47.fejezet(E) Egy kicsi hiba, és mekkora galiba
47.fejezet(E)Egy kicsi hiba, és
mekkora galiba
Lassn már útra készen álltunk.Az időgép kész, most már csak be
kell állítani, és a repülővel együtt elvisz minket vissza, a Földre.Azt
tartottuk reálisnak, hogy kb. 2200-ra megyünk vissza.Nem sok
minden változna.Megpróbáltam a Föld megsemmisülése elé
időzíteni az időgépet, ha ez sikerül, akkor élhetünk tovább
rendesen.De a garancia, hogy nem lesz semmi baj, csak 50%.Ma
szerettünk volna indulni, napnyugta körül.Addig még 5 óránk
volt hátra, ami elég idő volt, hogy el tudjunk készülni.Eddig az
időgép körül sürgölődtem, de most elindultam a repülőgép ajtaja
felé.Bennt, ott üllt az asztalnál Cheky, arca megviselt, és spáadt
volt.Árnyéka volt csupán régi önmagának.Tatjana az ujjain
számolta, hogy mit kell még előkészíteni, Rieka, és Fernando
pedig az asztal sarkánál ültek, messze Chekytől, és elmélyülten
társalogtak valamiről.Bobby, és Charlotta nem volt ott.Biztos
ketteseben szerettek lenni volna egy kicsit.Rikeka a közeledtemre
felnézett, és rámmosolygott, majd folytatta a társalgást
Fernandoval.Én a szobánk felé vettem az irányt, hogy átgondoljam
a tervet.A kutyfós támadás után, szinte biztos voltam benne, hogy
Shina kémkedett utánunk, és a lények az ő oldalán
állnak.Megfordult a fejemben, hogy talán Walter segítségével vette
rá őket, de ezt a gondolatot
egyenlőre elhesegettem...Mindenesetre kéne vigyáznunk, amikor
elindulunk, mert ki tudja, hogy mi történik, ha észreveszi.Nagy
valúszínüséggel, akkor megpróbálna megölni
minket.Cheky állapota napról-napra aggasztóbb volt.Ki tudja,
lehet, hogy már az igedösszeomlás szélén állt.Mikor minden tervet
részletesen átgondoltam, kimentem az ebédlőbe beszélni
a többiekkel.Úzközben bekopogtam Charlottáékhoz, és megkértem
őket, hogy jöjjenek ki.
-Ismertetném a terevt.-kezdtem bele mondókámva.-Ma pontosan
napnyugtakkor indulunk.Én 2200-ra állítottam be az időgépet.A
kérdés az, hogy hová akartok visszamenni.Én Franciaországra
gondoltam,-megnyugodva nyugtáztam, hogy mindeki
egyetértően bólogatott.-3 őr kell, az ő feladatuk lesz, hogy
kémkedjenek nincs-e itt Shina.Az őrök Tatjana, Bobby, és
Fernando lett.Mi Riekával az időgépet indítjuk be.Talán kell a
repülő energiája is rásegítésnek, úgyhogy Cheky a repülőben
marad, és ha jelzek neki, akkor beindítja a repülőgép motorját.Ez
utóbbira remélem, hogy nem lesz szükségünk, mert mindent a
legnagyobb észrevétlenséggel kell intéznünk.Nagy
szívfájdalommal, és esdeklő tekintettel Chekyre néztem.
-Sajnálom Cheky, nem hiszem, hogy még Mozartka életben van.
Cheky szívfájdító arca láttán, elcsuklott a hangom.Rieka megfogta
a kezemet.Ez erőt adott nekem, hogy folytatni tudjam.Az órámra
néztem, majd felpillantotatm.
-Van még 2 óránk.Most mindenki kap 1 órát a felkészülésre, majd
1 óra múlva itt gyülekezünk.Van kérdés?
Tatjana szólalt meg:
-Erza, mkit csináljunk, ha Shina mégis észrevesz minket?Szóljunk
neked?
-Öljétek meg,Majd utána szóljatok csak.
-Rendben.
Riekával bementünk a szobámba.Fel-alá járkáltam a szobámban,
instrukciókkal halmozva el Riekát.
-...és, majd, ha szólok, egszerre kell aktiválnod a fegyvereket,
amik az energiaforrást biztosítják...-még folytathattam volna, de
Rieka közebszólt:
-Ezt már minde elmontad Erza.Lazíts!Nem lesz semmi baj!
