ORSZÁGOK HARCA <3

 46.fejzet(Ch)Vegyes érzelmek

Olyan hihetetlen, hogy minidg én vagyok az, akivel történik

valami.Bár más ezt irigyelné, én sokkal jobban örülnék, ha

átlagos, normális életet élhetnék, mint, hogy minden percben

aggódnom kellegyjen vakiért.Az akcióval teli élet persze

hiányozna, de még azt is képes lennék nélkülözni, ha a

szeretteimet biztonságba tudhatom.De amig én élek, addig ők

sosem lesznek biztonságban egészen.Mi értelme van így élni, ha a

puszta létezésemmel ennyi ember életét veszélybe sodrom?Mit ér

az én életem, ennyi emberével szemben?Nehéz belátni, de tényleg

jobb lenne mindenkinek, ha én nem lennék...Mennyivel másabb

lenne a világ nélkülem.Létezne még a Föld, nem halt volna meg az

a sok ember, és a túlélők élete sem forogna veszélybe, hisz olyan

csekély az esélye, hogy sikerül Erza terve.Szörnyű arra

rádöbbenni, hogy feleslegesen élsz, hogy káros vagy a

társadalom számára, és ez az érzés döbbentett rá arra, hogy nem

szabad tovább élnem.Hisz úgyse jutunk ki innen, a bolygó

fogságából, és a többieknek is könnyebb lesz az életük

nélkülem.Kész, vége, nincs tovább!Feleslegesen győzködném

magamat, hogy majd kijutunk innen, hogy majd jobb lesz...De

még segíthetek a többieken.Ahogy így gondolkodtam, azon kapom

magamat, hogy a konyhában állok, és egy kést szorongatok a

kezemben.Nem kezdtem el azon gondolkozni, hogy hogyan

tettem meg ezt az utat, a szobámtól a konhyáig, hanem csak egy

dolog járt az eszembe: megölni magamat.Így lesz a legjobb

mindenkinek.A kezemet -amelyben a kést tartottam- elindítottam

magam felé.

-Te meg mégis, mi a fészkes fenét csinálsz?!-szólalt meg egy hang

a hátam mögött.Kiejtettem a kést a kezemből, aminek a hegye

belefúródott a műlábamba.Charlotta, engem megelőzve, már nyúlt

is a kés után.

-Mire kellett neked a kés?

Felesleges lett volna most a hazudozás, de mégis vissza kellett

szereznem a kést, ha végezni akartam magammal.De az

öngyilkosság a félelmet, és a gyávaságot tükrözi, én viszont nem

vagyok gyáva!Nem fofok elmenekülni semmi elől sem, de azt az

ötletemet sem adom fel, hogy meg akarok hallni.Így Charlottával

nem törődve, elindultam a szobám felé.

-Most meg hová mész?!

Nem figyelrem rá, de ő megragadta a kezemet, és maga felé

fordított.

-Süket vagy, vagy megnémultál?!

-Eleresztenéd a kezemet?!

-Addig nem, amig el nem mondod, hogy mit akartál csinálni, ezzel

a késsel!Láttam, hogy magad felé fordítottad!

-Nekem erre nincs időm!

-Méghogy nincs időd!Hová sietsz?Keresel egy kötelet, amire

felakaszthatod magadat?

Ez meglepett.Ennyire meglátszódott rajtam, hogy el akarom dobni

magamtól az életemet?

-Ha, az lenne a tervem, ahhoz sem lenne semmi közöd!

-Már hogyne volna?!Hisz a hugod vagyok!

Csend.

-Nem, nem, tényleg igazad van!Ha, meg akarod ölni magadat, az

tényleg nem tartozik senkire, csak rád.Úgyse állíthatunk

meg...Dea azért légyszi írj végrendeletet, amiben a kiskutyás

párnádat rámhagyod!

Mi ez a hirtelen hangnem válltás?Mire megy ki  ajáték?Épp

válaszolni akartam volna, de hangok hejett, csak hörgés jött ki a

totkomon.Összerogytam.

