42.fejezet(Ch) A vörös égbolt mindent megváltoztat
42.fejezet(Ch) A vörös égbolt mindent megváltoztat
2 hónapja voltunk már a bolygón.Erza, és Fernando
elképzelhetetlne gyorsasággal haladtak a munkában.Nekünk,
többieknek, azonban nem akatd túl sok dolgukn a gyűjtögesén, és
a bolygó felfedezésén kívül.AZ első rossz élményem után, nem
tulságosan vonzott a kérdés, hogy: "valyon milyen lehet a bolygó",
de azért néha rászántamj magamat, hogy elhagyjam a
repülőgépemet, ha másért nem is, akkor az unalom miatt.Ekkor
azonban, annyira felfegyverkeztem, mint egy háborúba induló
katona, ugyanis a jobb lábamat, még szerettem volna a
magaménak tudni.Épp az igazak álmát aludtam, amikor valami
megzavarta az álmomat.A másik oldalamra fordultam, és
kinyitottam a szememet.Az enyémtől pár centire, 2 tengerkéken
csillogó szem nézett vissza rám.Mivel a szempár sokkal inkább
gyönyörű volt, mint sem ijesztő, nem ijedtem meg tőle,
csak felháborodottságomat fejeztem ki neki:
-Ne csinálj ilyeneket, jó?!
-Talán nem tetszenek a szemeim?-kérdezte sértődötten Charlotta.
-Annyira "vicces", hogy az ágyam mögé lopózol, és...senki nem
mondta. hogy a szemeiddel volna bármi bajom is!
-Hát akkor?
-Csak nagyon idegesítő, hogy nincs jobb dolgod, mint az én
alvásomat figyelni!Miért nem élitek a hitvesi életeteket Bobbyval?
-Hitvesi életete, hitvesi életet?!Csak nem gondolod, hogy ennyi
tragédia után, csak úgy élünk tovább, mintha mi sem történt
volna?!
-Eddig is azt tettétek...
-Hogy mondhatsz ilyet?!
-Mi az, fáj az igazság?
-Milyen igazság?!Igenis, hogy le vagyunk törve a Föld, és Kodomo
elvesztése miatt!
-Tényleg?Pedig nem úgy tűnik...Amúgy, ha már itt tartunk: a
Földnek vége, érted?Nem érdemes örökké ezt gyászolni, és a
legszebb éveidet gyászos hangulatba tölteni!Kodomohoz kb. meg
annyi közöd volt, mint medvének a medvesajthoz!
-Hát ez igazi "művészi hasonlat" volt!-ezzel kiviharzott a szobából.
Pár perc múlva -miútán rendbeszedtem magamat- én is elhagytam
a szobámat.Charlotta most még sértődékennyebb lett, mint
bármikor valaha is.Lehet, hogy felkavarták az események, de
ennyire?Nekem még több okom lett volna rá, hogy gyászoljak, de
mégsem fordultam magamba.Neki is bele kellene törődnie, hogy a
jelenlegi helyzetünk ez, ésegy ideig ez is marad.Normális ember
nem fordul ennyire magába...bár tudom, hogy Charlotta nehezen
tudja feldolgozni a tragédiákat.Ez persze anuy hibája, hisz a
széltől is óvta -engem persze nem, de azért is vagyok, sokkal
talpraeseettebb, mint Charlotta- így, hát nem is csoda, hogy
Charlotta egy elkényeztetett lány lett.Bár ez viselkedésében
nem nyílvánul meg, csak a lelkében.Rajtam kívül, talán még
Charlotta sincs tisztába ezzel, és ő szentül hiszi, hogy anya teljesen
jól nevelte, ami egy óriási nagy tévedés!Hihetetlen, hogy egy
ismeretlen bolygón, anyu nevelési hibái jutnak az eszembe...Anyu,
aki már nincs többé.
Az is elképesztő, hogy mióta itt vagyunk, most jutott az először
eszembe anyu.Anyu, apu, a kastély, ahol felnőttünk, a házunk
alkalmazottjai, és...Walter.Walter, akit még mindig gyűlölök!
Nem tudom, hogy mi van vele, de különösebben nem is
érdekel.Biztosan ez a vrázslatos vöröses-bíboros táj hozza vissza
az emlékeimet.Mozartka jutott az eszembe.Már lassan féléves
lenne, ha egyáltalán még él.Aztán Fernando jutott az eszembe, aki
még kb 2 hete tűnt el.Ahogy az égboltot figyeltem, egy közeledő
alakot pillantottam meg.Először megijedtem
tőle, de amikor a közelembe ért, ismreőssé vállt.Fernanod volt
az.Nem futottam elé, megvártam, amíg ő ér oda hozzám.
-Hol voltál?
-Eltévedtem, aztán gondoltam, megkeresem Mozartkát.A gyanum
beigazolódott: Shinánál van.
-És, akkor miért nem hoztad el?
-Amikor meghallottam a babasírást, elkezdtem a hang irányába
futni, de akkor egy csoport vadállatot pillantottam meg.
-Értem.Mindenesetre szerintem, menjünk vissz a repülőgépbe.
Amikor Fernandoval az oldalamon léptem be a repülőbe, minden
szempár rá szegeződött.Mindenki kérdésekkel bombázta, és
mindenki izgatottan hallgatta Fernandando
izgatalmas élménybeszámolóját.Mindenki, kivéve egy valakit.Erza,
olyan komoran ült, mintha sóbálvánnyá változott volna.Szinte nem
is figyelt Fernandora.Amikor Fernando a beszámolója végéhez ért,
megfogtam a kezét, és a fürdő felé kezdtem el húzni.Én bementem
a fürdőbe, és ő is utánam jött.Amig én megnyitottam a fürdőkád
csapját, addig Fernando bezárta a fürdőkád ajtaját.Már rég bennt
ltem a jó meleg, habos vízben, de Fernando, csak állt a kád mellett.
