46.fejezet(Ch) Vegyes érzelmek
46.fejzet(Ch)Vegyes érzelmek
Olyan hihetetlen, hogy minidg én vagyok az, akivel történik
valami.Bár más ezt irigyelné, én sokkal jobban örülnék, ha
átlagos, normális életet élhetnék, mint, hogy minden percben
aggódnom kellegyjen vakiért.Az akcióval teli élet persze
hiányozna, de még azt is képes lennék nélkülözni, ha a
szeretteimet biztonságba tudhatom.De amig én élek, addig ők
sosem lesznek biztonságban egészen.Mi értelme van így élni, ha a
puszta létezésemmel ennyi ember életét veszélybe sodrom?Mit ér
az én életem, ennyi emberével szemben?Nehéz belátni, de tényleg
jobb lenne mindenkinek, ha én nem lennék...Mennyivel másabb
lenne a világ nélkülem.Létezne még a Föld, nem halt volna meg az
a sok ember, és a túlélők élete sem forogna veszélybe, hisz olyan
csekély az esélye, hogy sikerül Erza terve.Szörnyű arra
rádöbbenni, hogy feleslegesen élsz, hogy káros vagy a
társadalom számára, és ez az érzés döbbentett rá arra, hogy nem
szabad tovább élnem.Hisz úgyse jutunk ki innen, a bolygó
fogságából, és a többieknek is könnyebb lesz az életük
nélkülem.Kész, vége, nincs tovább!Feleslegesen győzködném
magamat, hogy majd kijutunk innen, hogy majd jobb lesz...De
még segíthetek a többieken.Ahogy így gondolkodtam, azon kapom
magamat, hogy a konyhában állok, és egy kést szorongatok a
kezemben.Nem kezdtem el azon gondolkozni, hogy hogyan
tettem meg ezt az utat, a szobámtól a konhyáig, hanem csak egy
dolog járt az eszembe: megölni magamat.Így lesz a legjobb
mindenkinek.A kezemet -amelyben a kést tartottam- elindítottam
magam felé.
-Te meg mégis, mi a fészkes fenét csinálsz?!-szólalt meg egy hang
a hátam mögött.Kiejtettem a kést a kezemből, aminek a hegye
belefúródott a műlábamba.Charlotta, engem megelőzve, már nyúlt
is a kés után.
-Mire kellett neked a kés?
Felesleges lett volna most a hazudozás, de mégis vissza kellett
szereznem a kést, ha végezni akartam magammal.De az
öngyilkosság a félelmet, és a gyávaságot tükrözi, én viszont nem
vagyok gyáva!Nem fofok elmenekülni semmi elől sem, de azt az
ötletemet sem adom fel, hogy meg akarok hallni.Így Charlottával
nem törődve, elindultam a szobám felé.
-Most meg hová mész?!
Nem figyelrem rá, de ő megragadta a kezemet, és maga felé
fordított.
-Süket vagy, vagy megnémultál?!
-Eleresztenéd a kezemet?!
-Addig nem, amig el nem mondod, hogy mit akartál csinálni, ezzel
a késsel!Láttam, hogy magad felé fordítottad!
-Nekem erre nincs időm!
-Méghogy nincs időd!Hová sietsz?Keresel egy kötelet, amire
felakaszthatod magadat?
Ez meglepett.Ennyire meglátszódott rajtam, hogy el akarom dobni
magamtól az életemet?
-Ha, az lenne a tervem, ahhoz sem lenne semmi közöd!
-Már hogyne volna?!Hisz a hugod vagyok!
Csend.
-Nem, nem, tényleg igazad van!Ha, meg akarod ölni magadat, az
tényleg nem tartozik senkire, csak rád.Úgyse állíthatunk
meg...Dea azért légyszi írj végrendeletet, amiben a kiskutyás
párnádat rámhagyod!
Mi ez a hirtelen hangnem válltás?Mire megy ki ajáték?Épp
válaszolni akartam volna, de hangok hejett, csak hörgés jött ki a
totkomon.Összerogytam.
