Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


42.fejezet(Ch) A vörös égbolt mindent megváltoztat

 42.fejezet(Ch) A vörös égbolt mindent megváltoztat

2 hónapja voltunk már a bolygón.Erza, és Fernando

elképzelhetetlne gyorsasággal haladtak a munkában.Nekünk,

többieknek, azonban nem akatd túl sok dolgukn a gyűjtögesén, és

a bolygó felfedezésén kívül.AZ első rossz élményem után, nem

tulságosan vonzott a kérdés, hogy: "valyon milyen lehet a bolygó",

de azért néha rászántamj magamat, hogy elhagyjam a

repülőgépemet, ha másért nem is, akkor az unalom miatt.Ekkor

azonban, annyira felfegyverkeztem, mint egy háborúba induló

katona, ugyanis a jobb lábamat, még szerettem volna a

magaménak tudni.Épp az igazak álmát aludtam, amikor valami

megzavarta az álmomat.A másik oldalamra fordultam, és

kinyitottam a szememet.Az enyémtől pár centire, 2 tengerkéken

csillogó szem nézett vissza rám.Mivel a szempár sokkal inkább

gyönyörű volt, mint sem ijesztő, nem ijedtem meg tőle,

csak felháborodottságomat fejeztem ki neki:

-Ne csinálj ilyeneket, jó?!

-Talán nem tetszenek a szemeim?-kérdezte sértődötten Charlotta.

-Annyira "vicces", hogy az ágyam mögé lopózol, és...senki nem

mondta. hogy a szemeiddel volna bármi bajom is!

-Hát akkor?

-Csak nagyon idegesítő, hogy nincs jobb dolgod, mint az én

alvásomat figyelni!Miért nem élitek a hitvesi életeteket Bobbyval?

-Hitvesi életete, hitvesi életet?!Csak nem gondolod, hogy ennyi

tragédia után, csak úgy élünk tovább, mintha mi sem történt

volna?!

-Eddig is azt tettétek...

-Hogy mondhatsz ilyet?!

-Mi az, fáj az igazság?

-Milyen igazság?!Igenis, hogy le vagyunk törve a Föld, és Kodomo

elvesztése miatt!

-Tényleg?Pedig nem úgy tűnik...Amúgy, ha már itt tartunk: a

Földnek vége, érted?Nem érdemes örökké ezt gyászolni, és a

legszebb éveidet gyászos hangulatba tölteni!Kodomohoz kb. meg

annyi közöd volt, mint medvének a medvesajthoz!

-Hát ez igazi "művészi hasonlat" volt!-ezzel kiviharzott a szobából.

Pár perc múlva -miútán rendbeszedtem magamat- én is elhagytam

a szobámat.Charlotta most még sértődékennyebb lett, mint

bármikor valaha is.Lehet, hogy felkavarták az események, de

ennyire?Nekem még több okom lett volna rá, hogy gyászoljak, de

mégsem fordultam magamba.Neki is bele kellene törődnie, hogy a

jelenlegi helyzetünk ez, ésegy ideig ez is marad.Normális ember

nem fordul ennyire magába...bár tudom, hogy Charlotta nehezen

tudja feldolgozni a tragédiákat.Ez persze anuy hibája, hisz a

széltől is óvta -engem persze nem, de azért is vagyok, sokkal

talpraeseettebb, mint Charlotta- így, hát nem is csoda, hogy

Charlotta egy elkényeztetett lány lett.Bár ez viselkedésében

nem nyílvánul meg, csak a lelkében.Rajtam kívül, talán még

Charlotta sincs tisztába ezzel, és ő szentül hiszi, hogy anya teljesen

jól nevelte, ami egy óriási nagy tévedés!Hihetetlen, hogy egy

ismeretlen bolygón, anyu nevelési hibái jutnak az eszembe...Anyu,

aki már nincs többé.

Az is elképesztő, hogy mióta itt vagyunk, most jutott az először

eszembe anyu.Anyu, apu, a kastély, ahol felnőttünk, a házunk

alkalmazottjai, és...Walter.Walter, akit még mindig gyűlölök!

Nem tudom, hogy mi van vele, de különösebben nem is

érdekel.Biztosan ez a vrázslatos vöröses-bíboros táj hozza vissza

az emlékeimet.Mozartka jutott az eszembe.Már lassan féléves

lenne, ha egyáltalán még él.Aztán Fernando jutott az eszembe, aki

még kb 2 hete tűnt el.Ahogy az égboltot figyeltem, egy közeledő

alakot pillantottam meg.Először megijedtem 

tőle, de amikor a közelembe ért, ismreőssé vállt.Fernanod volt

az.Nem futottam elé, megvártam, amíg ő ér oda hozzám.

-Hol voltál?

-Eltévedtem, aztán gondoltam, megkeresem Mozartkát.A gyanum

beigazolódott: Shinánál van.

-És, akkor miért nem hoztad el?

-Amikor meghallottam a babasírást, elkezdtem a hang irányába

futni, de akkor egy csoport vadállatot pillantottam meg.

-Értem.Mindenesetre szerintem, menjünk vissz a repülőgépbe.

Amikor Fernandoval az oldalamon léptem be a repülőbe, minden

szempár rá szegeződött.Mindenki kérdésekkel bombázta, és

mindenki izgatottan hallgatta Fernandando

izgatalmas élménybeszámolóját.Mindenki, kivéve egy valakit.Erza,

olyan komoran ült, mintha sóbálvánnyá változott volna.Szinte nem

is figyelt Fernandora.Amikor Fernando a beszámolója végéhez ért,

megfogtam a kezét, és a fürdő felé kezdtem el húzni.Én bementem

a fürdőbe, és ő is utánam jött.Amig én megnyitottam a fürdőkád

csapját, addig Fernando bezárta a fürdőkád ajtaját.Már rég bennt

ltem a jó meleg, habos vízben, de Fernando, csak állt a kád mellett.

