Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


44.fejezet(Ch) 23.születésnap

 44.fejezet(Ch) 23.születésnap

 

Nem tudtam mostanába aludni, mert Mozartka járt az

eszembe.Órákat forgolódtam az ágyban, és sokat sírtam.Már nem

akartam tovább próbálkozni az álomba merüléssel, így kiugrottam

az ágyból.Még  mkindenk aludthatott, ugyanis csend volt.Aztán

megpillantottam a konyhából kiszűrődő fénycsóvát.Ezek szerint

valakki mégis ébren van.Egy hosszú, szőke, 2 coffos lányt

pillantottam meg.Charlotta korán kellt?Nem volt jellemző rá.De,

lehet, hogy ő sem tudott aludni.

-Jó reggelt Charlotta!

-Jó reggelt!Hát, te hogyhogy ilyen korán fennt vagy?

-Pont ezt akartam én is tőled kérdezni!Amúgy nem tudtam aludni...

-Az nem jó.

-Na, és te?

-Én...én tudok aludni, csak volt egy kis veszekedésünk Bobbyval...

-Ne mondd!És pedig?

-Ő szeretne már gyereket, de én még nem.

Ó, értem...valahogy csak megtudtok egyezni, nem?

-Nem biztos...Megértem, hogy volt már esküvő, és logikus, hogy

gyereket akar, de én még csak 23 vagyok!

23?!Elgondolkoztam, de nem emlékeztem rá, hogy megünnepeltük

volna Charlotta 23. születésnapját.Aztán eszembejutott, hogy

azóta lehetett a szülinapja, mióta

itt vagyunk, és mi nem köszöntöttük fel.

-Mondd Charlotta, milyen nap van ma?

-Azt hiszem szombat...miért?

-Nem úgy értettem, hanem dátum szerint!

-Ööö, november 2.a.

Jesszusom, november 2.a!Charlotta születésnapja október 21.-én

volt!Már majdnem 2 hér telt el azóta, és én elfelejtettem!Bár nem

is csoda, hisz, amióta itt vagyunk, azóta nem igazán vagyok

tisztába a dátumokkal...Kárpótolni akartam Charlottát.Meg kell

ünnepelnünk a szülinapját!

-Köszi...ezzel gyorsan elsomfordáltam.Minnél előbb meg kell

szerveznem a szülinapi partyt.Először Erzával kéne megbeszélnem,

ezért Erza dolgozószobája futottam.Az ajtaja félig nyitva volt, de

azért bekopogtam.

-Gyere...-halottam Erza hangját.

-Szia Erza!Nem zavarok?

-Nem, most ébredtem fel, de monjad csak...

-Öhm, hát ma november 2.a van, és Charlotta 23, születésnapja

az október 21.-én volt, és ugye nem ünnepeltük meg, de én

szertném megünnepelni, így útólag!

-Rendben van.Nekem nincs ellenemre, csak beszéld meg a

többiekkel is!

-Oké, már megyek is!

Elszaladtam Riekához, Fernandohoz, és Tatjanához is, hogy

elmondjam nekik a party tervet, azután pedig Bobbyval akartam

beszélni, de ez a feladat bizonyult  a legnehezebbnek, ugyanis

elszakíthatatlanok voltak Charlottával.A reggeliig nem is akadt

alkalmam, hogy beszélhessek vele, aztán végre ott elszakadtak

egymástól.

-Ő, Bobby, beszélhetnénk?

-Persze.Miről lenne szó?

-2 hete volt Charlotta szülinapja, és teljesen kiment a dátum a

fejemből, mióta itt vagyunk...

De szeretném, ha utólag felköszöntenénk.A többikkel már

beszéltem, és benne vannak...

gondolom neked sincs ellenedre.

-Nincs persze!És mikor tartanánk?

-Szerintem nem kéne halasztgatni már...Mit szólnál a holnaphoz?

-Az tökéletes lenne!

-Ti meg mit pusmogtok?-hallatszott Charlotta hangja  a hátunk mögül.

-Mi...izé...ő, semmit!

-Csak úgy, izé, rólunk!

-Rólunk?!Mármint kiről?

-Rólad, és rólam, ki másról?

-Ki tudja...

-Na jó, én magatokra hagylak benneteket!-ezzel elsétáltam a

szobámba egy tányér reggelivel.

Még ki kellett találnom, hogy pontosan, hogy is fog majd lezajlani

a születésnap.Abban biztos voltam, hogy Charlott nagyon meg fog

lepődni, és abban is, hogy ez a party nem fog hasonlítani egy földi

születésnaphoz sem,De épp ez lesz benne a tuti!

