4.fejezet(Ch) Másképp alakuló évforduló
4.fejezet(Ch) Másképp alakuló évforduló
Május volt.Már érezni lehetett,hogy mindjárt itt a nyár.
Most kivételes,nem küldetésen voltam,most nem telt meg a
szívem gyűlölettel,most boldog volt,mert úgy érezhettem,hogy az
életem tökéletes.Ebben a pillanatban is volt.Nem is érezhettem
volna másképp, ahogy ezzel a gyönyörű pasival az oldalamon,ezen
a meseszép kertben sétálok.Ezzel a gyönyörű pasival ugyanis ma
ünnepeltük a fél éves évfordulónkat.Azt kívántam bárcsak örökké
tartana ez a pillanat...Ledobtuk magunkat az almazöld fűbe
és,gyönyörködtünk a hófehér felhőkbe,amik gondtalanul mozogtak
az óceánkék égen.A táj,olyan gyönyörű volt,hogy úgy
gondoltam,ezután a látvány után,akár most rögtön meghalhatok.
Épp csókra nyitottam a szám,amikor Michaello hirtelen
felugrott.Idáig tartott az idilli hangulat.Oda a felhőtlen pillanat,újra
harcba kell szállni.Felugrottam hát én is,és
így,együtt,fegyvertelenül vártuk a támadónkat.A fák ágai
megreccsentek,és előlépett a fák mögül,a támadónk,a 2 méter
magas robot.Elnevettem magamat,mert azt hittem,hogy ez valami
vicc.Azt tudtam,hogy a mai találmányok közt sok a gyilkológép,de
ez a robot cseppet sem látszott veszélyesnek.Ám a robot keze a
nyakam köré tekeredett,és a földre nyomott.Megdöbbentem az
erejétől,de a szorítás,egyre erősebb lett.Michaello a segítségemre
sietett,ám ő is s földre került.Hosszas próbálkozás után
kiszabadultam,és Michaelloval nem törődve a robot felé
futottam,ám újra a földre kerültem.Ekkor jutott eszembe egy
terv.Elsuttogtam Michaellonak,aki bólintott,hogy rendben van.A
terv kezdetét vette.Michaello elterelte a robot figyelmét,így én
kiszabadulhattam,és a robot mögé kerülhettem.Mivel jól ismertem
a robotokat,azt is tudtam,hogy hogy kell kiiktatni őket.Feltéptem a
hátsórészét,és elakartam tépni a főkábelt,de erre már felfigyelt a
robot.Megfogta a jobb lábamat,és eldobott a levegőbe a fák
felé.Csak a kiképzetségemnek köszönhettem,hogy megtudtam
kapszkodni egy ágban,és a fejem nem csapódott neki egy
faágnak.Ekkor döbbentem rá,hogy ketten nem győzhetjük le a
robotot.Rüheltem elmenekülni a dolgok elöl,de kétségek kívül,nem
volt más választásunk.Michaello és a robot küzdelmét figyelme állt
csak össze a teljes terv a fejemben.Lemásztam a fáról,és
elkezdetem keresni egy locsolócsövet.A rózsaültetvények mellett
találtam is egyet.Megnyitottam,és rohanni kezdtem a robot
felé.Amikor a robothoz értem hozzávágtam,ami kisebb
áramszünetet okozott nála,aztán intettem Michaellonak,hogy
fusson a kazánház felé.Alig tettünk meg öt lépést,máris elkapta a
robot a lábaimat,és húzni kezdett.Szerencsére az "ügynökségtől"
kapott órám mindig nálam volt,ezért,amint megnyomtam egy
gombot,és már szabad is voltam.Egyre gyorsabban futottunk a
kazánház felé,aztán amikor odaértünk bevágtuk magunk mögött
az ajtót.Nem telt bele sok idő,és az ajtón dörömbölés
hallatszott,aztán nagy reccsenéssel kiszakadt a keretéből.Mi ekkor
már a kazánház alagsorában voltunk,de rádöbbentünk,hogy hiba
volt idevezetnünk a robotot,ugyanis itt olyan anyagokat
tárolunk,amik nagyon érzékenyek.(Ha erősebb lökést kapnak a
tartályok,akkor azonnal robbannak.)De most már mindegy
volt.Még szerencse,hogy a bázisnak van védőfala.Halottam,ahogy
a robot közeledik,így gyorsan beszálltunk a liftbe.Már majdnem a
tetőtérhez ért a lift,amikor koppanás hallatszott.(Biztosan a robot
megkapaszkodott a lift aljába.)Muszáj volt előbb kiszállnunk,ezért
megnyomtam a stop gobot,de Michaello tovább ment,így a robot
kiugrott,és elkapott.Próbáltam kiszabadulni,de annak csak az lett a
vége,hogy elkezdtünk pörögni a tartályok felé.Innen már nem volt
visszaút,fel kell robbantanom a kazánházat,bármilyen
következménnyel is fog járni.Így szép lassan a tartályok felé
tereltem a robotot,aztán a kellő pillanatban nekilöktem a
tartályoknak,és futásnak eredtem.A robbanásig 10 másodpercem
volt.Nem volt időm liftezni,az ablakon kellett kiugranom.Az ablak
kitört,és a szilánkok belefúródtak a bőrömbe.