-Cheky, Cheky, mi történik?!

Éreztem, hogy az ismeretlen "vírus" kezdi átvenni az irányítást a

testemen.Megfogtam a fejemet, de a kezemben maradt egy köteg

hajszál, szóval már a hajam is kezd kihullani...A konyhában, ekkor

jelent meg Erza, és Bobby, és ezzel egyidejüleg

iszonyatosan begörcsölt a hasam.Mintha szét akarna hasítani

valami belülről...Nem ez volt az első, hogy

ilyen fájdalmamim voltak, de eddig ez volt a legfájdalmasabb.Ha a

Fölfön lettünk volna, csak kihívjuk a mentőlket, akik bevisznek a

kórházba, ahol segítenek rajtam.De itt a bolygón lévők közül,

senki nem rendelkezett megfelelő orvosi tudással.

Erza, és Fernando is csak találgatni tudott, hogy mivel

akadáylozható meg a vírus tovább terjedése.Eléggé reménytelen

volt a helyzet.Erza kezében volt egy inyekció, amivel felém

szaladt, majd miután Charlottának, és Bobbbynak sikerült lefognia

a rászkódó testemetm a bal karomba  nyomta.A hasi görcsöm

csillapodott, ám égető érzést éreztem a karombam aztán éreztem,

ahogy a karom feldagad, majd dió naygságú kelések

keletkeznek rajta.Charlottát az ájulás kerülgette, ezért el is hagyta

a konyhát, hejette Rikea, és Fernando lépett a konyhába.Fernando

a síró Charlotta nyomába eredt, Rieka pedig a

segítségünkre sietett.Előkapott a zsebéből egy sötétkék színű

valamit, ami leginkább egy eperre hasonlított, és a számba

tömte.Szörnyű íze volt.Az elején sós íze volt, aztán, amikor

elkezdtem rágni, kesernyés lett, és a torkomat pedig chilieként

égette.Kezdtem jobban érezni magamat.Amig Bobby itt maradt

velem, láttam, ahogy Erza kérdőre vonja Riekát:

-Honnan szerezted az a micsodát?!És, hogy merted csak így a

szájába tömni?!Mi lett volna, ha meghal?!

Ha meghalok?Akkor legalább nem kellett volna a többieknek

aggódniuk miattam.

-Megértem a felháborodottságodat, de biutosíthatlak róla, hogy

tudtam mit teszek!

-Valóban?

-Igen.Kísérletet végeztem azon a "gyümölcsön".Csak nem

 gondolod, hogy felelőtlenül bármit is beletömtem volna Cheky

szájába?!

-Nem, dehogyi!Bocsáss meg, csak mostanásg annyira feszűlt

vagyok...

-Elhiszem!És, hogy haladsz az időgéppel?

-Hát, ami azt illeti...mindjárt kész vagyok vele!Már csak pár, apró

simítás vár rá, és kész van.

-Nahát, hisz ez remek!

Ahogy próbáltam feltáőászkodni a repülőgép padlójáról, éreztem,

hogy megremeg a talaj,Mint mikor a filmekben egy csorda, vagy

valami óriási állat közeledik.Nem jó jel.

-Ti is érzitek?-kérdeztem ijedtem.

-Micsodát?

-Hogy megremegett a talaj!Mintah egy csorda közeledne...

-Csorda, itt?Ne hülyéskedj már...

Ekkor Fernando rohant be a konyhába.

-Jönnek, jönnek, és Charlotta kinnt van!El fogják kapni!

-Mi van Fernando?!Először higgadj le, azután mondd el, hogy mi történt!

-Dededede...

Erza megfogott egy pohár vizet, és Fernando arcába öntötte.

-Na, most mondd!

-Jönnek azok a kutyfók!Egy egész csorda, és Charlotta kinnt van!

-Akkor mire várunk még?!

Gyorsan felhúztuk az oxigénpalackos védőruhákat,

felfegyverkeztünk, és már készültünk is elhagyni a repülőgépet,

amikor az megingott.

