unatkozok a nagy semmittevésben,
ugyanis, a "nagy kegyes kisasszony" nem
enged ki a repülőből!
-Egy ismeretlen bolygót felelőtlenség lenne,
így felfedezni...
-Elfogytak a tartalékaink, nem zavar?!Mit
fogunk enni pár nap múlva?És emellett,
tudod, a kisfiam egy őrült kezeiben van!
-Mindkét próblémával tisztában vagyok,
most is ezek megoldásával foglalkozom!
-Annak nagyon örülök!Azt hittem, hogy csak
nekm tűnt fel, hogy ez így nincs rendben...
Mindenesetre én felfedezem a bolgyót, ha
tetszik neked, ha nem!
-Menj, ha annyira akarsz, legalább addig
is csend lesz...
Erza sértegetésével nem törődve az ajtóhoz
lépdeltem.Kinyitotam az ajtót, mire
Charlotta megszóllat:
-Én is veled megyek!
-Gyere...
Erre Bobby is felugrott, és Charlotta mellé
állva, némán jelezte, hogy ő is szeretne
velünk tartani.
-Na jó, gyere te is, de csináljuk már!
-Hová mentek?-kérdezte a fürdőből
kilépő Rieka.
-Felfedezni a bolygót!Akarsz jönni te is?
Rieka bocsánatkérően nézett Erzára, mire az
morgott egyet.Így 4-en indultunk el a sötétbe.
Bár én akartam lenni a csoport vezetője, a
terhességtől rajtam maradt kilók, etr nem
engedték, így utolsóként kullogtam a sor végén.
Alig láttam valamit, de mivel egész végig az
a gyanu élt bennem, hogy valaki, vagy
valami figyel minket, gyorsan, és magabiztosan
lépdeltem a többiek után.
-Ti láttok valamit?-kérdeztem egy cseppnyi
félelemmel a hangomban.
Vártam, hogy valaki válsazoljon, de a kérdésemre
nem jött válasz.Nem gondoltam volna arra, hogy
a sötétben elkeveredhetek a többiektől -bár
ez nem volt nehéz- így megrémültem.Kiabálni,
és futni kezdtem.
-Hahó, hol vagytok?Char...mi a fene?
A dorkómmal valami csúszós anyagra léptem,
amin el is csúsztam.A csúszós anyagnak
kellemetlen szaga volt, mint az ürüléknek.
Ösztönösen az adóvevőm után nyúltam,
ami meg is szólalt:
-Cheky, itt Fernando!Minden rendben van?
-Azt nem mondhatnám...Nem tudom, hogy
hol vannak a többiek, mert elkeverdtem
mellőlük, és valami ürülék szerü anyagban ülök...
-Hát, akkor állj fel!És, hogy keveredhettél el?!
Tudtam, hogy nem szabadott volna elengednünk
titeket!Nem élném túl, ha a fiam után a
feleségemet is elveszíteném...
Erre nem feleltem, csak feltápászkodtam.
Kikapcsoltam Fernando hajngját, és arra
próbáltam törekedni, hogy felvegyem
Charlottáékkal a kapcsalatot.De őt nem értem
el, sem Bobbyt, de Riekában nem kellett
csalódnom.
-Halló, Cheky, hová tűntél?
-Én hóv tűntem?!Én jöttem utánatok!
-Mi sem tűntünk el...
Mögöttem megrezzent egy "bokor".Ijedtemben
ugrottam egyet.
-Ri...Rieka....
-Tessék?Mi a baj?Mindjárt visszamegyünk!
-Va...van itt va...valami...
-Micsoda?Nem hallom, beszélj hangosabban!
-Van itt mögöttem valami!
És az a valami fel is fedte magát.Leginkább
egy kutya, és egy ufó keverékére hasonlított.
Nagy, vérbenforgó szemeit rám szegezte, amik
aránytalanok voltak, kicsi, de annál veszélyesebb
fejénél.Teste -amivel négykézláb közeledett
felém- nyálkás, és csillogó volt.Amikor
rámvicsorgott, kivillantak tűhegyes fogait, és
ezzel egyidejüleg megéreztem azt a émejítő
bűzt is, amely valószínüleg a szájüregéből
származott.Elkapott a hányinger, de próbáltam
visszatartani a hányást.Már el akartam futni
a lény elől, de a lábaim nem mozdultak, ám a
lény fogait máris a lábaimban éreztem.Olyan
erővel ugrott rám a lény, hogy újra a földre estem.
Bárhogyis próbáltam eltávolítani a lényt a
lábamról, az kitartóan marcangolta a lábamat.
A fájdalom, és a kín elviselhetetlen volt.Segély-
kérően üvöltöttem fel.Már vagy 5 perce feküdtem
a földön, amikor fényeket láttam.Már kezdtem
örülni, amikor a lámpa fényében egy vörös
hajkoronát birtoklő nő jelent meg.Én gyanítottam,
hogy Shina is itt lehet, de neki természetesen
meglepetés volt a jelenlétem.Shina döbbenete,
ám nem tartott sokáig, ugyanis pár pillanat
múlva előrántotta a fegyverét.Azt hittem, hogy
engem fog lelőni, így engem ért meglepetés,
amikor a lény bőrdarabkái engem terítettek be,
mitán szétlőtte Shina.Egy pillanat múlva, Shina
már ott is állt előttem.Dús, göndör haja, kócos
volt, arca is megviseltnek látszott, de azért
kajánul vigyorgott.Biztos voltam benne, hogy
ő sem ilyennek képzelte el a bolygót, de mivel
a dimenziókapu bezáródott, ő is itt ragatt,
most azonban újra örülhetett, hogy megölhet.