-Te nem ülsz be?

-Most nem...

-Akkor legalább maszírozd meg a hátamat, ha már itt vagy!

Fél perc is eltellett már, de Fernando nem kezdett el

maszírozni.Megfordúltam, és a lendülettől

kiütöttem valamit Fernando kezéből, ami nagy csörömpölésse

landolt a padlón.Lenéztem, és láttam, hogy egy kés volt az.

-Mi a fenét akartál azzal a késsel?!

Fernando nem válaszolt, de én kiugrottam a kádból.Kiakartam

engedni a kádból a vizet, de már féluton éreztem, a nyakamra

tekeredő 2 kéz szorítását, amely belenyomta a fejemet a

vízbe.Már nem hittem azt, hogy az igazi Fernando áll mögöttem,

most már tudtam, hogy az, ami mögöttem áll, az egy robot volt,

és Shina küldte ránk.Segítségért akartam kiálltani, de ez a víz alatt

csak üres tátogás maradt, némi bugyborékolással.Ficánkolni

kezdtem, de azzal sem értem el túl sokat, csak azt, hogy  aszorítás

még erősebb lett.Aztán a lábammal kezdtem el rugdosódni, ami

valamennyivel több sikert ért el.A robot egyik keze lecsúszott a

nyakamról,így kitudtam dugni a fejemet a vízből.

-Erza segítsetek, ez nem Fernando!

A robor újra leakarta nyomni a fejemet a víz alá, hogy vízbe

folythasson, de másodszorra már nem sikerült

neki.Kisazbadultam a szorításból, és a berendezéssel nem törődve,

teljes erőmből nekirúgtam a falnak a robotot.Az ajtóhoz futottam,

de mire kinyitottam az ajtót, a rovot elkapta a még épp lábamat,

és húzni kezdett.Hallottam, ahogy kitöri az ablakot.Kiugott, majd

engem is maga után rántott.Még láttam, ahogy Erzáék berohannak

a fürdőszobába, fegyverrel a kezükbe, de nem mertrek lőni.

(Gondolom féltek, hogy engem találnak el.)Mivel nem volt rajtam

az oxigénbúra, fél percen belül elfogyott az oxigénem, és

elájultam,

*********

Amikor magamhoz tértem, láttam, hogy egy gépre vagyok

kötözve, és dühüs hangokra lettem figyelmes:

-Nem igaz, hogy még egy robotot sem tudsz rendesen

beprogramozni!Nem ezt a lány kellett volna elhoznia, hanem a

másikat!Bár neki már rég halottnak kellene lennie...

-Bocsáss meg szivem, de...

Ez Shina, és...Walter hangja volt.Behunyázkodó hang, és szivem?!

-Nem kell a kifogás!Ha nem tudod elvégezni a feladataidat, azt

hiszem, hogy meg kell vállnom tőled...-ezzel Shina előrántott a

kabátja alól egy óriási fegyvert, és Walterre szegezte.

-Ne kérlek!Igérem, hogy kijavítom a hibákat, amit elkövettem,

csak ne ölj meg!

-Nem érdekel, hogy kijavítanád, vagy sem!Két célom volt, és te

mind a kettőt elszúrtad!

Ezek utén ne várd el, hogy megbocsássak...Élsz az utolsó szó jogával?

Walter hangváltása meglepett:

-Remélem a gonoszságod, és az önzőséged fogja a vesztedet

okozni!

Shina meghúzta a ravaszt.A repülőt, hátborzongató halálüvöltás

töltötte be.Eddig sosem féltem Shinától -pedig sokszor volt már az

életem a kezében- de most, valami iszonyatos félelem tört

rám.Látva, hogy milyen hidegvérrel öli meg a társát, aki még

szerette is...el sem mertem képzelni, hogy akkör velünk, az

ellenségeivel mi a terve.Próbáltam kiszabadulni a szék fogságából,

de nem tudtam.Attól függetlenül, hogy Walter, az utóbbi időbem

meggyűlöltette magát velem, sosem kívántam volna neki, hogy

így végezze.Szörnyű volt látni az a szétlőtt,ernyedt, élettelen

testete a földön.Ahogy Shina érzéktelenül átlépett a hulla fölött,

és elindult felém, kicsordultak a könnyeim.Most már biztos voltam

benne, hogy Mozartka nem élhet.Felzokogtam, mire a szomszéd

szobából is sírás hangzott fel.Hát mégis él Mozartka, és mégis van

annyi emberiség Shinába, hogy egy ártatlan babát ne

bántson.Valemennyir megnyugodtam, hogy tudtam, Mozartkának

legalább nem esett baja.Alig hagyta el Shina a "szobát" már nyílt is

újra az ajtó, és Fernando lépett be rajta.Megijedtem, hogy

egy ujjabb robottal állok szemben, de láttam, hogy ez az igazi

Fernando.Hozzám sietette, majd leoldotta rólam a köteleket, és a

kábeleket.

-Egy másik ajtón kell távoznunk!-és már húzott is az ellenkező

irányba, amikro kivágódott az ajtó, és Shina jelent meg, valami

csúnyasággal a kezébe, amiben Mozartkára ismertem rá.Shina

kisírleti nyúlként tarthatta számon, ugyanis szinte már

egyetlen emberi vonása sem volt.Shina ránk támadott.

-Te szemét áruló, már másodszor hiúsítod meg a tervemet!

Mielőtt Shina meghúzhatta volna a ravaszt, mi már kifutottunk  a

repülőből.Most már véglegesen lemondottam  a kisfiamról.

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22511
Hónap: 317
Nap: 9