44.fejezet(Ch) 23.születésnap
44.fejezet(Ch) 23.születésnap
Nem tudtam mostanába aludni, mert Mozartka járt az
eszembe.Órákat forgolódtam az ágyban, és sokat sírtam.Már nem
akartam tovább próbálkozni az álomba merüléssel, így kiugrottam
az ágyból.Még mkindenk aludthatott, ugyanis csend volt.Aztán
megpillantottam a konyhából kiszűrődő fénycsóvát.Ezek szerint
valakki mégis ébren van.Egy hosszú, szőke, 2 coffos lányt
pillantottam meg.Charlotta korán kellt?Nem volt jellemző rá.De,
lehet, hogy ő sem tudott aludni.
-Jó reggelt Charlotta!
-Jó reggelt!Hát, te hogyhogy ilyen korán fennt vagy?
-Pont ezt akartam én is tőled kérdezni!Amúgy nem tudtam aludni...
-Az nem jó.
-Na, és te?
-Én...én tudok aludni, csak volt egy kis veszekedésünk Bobbyval...
-Ne mondd!És pedig?
-Ő szeretne már gyereket, de én még nem.
Ó, értem...valahogy csak megtudtok egyezni, nem?
-Nem biztos...Megértem, hogy volt már esküvő, és logikus, hogy
gyereket akar, de én még csak 23 vagyok!
23?!Elgondolkoztam, de nem emlékeztem rá, hogy megünnepeltük
volna Charlotta 23. születésnapját.Aztán eszembejutott, hogy
azóta lehetett a szülinapja, mióta
itt vagyunk, és mi nem köszöntöttük fel.
-Mondd Charlotta, milyen nap van ma?
-Azt hiszem szombat...miért?
-Nem úgy értettem, hanem dátum szerint!
-Ööö, november 2.a.
Jesszusom, november 2.a!Charlotta születésnapja október 21.-én
volt!Már majdnem 2 hér telt el azóta, és én elfelejtettem!Bár nem
is csoda, hisz, amióta itt vagyunk, azóta nem igazán vagyok
tisztába a dátumokkal...Kárpótolni akartam Charlottát.Meg kell
ünnepelnünk a szülinapját!
-Köszi...ezzel gyorsan elsomfordáltam.Minnél előbb meg kell
szerveznem a szülinapi partyt.Először Erzával kéne megbeszélnem,
ezért Erza dolgozószobája futottam.Az ajtaja félig nyitva volt, de
azért bekopogtam.
-Gyere...-halottam Erza hangját.
-Szia Erza!Nem zavarok?
-Nem, most ébredtem fel, de monjad csak...
-Öhm, hát ma november 2.a van, és Charlotta 23, születésnapja
az október 21.-én volt, és ugye nem ünnepeltük meg, de én
szertném megünnepelni, így útólag!
-Rendben van.Nekem nincs ellenemre, csak beszéld meg a
többiekkel is!
-Oké, már megyek is!
Elszaladtam Riekához, Fernandohoz, és Tatjanához is, hogy
elmondjam nekik a party tervet, azután pedig Bobbyval akartam
beszélni, de ez a feladat bizonyult a legnehezebbnek, ugyanis
elszakíthatatlanok voltak Charlottával.A reggeliig nem is akadt
alkalmam, hogy beszélhessek vele, aztán végre ott elszakadtak
egymástól.
-Ő, Bobby, beszélhetnénk?
-Persze.Miről lenne szó?
-2 hete volt Charlotta szülinapja, és teljesen kiment a dátum a
fejemből, mióta itt vagyunk...
De szeretném, ha utólag felköszöntenénk.A többikkel már
beszéltem, és benne vannak...
gondolom neked sincs ellenedre.
-Nincs persze!És mikor tartanánk?
-Szerintem nem kéne halasztgatni már...Mit szólnál a holnaphoz?
-Az tökéletes lenne!
-Ti meg mit pusmogtok?-hallatszott Charlotta hangja a hátunk mögül.
-Mi...izé...ő, semmit!
-Csak úgy, izé, rólunk!
-Rólunk?!Mármint kiről?
-Rólad, és rólam, ki másról?
-Ki tudja...
-Na jó, én magatokra hagylak benneteket!-ezzel elsétáltam a
szobámba egy tányér reggelivel.