Azon az irritálló, gúnyos hangján szóllat meg,
hogy tovább fokozza kínomat:
-Most nagyra tartjátok magatokat, hogy
utánam jöttetek?
A lábamból áradó fájdalomtól nem tudtam
válaszolni, csak tűrtem szótlanul.
-Én sem ilyen mocskos helyre számítottam...
de én legalább meg tudom védeni magamat,
ha kell!Szenvedésemet látva, Shina csak
még boldogabb lett.Most az egyszer
reménykedtem benne, hogy Shina megöl
-lezárva a szenvedésmet- de Shina így folytatta:
-Most megölhetnélek, de azzal, csak neked
tennék szívességet...szóval, hagylak szenvedni!
Nem tudtam, hogy Shina azért tűnt el ilyen
hirtelen, mert megérezte, hogy közeldik
valami, vagy mert megunta a szenvedésemet, de
mindenesetre, egyer pislogtam, és már nem
volt sehol.Hejette, az előzőhöz hasonló
3-4 lény jelent meg.Már alig voltam pár méterre
tőlem, amikor megrezzentek a "bokrok", és
3 ember jelent meg.Charlotta, és Bobby, szinte
egyszerre kezdtek el lőni a lényekre, míg Rieka
a segítségemre sietett.Amikor meglátta a
szétmarcangolt lábamat, szörnyülködő
pillantással meredt rám.Mivel a lábra állításom
esélytelen volt, fél perc tétovázás után, 2 kézzel
alámnyúlva, mennyasszony módjára, felkapott
a karjaiba.Mitán Charlotta, és Bobby végeztek
a lények kiirtásával, ők is csatlakoztak hozzánk.
-Na, mi az, Cheky lett az új...jesszusom!
Charlotta, még végig se mondta a mondatot, már
el is ájult a lábam megtekintése után.Nem
mertem belegondolni, hogy milyen követ-
kezménnyel fog az járni, hogy a lény ilyen
mértékben szétmarcangolta a lábamat.Láttam,
ahogy a bal vádlim, még megmaradt része,
elkezd megfeketedni, és a gyötrő fájdalom, is
elkezd enyhülni.A fájdalom enyhülésétől,
végre megtudtam szólalni.
-Rieka...
-Tessék, Cheky!
-A lábam, nézzd!
Rieka, ha lehetett, még gyászosabb képpel
tekintett a lábamra, de nem szólt semmit,
csak megszaporázta a lépteit.Nem tudtam,
hogy a többiek a sötétben, hogy tudnak
ilyen jól tájékozódni, de céltudatpsan mentek,
és hamarosan megpillantottam a repülőmet.
Charlotta útközben magához tért, és előre
futott, azzal a nyanúmmal, hogy nem akarja
újra látni a lábamat.Miután Charlott kopogott
az ajtón, Fernando jelent meg, de Charlotta
félre lökte őt, és befutott a fürdőbe.
-Mi a fene törént?!-kérdzte tajtákozva Erza.
Rieka nem felelt, csak szép csöndbe lerakott
az egyik asztalra.
-Chekyt, egy furcsa lényekből álló csapat
támadta meg.
-Furcsa lények?!Miféle furcsa lények?!
-Kutyfók.
-Hogy mi?
-Kutyának, és az ufóknak a keveréke.Ezekre
hasonlít a legjobban.
-Áhá...
Amig Erza tajtékozva csapkodott, Rieka
előkészítette az elsősegélydobozt.
-Erza drágám, lennél olyan szíves, hogy
megvizsgálod Chekyt?
Erza nem válszolt, de azért megvizsgált.
A 10 perces vizsgálat közbe, az arca merev volt,
nem tükrözött semilyen érzelmet, így még a
tekintetéből sem tudtam kiolvani semmit.
Ám, amikor a vérmintám elemzésével
kész volt, nagyot csapott az asztalra.Éreztem,
hogy nagy a baj, és azt hittem, hogy Erza le
fogja ordítani a fejemet, de az ordítás elmaradt.
Leült az ágy melletti székre, és így szólt:
-Nem megmondtam neked, hogy ne menj ki?
-De megmondtad...
-Akkor minek kellett kimenned?
Nem feleltem, de hejettem Fernando vette át
a szót:
-Inkább azt mond meg, hogy mi van Cheky
lábával!
-Az a lény, ami ezt művelte Cheky lábával,
egy terjesztő volt...
-Hogy mi?!
-Jól hallottátok.Megfertőzte Cheky vérét, egy
ismeretlen, de gyilkos vírussal.Ha 2 héten
belül nem amputáljuk le szakszerűen Cheky
lábát, akkor...akkor Cheky megfog...
Erza nem tudta befejezni a mondatot, de persze
mindnyájan tudtuk, hogy mi lenne a
következméyne.Felnéztem a tetjére, miközben
gombóc nőtt a torkomban.Mindenki csendben
próbálta visszafolytani a sírását.Ahogy Istenhez
foházkodtam, hogy mentesen meg, éreztem,
hogy a kezemre csöppen valami.Erza
könnycseppe volt az.A csöndet Fernando
zokogása törte meg.