-Ne!A tetőn vannak, és szét akarják törni a repülőt!

-Akkor csapatokra válunk szét.Rieka, és Tatjana, ti velem jöttök,

Cheky, Fernando és Bobby, ti a másik irányba menjetek, sok

sikert!-ezzel Erza kirúgta a repülőm ajtaját.Mire mi is kimentünk,

kb 50-en lényi is körülvette a repülőt.

-Nagyon sokan vannak, hogy fogunk így velük elbánni?

De ekkor már Bobby elszántan írtani kezdte e lények

csapatát.Bobby, sose volt jó harcos, de most ott volt benne az az

elszántság, hogy megmenti a feleségét, mindenáron!

-Hát, akkor kezdjünk neki mi is!-nevetett Fernando.

-Fernando, vigyázz!

-Mi?Á,Á!

Fernando ruháját 2 lény kezdte el széttépni, de én nem lőhettem

rájuk, mert féltem, hogy véletlenül Fernandot is eltalálom.

-Jajj Fernando, mit tegyek?!

-Semmit!Mentsd magad, és szólj a többieknek!Majd elbánok velük

valahogy!

Nehéz szívvel ugyan, de ott hagytam Fernandot, hisz úgy sem

tudtam rajta segíteni.Mivel a csapatunk szétvállt, sokkal

becserkézhettöbbek voltunk a lények számára.

-Caharlotta, merre vagy?Hahó!-kiáltottam a semmibe.

Aztán megláttam egy vörös fényt, és követni kezdtem.Már vagy jó

10 perce gyalogolhattam, amikor találtam egy krátert.Nem adott

rá jelet, hogy még müködik, és előtörne belőle gőz, de azért én

csak egy tisztes távolságból figyeltem, a biztonság

kedvéért.Lassacskán már vissza akartam indulni a többiekhez,

amikor morgást hallottam egészen közelről.Hátranéztem, és 3

lényt pillantottam meg magam mögött.Felugrottam, és futásnak

eredtem.Még a futás közben sikerült a lények közül egyet lelőnöm,

de aztán megbotlottam, és a lények utolértek.Nem volt kérdés,

hogy az egyik a lábamat kezdte el tépni, a másik pedig az arcomat

kezdte el karmolászni, ám én hősiesen küzdöttem.Már nem

sokáig tudtam volna védekzni, de megérkezett a segítségemre a

felmentősereg.Mind ott voltak, még Charllotta is.Szinte az összes

lényt sikerült kiirtanunk, de nem úsztuk meg

sérülés nélkül.Charlotta több sebből is vétzett, és alig tudott járni,

valamint le kellett fertőtleníteni minden sebét.Fernando kezét

annnyira szétmarcangolták a lények, hogy félő volt, műkézre lesz

szüksége.Erza, és Rieka jártak a legjobban, mert nekik csak a

ruhájuk ment tönkre.Bobby kicsit depressziós lett, de neki sem

esett különösebb baja.Az én arcomon viszont ott díszelgett 3

karomnyom, és a lábamon is a harapás.Mindnyájan kimerültünk a

harcba, de örültünk, hogy élünk.Miután Erza elláta Charlotta

sebeit, nagy mosollyal az arcán jött be a konyhába.

-Jó hírem van a számotokra!10 napon belül elhagyjuk a bolygót,

ugynanis kész van az időgép!

-Erza, mihez kezdenénk nélküled?-örvendezett Fernando.

Hát igen...ha Erza nem lenne, ki tudja, hogy még meddig kellene

itt lennünk ezen a bolygón.Mégsem vagyok boldog.Sokkal jobban

kéne örülnöm a hírnek, hoyg végre elmegyünk innen.Aztán

rájöttem, hogy mi a baj.Mozartka hiányzik nekem.Ekkor

döbbentem rá, hogy milyen üres az életem a kisfiam nélkül.Most

bármire képes lettem volna, hogy még egyszer, utoljára a

kezembe tarthassam Mozartkát.