************

Ez a nap is úgyanúgy indult a bolygón, mint a többi, azt

leszámítva, hogy mindenkiben benne volt az a kis izgalom, amit

Charlotta partija szerzvezéséhez kellett.Természetesen Bobby

kapta meg azt a szerepet, hogy lefoglalja Charlottát, amig mi

előkészítjük a terepet.A repülőmbe mindenféle különleges

dekoráció került, amiről egy picit is úgy gondoltuk, hogy tetszene

Charlottának.Mert ez a nap, csak róla szólt, ma mindennek

töléletesenke kellett lennie.Bár tortát nem tudtunk sütni, a

készleteinknek megfelellően a lehető legfinomabb sütit dobtuk

össze Tatjanával.Tatjana,  igazi kis konyhatündér volt, csak ezt

titkolta, pedig eszméletlenül jól főz!Mikor már minden a

helyére került, már csak maga Charlotta, az ünnepelt

hiányzott.Bobbyék szobájához lépdeltem, és bekopogtam, majd a

terv szerint így szóltam:

-Gyertek, kész a reggeli!-persze magamban jót kuncogtam ezen.

Nem kellett sokat várnom, és az ajtó nyílt is.

-Miért kell ilyen korán nyaggatni?-kérdezte álmosan Charlotta.

Kicsit elfogott a düh, hogy mi itt ugrálunk Charlottának, hogy

örüljön, hogy nehogy azt hihesse, hogy el van hanyagolva, vagy,

hogy megfeledkeztünk róla, erre ő azért nyavalyog, mert 20

perccel előbb fel kellett kellnie a szokásosnál.Bobby ezt meg is

látta rajtam, és mielőtt beszólhattam volna az ünnepeltnek,

leintett.

-Na mi van itt, minek álltok így itt?Kit akartok fogadni?-kérdezte

szemét törölgetve az ünnepelt.

Ezt már nem tudtam megállni szó nélkül:

-Talán nyisd ki a szemedet, és akkor meglátod...

Charlotta eleget is tett a kérésemnek, és a szeme, ami még pár

perce csukva volt, most  akkorára kerekedett, mint még

sose.Nagy mosoly terült szét az arcán, azt könnycseppek hullottak

a pólójára.

-Engem akartok megünnepelni?

-Hát persze!Nehogy azt hidd, hogy ténylegesen elfelejtettem a

hugicám születésnapját!Csak egy kicsit emlékeztetned kellett,

hogy hol járunk a naptárban...

-De most igazán nem engem kéne ünnepelni!Inkább azzal kéne

foglalkoznotok, hogy hogyan hagyhatnánk már el a bolygót, nem?

Elindultam Charlotta felé.

-Persze, nagyon kitettetek magatokért, és nagyon köszönöm, hogy

nem feledkeztetek meg rólam teljesen, de tényleg nem kellett volna!

Megálltam Charlotta előtt.Már a szemébe akartam mondani, hogy

már megint hisztizik, amikor kitettük  a lelkünket érte, de

másképp fejezte be a mondatot, mint ahogy gondoltam.

-Valami probléma van Cheky?

-Nem, dehogy...

-Ideges lettél...vagy rosszul látom?

-Mindjárt kiszúrom a szemedet, aztán majd akkor nem fogsz látni

semmit!-ezzel visszaültem Erza melllé.

-Neked meg mégis mi bajod van?!-kérdezte ijedt, és a szokásos

megbotránkoztató,

és számonkérő hangján.

-Hogy nekem mi bajom van?Szerinted?!Csak az a bajom, hogy

játszod a kiskirálylány, semmi más...Hogy mindenkinek

sajnáltatod magadat, hogy jajj, sajnáljuk, szegény Charlotta kis

királylányt, mert most semmi sem rózsaszín!Ha nem vetted volna

észre, ezen a nyamvadt repülőgépen rajtad kívül még 6 másik

van!De te csak örökké magaddal foglalkozol!Önző, és

elkényeztetett lány vagy, mert anya annak nevelt téged...Na erre

varjál gombot!Sőt, még ezen felül én szervezek neked egy partit,

hogy nehogy azt hidd, hogy nem ünnepeltünk meg téged, erre

most meg azon siránkozol, hogy miért nem dolgozunk

tovább...Mondd, neked tényleg semmi se jó?!