-Te nem ülsz be?
-Most nem...
-Akkor legalább maszírozd meg a hátamat, ha már itt vagy!
Fél perc is eltellett már, de Fernando nem kezdett el
maszírozni.Megfordúltam, és a lendülettől
kiütöttem valamit Fernando kezéből, ami nagy csörömpölésse
landolt a padlón.Lenéztem, és láttam, hogy egy kés volt az.
-Mi a fenét akartál azzal a késsel?!
Fernando nem válaszolt, de én kiugrottam a kádból.Kiakartam
engedni a kádból a vizet, de már féluton éreztem, a nyakamra
tekeredő 2 kéz szorítását, amely belenyomta a fejemet a
vízbe.Már nem hittem azt, hogy az igazi Fernando áll mögöttem,
most már tudtam, hogy az, ami mögöttem áll, az egy robot volt,
és Shina küldte ránk.Segítségért akartam kiálltani, de ez a víz alatt
csak üres tátogás maradt, némi bugyborékolással.Ficánkolni
kezdtem, de azzal sem értem el túl sokat, csak azt, hogy aszorítás
még erősebb lett.Aztán a lábammal kezdtem el rugdosódni, ami
valamennyivel több sikert ért el.A robot egyik keze lecsúszott a
nyakamról,így kitudtam dugni a fejemet a vízből.
-Erza segítsetek, ez nem Fernando!
A robor újra leakarta nyomni a fejemet a víz alá, hogy vízbe
folythasson, de másodszorra már nem sikerült
neki.Kisazbadultam a szorításból, és a berendezéssel nem törődve,
teljes erőmből nekirúgtam a falnak a robotot.Az ajtóhoz futottam,
de mire kinyitottam az ajtót, a rovot elkapta a még épp lábamat,
és húzni kezdett.Hallottam, ahogy kitöri az ablakot.Kiugott, majd
engem is maga után rántott.Még láttam, ahogy Erzáék berohannak
a fürdőszobába, fegyverrel a kezükbe, de nem mertrek lőni.
(Gondolom féltek, hogy engem találnak el.)Mivel nem volt rajtam
az oxigénbúra, fél percen belül elfogyott az oxigénem, és
elájultam,
*********
Amikor magamhoz tértem, láttam, hogy egy gépre vagyok
kötözve, és dühüs hangokra lettem figyelmes:
-Nem igaz, hogy még egy robotot sem tudsz rendesen
beprogramozni!Nem ezt a lány kellett volna elhoznia, hanem a
másikat!Bár neki már rég halottnak kellene lennie...
-Bocsáss meg szivem, de...
Ez Shina, és...Walter hangja volt.Behunyázkodó hang, és szivem?!
-Nem kell a kifogás!Ha nem tudod elvégezni a feladataidat, azt
hiszem, hogy meg kell vállnom tőled...-ezzel Shina előrántott a
kabátja alól egy óriási fegyvert, és Walterre szegezte.
-Ne kérlek!Igérem, hogy kijavítom a hibákat, amit elkövettem,
csak ne ölj meg!
-Nem érdekel, hogy kijavítanád, vagy sem!Két célom volt, és te
mind a kettőt elszúrtad!
Ezek utén ne várd el, hogy megbocsássak...Élsz az utolsó szó jogával?
Walter hangváltása meglepett:
-Remélem a gonoszságod, és az önzőséged fogja a vesztedet
okozni!
Shina meghúzta a ravaszt.A repülőt, hátborzongató halálüvöltás
töltötte be.Eddig sosem féltem Shinától -pedig sokszor volt már az
életem a kezében- de most, valami iszonyatos félelem tört
rám.Látva, hogy milyen hidegvérrel öli meg a társát, aki még
szerette is...el sem mertem képzelni, hogy akkör velünk, az
ellenségeivel mi a terve.Próbáltam kiszabadulni a szék fogságából,
de nem tudtam.Attól függetlenül, hogy Walter, az utóbbi időbem
meggyűlöltette magát velem, sosem kívántam volna neki, hogy
így végezze.Szörnyű volt látni az a szétlőtt,ernyedt, élettelen
testete a földön.Ahogy Shina érzéktelenül átlépett a hulla fölött,
és elindult felém, kicsordultak a könnyeim.Most már biztos voltam
benne, hogy Mozartka nem élhet.Felzokogtam, mire a szomszéd
szobából is sírás hangzott fel.Hát mégis él Mozartka, és mégis van
annyi emberiség Shinába, hogy egy ártatlan babát ne
bántson.Valemennyir megnyugodtam, hogy tudtam, Mozartkának
legalább nem esett baja.Alig hagyta el Shina a "szobát" már nyílt is
újra az ajtó, és Fernando lépett be rajta.Megijedtem, hogy
egy ujjabb robottal állok szemben, de láttam, hogy ez az igazi
Fernando.Hozzám sietette, majd leoldotta rólam a köteleket, és a
kábeleket.
-Egy másik ajtón kell távoznunk!-és már húzott is az ellenkező
irányba, amikro kivágódott az ajtó, és Shina jelent meg, valami
csúnyasággal a kezébe, amiben Mozartkára ismertem rá.Shina
kisírleti nyúlként tarthatta számon, ugyanis szinte már
egyetlen emberi vonása sem volt.Shina ránk támadott.
-Te szemét áruló, már másodszor hiúsítod meg a tervemet!
Mielőtt Shina meghúzhatta volna a ravaszt, mi már kifutottunk a
repülőből.Most már véglegesen lemondottam a kisfiamról.