Rikea felült az ágyon, majd intett, hogy lépjek közelebb.Magára
vont, és méllyen egymás szemébe néztünk.Hirtelen elfelejtettem
minden gondomat, problémámat.Csak az egymással töltött idők
jártak a fejembe.Most volt 1 óránk, és most csak egymásra kell
figyelnünk, senki másra.A szerelem édes tüze lobbantfel újra a
lelkemben.Rieka nélkül, már nem biztos, hogy tudnék éllni, de
nem is akarnék.Minket egymásnak rendelt a sors.Halk
kopogtatás hallatszott.Mindketten felocsúdtunk, majd a további
kitartó kopogásra lemásztam Riekáról, és kinyitottam az
ajtót.Tatjana állt előttem.Értetlenül néztem rá:
-Mi a baj Tatjana?Még nem telt le az 1 óra.
-Azt én is tudom, de észrevettem valamit, ami fontos lehet.
Fölmutatott egy vörös hajcsomót.
-Épp a közelben sétáltam a kutyával, amit Chekytől kaptál, és
megláttam ezt. nem messze agépünktől.Most már biztos, hogy
Shina kémkedik utánunk.
-Ez csak azt az elméletemet bizonyítja, hogy Shinának van, vagy
volt valamilyen hasonló terve, mint nekem az időgép.-Lassan, és
nyugodtan beszéltem, hátha meg tudom nyugtatni Tatjanát.-Ne
aggódj, minen rendben lesz!-és átöleltem.Tatjana viszonozta az
ölelésemet.Bár ő volt a fiatalabb, én voltam az alacsonyabb, és a
haja is hosszú, és hullámos volt, az én rövid, és egyenes hajammal
ellentétben.Lehet, hogy igaz, miszerint az ellentétek vonzzák
egymást, elvéger mi is csak rátaláltunk egymásra.
***********
Fél óra múlva, már idnulásra készen voltunk. Felszólításomra
mindenki elfoglalta a helyét.Valami hirtelen elsuhant mögöttem,
a fülem mellett.Nem talált el, hanem a földbe csapódott.Nem volt
időm megnézni, hogy mi az, mert ekkor hatalmas tömegre lettem
figyelmes.Kutyfók voltak, de több 100-en, az élükön pedig ott állt
Shina.Esélyünk sem volt ellenük.Ők több 100-en voltak, de mi csak
7-en.Csak 2 dolog lebegett a szemem előtt: 1. meg fogunk hallni,
2. most azonnal el kell mennünk innét.Kiabálltam a többieknek,
hogy jöjjenek közelebb.Sajnos velük egyidejüleg Shina csapata is
közeledett.Tatjanáék lőni kezdték az első sort, de Shinát valahogy
sosem sikerült eltalálniuk.Arrébb rángattam Riekát, és mondtam
neki, hogy indítsa be a fegyvereket, amikor jelzek
neki.Odaszaladtam az időgép irányítópultjához, és elkedztem
beírni a koordinátákat a gépbe.Shina észrevette, hogy mire
készülök, és elkezdett rám lőni.Ezzel eléggé megnehezítette a
dolgomat.Mikor negyedszerre beírtam az évszámot, és
intettem Riekának, szöget ütött a fejembe valami, de egyenlőre
nem tudtam vele foglalkozni, mert Shina, még mindig kitartóan
lőtt rám.Rieka beindította mind a 8 fegyvert egyszerre, és a hőre,
a rá irányuló lézerek fényét folyamatosan nyelte.Éreztem, hogy
sikerült a tervem, de azt is, hogy még mindig baj van.Elkezdtünk
emelkedni, és száguldani.Gyorsan lenéztem egy pillanatra, de már
nem láttam Shinát a kutyfók között.
************
Egy malom mellett tértem magamhoz.Körülnéztem.Közel, s távol,
semmi életjelenség nem volt.Rajtam kívül, csak Chekyék feküdtek
eszméletlenül a fűben.Nem tudtam megnézni a pontos ídőt, mert
az órám széttört.Megfordult a fejemben, hogy valamit elrontottam
a nagy kavarodás közben.Odamentem az időgéphez, ami elég
rossz állapotban volt.Azt tudtam, hogy a Földön vagyunk, és
Franciaországban, de tuti, hogy nem 2200-ban.Ránéztem
az időgép kijelzőjére, ami még mindig mutatta az évszámot:1200.