És mint egy végszó, az asztalról leröéült egy csésze, pedig senki

nem nyúlt hozzá.Természetesen nem folytatódott a vita, pedig

kiváncsi lettem volna, Charlotta önmentegető válaszára.

-Mi volt ez?!Ki lökte le azt a csészét, az asztalról?!-kérdezte ijedten

Charlotta.

-Senki!Hát nem láttad, hogy magától esett le a földre?!

-Már, hogy eshetett le volna magától?!Az űrben vagyunk, jól van,

de azért még itt sem repülnek le egyik pillantról a másikba a

tárgyak az asztalról...

-Pedig senki nem nyúlt a csészéhez...

-Akkor egy szellem volt basszus!

Ez a kijelentés alap helyzetben vicces lett volna, de jelen

pillanatban nem volt az, mert tényleg nem, mormális, ha egy

csésze, csak úgy magától -unalmában- lerepül az asztalról.

-Szellem, mi?

-Te hülye vagy?

Mire szemtelenül vissza válaszolhattam  volna a szemtelen

kérdére, megcsörrent a telefonom.Ez alap járaton egy ujjabb

ijedelmet kelltett, hisz  rajtunk kívül senki nem éltee túl a Föld

elpusztulását.Valószínű, hogy Shina akkor se hívna, ha tudná a

számomat.Amikor a telefonom kijelzőjén megláttam a számhoz

tartozó nevem, nem sok kellett hozzá, hogy elájuljak,  ugyanis a

kijelzőn a Walter név állt.Walteré, akit kb. 1 hete ölt meg Shina a

szemem láttára a repülőjében.Bár az is eszembejutott, hogy Shina

megtalálta Walter mobilját, és ő hívhatott, de ez eléggé

valószínűtlennek tűnt.Reszkető kézzel fogadtam a hívást.

-Hálló...itt Cheky!

-Szia baby, Walter vagyok.

-Hogy....mi?!

Rémült arcom láttán a többiek is megrémültek.

-Ki az?-kédezte érdeklődve Tatja.

-Wa...Wa...Walter!

-Hálló baby, itt vagy?

-Ig...igen!Hogy tudsz beszélni velem?Hisz meg... meg... te meghall...nem?

-Shina megigézett!És most végre megbosszulom azt, hogy nem

jöttél hozzám!

-Micsoda?!Megbosszulni?Még  mindig nem felejtetted azt el?

-Az ember ilyenket sosem felejt el cica!Látod, látod, neked egy pici

hiba volt akkor, de most az életedbe fog kerülni!

-Miről beszélsz?Meg akarsz ölni minet?Ezt nem gondolhatod

komolyan!

-Én adtam lehetőséget neked, de te nem éltél vele!Most

megbűnhődsz az én szenvedésem miatt!

-Ne tehetsz ilyet!

-De még mennyire, hogy megtehetem!Viszlát örökre

baby!Találkozunk a szellemvilágba, és ott majd az enyém leszel!

-Walter volt?!

-Igen.

-Hogy hívhatott, hisz nem azt montad, hogy Shina...

-De...

-Na, de hogyan, és mit....

-Shina megidézte, és ez a beteg állat, még mindig nem tette túl

magát azton, hogy anno 10 éve nem mentem hozz, és meg akarja

bosszúlni ezt akkép, hogy megöl minket!

-Nane, mi ez a hülyeség?!Egy szellem mit tudna velünk csináln?

Főleg itt az űrben..

-Pl ezt, nézzd!

A repülőm elkezdett füstölögni, majd az én szobám lángar gyúlt.A

füst iszonyat gyorsan terjedt, és a tüzet is lehetetlen lett volna

eloltani,Gyosan felkaptuk az oxigénbúrákat, egy kis kaját az

asztalról, és kifutottunk a repülőből.Charlotta sírva borult a

vállamra:

-Jajj Cheky, ne haragudj!Bocsáss meg kérlek, hogy ennyire

elviselhetetlen vagyok!

-Nem vagy elviselhetetlen, csak önző....

-Hihetetlen, hogy így kell végeznünk!

-Nem itt, és nem most fogunk meghallni, ebben biztos lehetsz!

-próbáltam nyugtatni Charlottát, és egyben magamat is, bár

tudtam, hogy Walter bosszúja még csak most kezdődött, és, ha

Shina képes volt megidézni, akkor bele se mertem gondolni,

hogy milyen tervei lehetnek velünk.

 

 

 

 

 

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< November / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22511
Hónap: 317
Nap: 9