Nagy csapódással értem földet,és csak ekkor vettem észre
újra,hogy Michaello még mindig nincs
mellettem.Feltápászkodtam,és a keresésére indultam.
Valaki a távolból a nevemet kiabálta,és elkezdet futni felém.Mivel
a jobb szemem kissé feldagadt nem láttam tisztán,hogy ki az,de az
tudtam,hogy nem Michaello az.
-Úr Isten Laura,mi történt veled?
-Amint látod Bobby,élet,és halál között vagyok.
És nagy szégyenembe a gyengeségemtől egyenesen a karjaiba
zuhantam.
-Gyere baby,beviszlek a gyengélkedőre.
(Ha máskor baby-nek szólított volna,biztos,hogy nem marad épp a
fogsora,de mivel járni is alig tudtam,ráhagytam.)Miközben
szépen,lassan bebotorkáltunk az épületbe és mindenki
megkérdezte tőlünk,hogy mi történt két gondolat járt a
fejemben:1.hogy hol van Michaello,és,hogy miért nem segített
rajtam,és 2.kifognak-e rúgni a kazánház felrobbantásáért-amit
muszáj volt felrobbantanom önvédelemből-vagy csak
áthelyezek.Már előre is féltem,de azért lépkedtem Bobby után a
gyengélkedőre,ahol elkellett mondanom,hogy mi történt és
kaptam egy ágyat majd tele altatóztak és elaludtam.
**********************
Amikor felébredtem,két dologra lettem figyelmes:az egyik az
volt,hogy nem volt tele a testem szilánkokkal,a másik pedig,hogy
legnagyobb meglepésemre az ágyam mellett a főnököm ült.Nem
tudtam,hogy mi fog következni,ezért csak sóhajtottam egyet,és
felültem.
-Hallotta,hogy mi történt,és látom nem rám számított...
Erre nem tudtam mit mondani.
-Feltételezem nem volt más választás,hogy megússza élve a
dolgot,de a szövetség mégis úgy döntött,hogy mivel maga az
egyik legjobb ügynökünk,nem helyezzük át,de máskor majd
jobban vigyázzon!
-Köszönöm főnök úr,máskor majd jobban vigyázok,de mi van
Michaelloval?
-Reméltem,hogy nem nekem kell közölnöm a hírt,de Michaello
eltűnt.
Könnyek gyűltek a szemembe.
-Hogy érti azt,hogy eltűnt?!
-Úgy,hogy nincs sehol.Több lehetőség is felmerült.Az egyik az,hogy
a robot túlélte a robbanást,és elrabolta Michaellot.
-Azt hiszem,hogy ezt kizárhatjuk...
-A másik,hogy Michaello a romok alatt van.
-Ez több mint valószínű.
-Mindenesetre Laura,tudok a kapcsolatukról,de most pihenje ki
magát!Van mit kipihennie...
Most már dühös is voltam,nem csak mérges.Úgy gondoltam,biztos
Bobby köpött be minket féltékenységből,ezért be sem engedtem a
szobámba,amikor látogatóba jött.Csak kiültem az
ablakpárkányra,és gondolkodtam.Vártam,hogy kapjak egy jelet
Michellotól,amikor valaki elkapta az arcomat,és megcsókolt.A
kezem már lendült is egyenesen Michaello arca felé,aki gyorsabb
volt,és elkapta a kezemet.
-Tudom,hogy mérges vagy rám,de megtudom magyarázni...
-Igen?Azt,hogy több órára eltűnsz,majdnem meghalok,te nem is
segítesz,és mindenki azt hiszi,hogy meghaltál?!Hallgatlak!
-El kellett intéznem egy fontos dolgot...
-Menj a pokolba!!!!
-Na,de Laura!
-Nekem,te ne Laurázz!!!
-De Lau...
-Takarodj innen!Ne is lássalak!És megmondom a főnöknek,hogy
valaki mást helyezzen mellém,vagy kilépek!
-Még megfogod gondolni magadat!
-Takarodj!
Megvártam,míg jó messze kerül a folyosótól,aztán elkezdtem
futni,egyenesen Bobby szobája felé.Letöröltem a könnyeimet a
szememről,aztán bekopogtam.Bobby meglepetten nyitott ajtót.
-Hát te...
De a csókommal belefolytottam a szót.Nem tudom,hogy
elkeseredetségembe csókoltam meg Bobbyt,vagy még Michaello
íránt érzett ki nem törő vágyaimból,vagy azért meg Bobby mindig
is szeretett,de mindenesetre jól esett.Megszakítottam a csókot és
csak annyit tudtam mondani:
-Megcsal...
Újra könnyek gyűltek a szemembe,és Bobby,aki ezt már előre
megmondta nekem,átölelt és a fülembe súgta:
-Minden rendben lesz.
Az életem teljesen megfordult velem.Egy olyan ember karjaiba
fekszem,akivel soha nem tudtam volna elképzelni az életem,és
egy olyan ember csalt meg,akiben mindenkinél jobban
megbíztam.Most mégis olyan gyűlöletet éreztem Michaello
iránt,hogyha ellőttem állt volna,rögtön megölöm.