Még ki kellett találnom, hogy pontosan, hogy is fog majd lezajlani
a születésnap.Abban biztos voltam, hogy Charlott nagyon meg fog
lepődni, és abban is, hogy ez a party nem fog hasonlítani egy földi
születésnaphoz sem,De épp ez lesz benne a tuti!
************
Ez a nap is úgyanúgy indult a bolygón, mint a többi, azt
leszámítva, hogy mindenkiben benne volt az a kis izgalom, amit
Charlotta partija szerzvezéséhez kellett.Természetesen Bobby
kapta meg azt a szerepet, hogy lefoglalja Charlottát, amig mi
előkészítjük a terepet.A repülőmbe mindenféle különleges
dekoráció került, amiről egy picit is úgy gondoltuk, hogy tetszene
Charlottának.Mert ez a nap, csak róla szólt, ma mindennek
töléletesenke kellett lennie.Bár tortát nem tudtunk sütni, a
készleteinknek megfelellően a lehető legfinomabb sütit dobtuk
össze Tatjanával.Tatjana, igazi kis konyhatündér volt, csak ezt
titkolta, pedig eszméletlenül jól főz!Mikor már minden a
helyére került, már csak maga Charlotta, az ünnepelt
hiányzott.Bobbyék szobájához lépdeltem, és bekopogtam, majd a
terv szerint így szóltam:
-Gyertek, kész a reggeli!-persze magamban jót kuncogtam ezen.
Nem kellett sokat várnom, és az ajtó nyílt is.
-Miért kell ilyen korán nyaggatni?-kérdezte álmosan Charlotta.
Kicsit elfogott a düh, hogy mi itt ugrálunk Charlottának, hogy
örüljön, hogy nehogy azt hihesse, hogy el van hanyagolva, vagy,
hogy megfeledkeztünk róla, erre ő azért nyavalyog, mert 20
perccel előbb fel kellett kellnie a szokásosnál.Bobby ezt meg is
látta rajtam, és mielőtt beszólhattam volna az ünnepeltnek,
leintett.
-Na mi van itt, minek álltok így itt?Kit akartok fogadni?-kérdezte
szemét törölgetve az ünnepelt.
Ezt már nem tudtam megállni szó nélkül:
-Talán nyisd ki a szemedet, és akkor meglátod...
Charlotta eleget is tett a kérésemnek, és a szeme, ami még pár
perce csukva volt, most akkorára kerekedett, mint még
sose.Nagy mosoly terült szét az arcán, azt könnycseppek hullottak
a pólójára.
-Engem akartok megünnepelni?
-Hát persze!Nehogy azt hidd, hogy ténylegesen elfelejtettem a
hugicám születésnapját!Csak egy kicsit emlékeztetned kellett,
hogy hol járunk a naptárban...
-De most igazán nem engem kéne ünnepelni!Inkább azzal kéne
foglalkoznotok, hogy hogyan hagyhatnánk már el a bolygót, nem?
Elindultam Charlotta felé.
-Persze, nagyon kitettetek magatokért, és nagyon köszönöm, hogy
nem feledkeztetek meg rólam teljesen, de tényleg nem kellett volna!
Megálltam Charlotta előtt.Már a szemébe akartam mondani, hogy
már megint hisztizik, amikor kitettük a lelkünket érte, de
másképp fejezte be a mondatot, mint ahogy gondoltam.
-Valami probléma van Cheky?
-Nem, dehogy...
-Ideges lettél...vagy rosszul látom?
-Mindjárt kiszúrom a szemedet, aztán majd akkor nem fogsz látni
semmit!-ezzel visszaültem Erza melllé.
-Neked meg mégis mi bajod van?!-kérdezte ijedt, és a szokásos
megbotránkoztató,
és számonkérő hangján.
-Hogy nekem mi bajom van?Szerinted?!Csak az a bajom, hogy
játszod a kiskirálylány, semmi más...Hogy mindenkinek
sajnáltatod magadat, hogy jajj, sajnáljuk, szegény Charlotta kis
királylányt, mert most semmi sem rózsaszín!Ha nem vetted volna
észre, ezen a nyamvadt repülőgépen rajtad kívül még 6 másik
van!De te csak örökké magaddal foglalkozol!Önző, és
elkényeztetett lány vagy, mert anya annak nevelt téged...Na erre
varjál gombot!Sőt, még ezen felül én szervezek neked egy partit,
hogy nehogy azt hidd, hogy nem ünnepeltünk meg téged, erre
most meg azon siránkozol, hogy miért nem dolgozunk
tovább...Mondd, neked tényleg semmi se jó?!