-Cheky, Cheky, mi történik?!
Éreztem, hogy az ismeretlen "vírus" kezdi átvenni az irányítást a
testemen.Megfogtam a fejemet, de a kezemben maradt egy köteg
hajszál, szóval már a hajam is kezd kihullani...A konyhában, ekkor
jelent meg Erza, és Bobby, és ezzel egyidejüleg
iszonyatosan begörcsölt a hasam.Mintha szét akarna hasítani
valami belülről...Nem ez volt az első, hogy
ilyen fájdalmamim voltak, de eddig ez volt a legfájdalmasabb.Ha a
Fölfön lettünk volna, csak kihívjuk a mentőlket, akik bevisznek a
kórházba, ahol segítenek rajtam.De itt a bolygón lévők közül,
senki nem rendelkezett megfelelő orvosi tudással.
Erza, és Fernando is csak találgatni tudott, hogy mivel
akadáylozható meg a vírus tovább terjedése.Eléggé reménytelen
volt a helyzet.Erza kezében volt egy inyekció, amivel felém
szaladt, majd miután Charlottának, és Bobbbynak sikerült lefognia
a rászkódó testemetm a bal karomba nyomta.A hasi görcsöm
csillapodott, ám égető érzést éreztem a karombam aztán éreztem,
ahogy a karom feldagad, majd dió naygságú kelések
keletkeznek rajta.Charlottát az ájulás kerülgette, ezért el is hagyta
a konyhát, hejette Rikea, és Fernando lépett a konyhába.Fernando
a síró Charlotta nyomába eredt, Rieka pedig a
segítségünkre sietett.Előkapott a zsebéből egy sötétkék színű
valamit, ami leginkább egy eperre hasonlított, és a számba
tömte.Szörnyű íze volt.Az elején sós íze volt, aztán, amikor
elkezdtem rágni, kesernyés lett, és a torkomat pedig chilieként
égette.Kezdtem jobban érezni magamat.Amig Bobby itt maradt
velem, láttam, ahogy Erza kérdőre vonja Riekát:
-Honnan szerezted az a micsodát?!És, hogy merted csak így a
szájába tömni?!Mi lett volna, ha meghal?!
Ha meghalok?Akkor legalább nem kellett volna a többieknek
aggódniuk miattam.
-Megértem a felháborodottságodat, de biutosíthatlak róla, hogy
tudtam mit teszek!
-Valóban?
-Igen.Kísérletet végeztem azon a "gyümölcsön".Csak nem
gondolod, hogy felelőtlenül bármit is beletömtem volna Cheky
szájába?!
-Nem, dehogyi!Bocsáss meg, csak mostanásg annyira feszűlt
vagyok...
-Elhiszem!És, hogy haladsz az időgéppel?
-Hát, ami azt illeti...mindjárt kész vagyok vele!Már csak pár, apró
simítás vár rá, és kész van.
-Nahát, hisz ez remek!
Ahogy próbáltam feltáőászkodni a repülőgép padlójáról, éreztem,
hogy megremeg a talaj,Mint mikor a filmekben egy csorda, vagy
valami óriási állat közeledik.Nem jó jel.
-Ti is érzitek?-kérdeztem ijedtem.
-Micsodát?
-Hogy megremegett a talaj!Mintah egy csorda közeledne...
-Csorda, itt?Ne hülyéskedj már...
Ekkor Fernando rohant be a konyhába.
-Jönnek, jönnek, és Charlotta kinnt van!El fogják kapni!
-Mi van Fernando?!Először higgadj le, azután mondd el, hogy mi történt!
-Dededede...
Erza megfogott egy pohár vizet, és Fernando arcába öntötte.
-Na, most mondd!
-Jönnek azok a kutyfók!Egy egész csorda, és Charlotta kinnt van!
-Akkor mire várunk még?!
Gyorsan felhúztuk az oxigénpalackos védőruhákat,
felfegyverkeztünk, és már készültünk is elhagyni a repülőgépet,
amikor az megingott.