És mint egy végszó, az asztalról leröéült egy csésze, pedig senki
nem nyúlt hozzá.Természetesen nem folytatódott a vita, pedig
kiváncsi lettem volna, Charlotta önmentegető válaszára.
-Mi volt ez?!Ki lökte le azt a csészét, az asztalról?!-kérdezte ijedten
Charlotta.
-Senki!Hát nem láttad, hogy magától esett le a földre?!
-Már, hogy eshetett le volna magától?!Az űrben vagyunk, jól van,
de azért még itt sem repülnek le egyik pillantról a másikba a
tárgyak az asztalról...
-Pedig senki nem nyúlt a csészéhez...
-Akkor egy szellem volt basszus!
Ez a kijelentés alap helyzetben vicces lett volna, de jelen
pillanatban nem volt az, mert tényleg nem, mormális, ha egy
csésze, csak úgy magától -unalmában- lerepül az asztalról.
-Szellem, mi?
-Te hülye vagy?
Mire szemtelenül vissza válaszolhattam volna a szemtelen
kérdére, megcsörrent a telefonom.Ez alap járaton egy ujjabb
ijedelmet kelltett, hisz rajtunk kívül senki nem éltee túl a Föld
elpusztulását.Valószínű, hogy Shina akkor se hívna, ha tudná a
számomat.Amikor a telefonom kijelzőjén megláttam a számhoz
tartozó nevem, nem sok kellett hozzá, hogy elájuljak, ugyanis a
kijelzőn a Walter név állt.Walteré, akit kb. 1 hete ölt meg Shina a
szemem láttára a repülőjében.Bár az is eszembejutott, hogy Shina
megtalálta Walter mobilját, és ő hívhatott, de ez eléggé
valószínűtlennek tűnt.Reszkető kézzel fogadtam a hívást.
-Hálló...itt Cheky!
-Szia baby, Walter vagyok.
-Hogy....mi?!
Rémült arcom láttán a többiek is megrémültek.
-Ki az?-kédezte érdeklődve Tatja.
-Wa...Wa...Walter!
-Hálló baby, itt vagy?
-Ig...igen!Hogy tudsz beszélni velem?Hisz meg... meg... te meghall...nem?
-Shina megigézett!És most végre megbosszulom azt, hogy nem
jöttél hozzám!
-Micsoda?!Megbosszulni?Még mindig nem felejtetted azt el?
-Az ember ilyenket sosem felejt el cica!Látod, látod, neked egy pici
hiba volt akkor, de most az életedbe fog kerülni!
-Miről beszélsz?Meg akarsz ölni minet?Ezt nem gondolhatod
komolyan!
-Én adtam lehetőséget neked, de te nem éltél vele!Most
megbűnhődsz az én szenvedésem miatt!
-Ne tehetsz ilyet!
-De még mennyire, hogy megtehetem!Viszlát örökre
baby!Találkozunk a szellemvilágba, és ott majd az enyém leszel!
-Walter volt?!
-Igen.
-Hogy hívhatott, hisz nem azt montad, hogy Shina...
-De...
-Na, de hogyan, és mit....
-Shina megidézte, és ez a beteg állat, még mindig nem tette túl
magát azton, hogy anno 10 éve nem mentem hozz, és meg akarja
bosszúlni ezt akkép, hogy megöl minket!
-Nane, mi ez a hülyeség?!Egy szellem mit tudna velünk csináln?
Főleg itt az űrben..
-Pl ezt, nézzd!
A repülőm elkezdett füstölögni, majd az én szobám lángar gyúlt.A
füst iszonyat gyorsan terjedt, és a tüzet is lehetetlen lett volna
eloltani,Gyosan felkaptuk az oxigénbúrákat, egy kis kaját az
asztalról, és kifutottunk a repülőből.Charlotta sírva borult a
vállamra:
-Jajj Cheky, ne haragudj!Bocsáss meg kérlek, hogy ennyire
elviselhetetlen vagyok!
-Nem vagy elviselhetetlen, csak önző....
-Hihetetlen, hogy így kell végeznünk!
-Nem itt, és nem most fogunk meghallni, ebben biztos lehetsz!
-próbáltam nyugtatni Charlottát, és egyben magamat is, bár
tudtam, hogy Walter bosszúja még csak most kezdődött, és, ha
Shina képes volt megidézni, akkor bele se mertem gondolni,
hogy milyen tervei lehetnek velünk.