-Ne!A tetőn vannak, és szét akarják törni a repülőt!
-Akkor csapatokra válunk szét.Rieka, és Tatjana, ti velem jöttök,
Cheky, Fernando és Bobby, ti a másik irányba menjetek, sok
sikert!-ezzel Erza kirúgta a repülőm ajtaját.Mire mi is kimentünk,
kb 50-en lényi is körülvette a repülőt.
-Nagyon sokan vannak, hogy fogunk így velük elbánni?
De ekkor már Bobby elszántan írtani kezdte e lények
csapatát.Bobby, sose volt jó harcos, de most ott volt benne az az
elszántság, hogy megmenti a feleségét, mindenáron!
-Hát, akkor kezdjünk neki mi is!-nevetett Fernando.
-Fernando, vigyázz!
-Mi?Á,Á!
Fernando ruháját 2 lény kezdte el széttépni, de én nem lőhettem
rájuk, mert féltem, hogy véletlenül Fernandot is eltalálom.
-Jajj Fernando, mit tegyek?!
-Semmit!Mentsd magad, és szólj a többieknek!Majd elbánok velük
valahogy!
Nehéz szívvel ugyan, de ott hagytam Fernandot, hisz úgy sem
tudtam rajta segíteni.Mivel a csapatunk szétvállt, sokkal
becserkézhettöbbek voltunk a lények számára.
-Caharlotta, merre vagy?Hahó!-kiáltottam a semmibe.
Aztán megláttam egy vörös fényt, és követni kezdtem.Már vagy jó
10 perce gyalogolhattam, amikor találtam egy krátert.Nem adott
rá jelet, hogy még müködik, és előtörne belőle gőz, de azért én
csak egy tisztes távolságból figyeltem, a biztonság
kedvéért.Lassacskán már vissza akartam indulni a többiekhez,
amikor morgást hallottam egészen közelről.Hátranéztem, és 3
lényt pillantottam meg magam mögött.Felugrottam, és futásnak
eredtem.Még a futás közben sikerült a lények közül egyet lelőnöm,
de aztán megbotlottam, és a lények utolértek.Nem volt kérdés,
hogy az egyik a lábamat kezdte el tépni, a másik pedig az arcomat
kezdte el karmolászni, ám én hősiesen küzdöttem.Már nem
sokáig tudtam volna védekzni, de megérkezett a segítségemre a
felmentősereg.Mind ott voltak, még Charllotta is.Szinte az összes
lényt sikerült kiirtanunk, de nem úsztuk meg
sérülés nélkül.Charlotta több sebből is vétzett, és alig tudott járni,
valamint le kellett fertőtleníteni minden sebét.Fernando kezét
annnyira szétmarcangolták a lények, hogy félő volt, műkézre lesz
szüksége.Erza, és Rieka jártak a legjobban, mert nekik csak a
ruhájuk ment tönkre.Bobby kicsit depressziós lett, de neki sem
esett különösebb baja.Az én arcomon viszont ott díszelgett 3
karomnyom, és a lábamon is a harapás.Mindnyájan kimerültünk a
harcba, de örültünk, hogy élünk.Miután Erza elláta Charlotta
sebeit, nagy mosollyal az arcán jött be a konyhába.
-Jó hírem van a számotokra!10 napon belül elhagyjuk a bolygót,
ugynanis kész van az időgép!
-Erza, mihez kezdenénk nélküled?-örvendezett Fernando.
Hát igen...ha Erza nem lenne, ki tudja, hogy még meddig kellene
itt lennünk ezen a bolygón.Mégsem vagyok boldog.Sokkal jobban
kéne örülnöm a hírnek, hoyg végre elmegyünk innen.Aztán
rájöttem, hogy mi a baj.Mozartka hiányzik nekem.Ekkor
döbbentem rá, hogy milyen üres az életem a kisfiam nélkül.Most
bármire képes lettem volna, hogy még egyszer, utoljára a
kezembe tarthassam Mozartkát.