Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


47.fejezet(E) Egy kicsi hiba, és mekkora galiba

 47.fejezet(E)Egy kicsi hiba, és

mekkora galiba

 

Lassn már útra készen álltunk.Az  időgép kész, most már csak be

kell állítani, és a repülővel együtt elvisz minket vissza, a Földre.Azt

tartottuk reálisnak, hogy kb. 2200-ra megyünk vissza.Nem sok

minden változna.Megpróbáltam a Föld megsemmisülése elé

időzíteni az időgépet, ha ez sikerül, akkor élhetünk tovább

rendesen.De a garancia, hogy nem lesz  semmi baj, csak 50%.Ma

szerettünk volna indulni, napnyugta körül.Addig még 5 óránk

volt hátra, ami elég idő volt, hogy el tudjunk készülni.Eddig az

időgép körül sürgölődtem, de most elindultam a repülőgép ajtaja

felé.Bennt, ott üllt az asztalnál Cheky, arca megviselt, és spáadt

volt.Árnyéka volt csupán régi önmagának.Tatjana az ujjain

számolta, hogy mit kell még előkészíteni, Rieka, és Fernando

pedig az asztal sarkánál ültek, messze Chekytől, és elmélyülten

társalogtak valamiről.Bobby, és Charlotta nem volt ott.Biztos

ketteseben szerettek lenni volna egy kicsit.Rikeka a közeledtemre

felnézett, és rámmosolygott, majd folytatta a társalgást

Fernandoval.Én a szobánk felé vettem az irányt, hogy átgondoljam

a tervet.A kutyfós támadás után, szinte biztos voltam benne, hogy

Shina kémkedett utánunk, és a lények az ő oldalán

állnak.Megfordult a fejemben, hogy talán Walter segítségével vette

rá őket, de ezt a gondolatot

egyenlőre elhesegettem...Mindenesetre kéne vigyáznunk, amikor

elindulunk, mert ki tudja, hogy mi történik, ha észreveszi.Nagy

valúszínüséggel, akkor megpróbálna megölni

minket.Cheky állapota napról-napra aggasztóbb volt.Ki tudja,

lehet, hogy már az igedösszeomlás szélén állt.Mikor minden tervet

részletesen átgondoltam, kimentem az ebédlőbe beszélni

többiekkel.Úzközben bekopogtam Charlottáékhoz, és megkértem

őket, hogy jöjjenek ki.

-Ismertetném a terevt.-kezdtem bele  mondókámva.-Ma pontosan

napnyugtakkor indulunk.Én 2200-ra állítottam be az időgépet.A

kérdés az, hogy hová akartok visszamenni.Én Franciaországra

gondoltam,-megnyugodva nyugtáztam, hogy mindeki

egyetértően bólogatott.-3 őr kell, az ő feladatuk lesz, hogy

kémkedjenek nincs-e itt Shina.Az őrök Tatjana, Bobby, és

Fernando lett.Mi Riekával az időgépet indítjuk be.Talán kell a

repülő energiája is rásegítésnek, úgyhogy Cheky a repülőben

marad, és ha jelzek neki, akkor beindítja a repülőgép motorját.Ez

utóbbira remélem, hogy nem lesz szükségünk, mert mindent a

legnagyobb észrevétlenséggel kell intéznünk.Nagy

szívfájdalommal, és esdeklő tekintettel Chekyre néztem.

-Sajnálom Cheky, nem hiszem, hogy még Mozartka életben van.

Cheky szívfájdító arca láttán, elcsuklott a hangom.Rieka megfogta

a kezemet.Ez erőt adott nekem, hogy folytatni tudjam.Az órámra

néztem, majd felpillantotatm.

-Van még 2 óránk.Most mindenki kap 1 órát a felkészülésre, majd

1 óra múlva itt gyülekezünk.Van kérdés?

Tatjana szólalt meg:

-Erza, mkit csináljunk, ha Shina mégis észrevesz minket?Szóljunk

neked?

-Öljétek meg,Majd utána szóljatok csak.

-Rendben.

Riekával bementünk a szobámba.Fel-alá járkáltam a szobámban,

instrukciókkal halmozva el Riekát.

-...és, majd, ha szólok, egszerre kell aktiválnod a fegyvereket,

amik az energiaforrást biztosítják...-még folytathattam volna, de

Rieka közebszólt:

-Ezt már  minde elmontad Erza.Lazíts!Nem lesz semmi baj!

Rikea felült az ágyon, majd intett, hogy lépjek közelebb.Magára

vont, és méllyen egymás szemébe néztünk.Hirtelen elfelejtettem

minden gondomat, problémámat.Csak az egymással töltött idők

jártak a fejembe.Most volt 1 óránk, és most csak egymásra kell

figyelnünk, senki másra.A szerelem édes tüze lobbantfel újra a

lelkemben.Rieka nélkül, már nem biztos, hogy tudnék éllni, de

nem is akarnék.Minket egymásnak rendelt a sors.Halk

kopogtatás hallatszott.Mindketten felocsúdtunk, majd a további

kitartó kopogásra lemásztam Riekáról, és kinyitottam az

ajtót.Tatjana állt előttem.Értetlenül néztem rá:

-Mi a baj Tatjana?Még nem telt le az 1 óra.

-Azt én is tudom, de észrevettem valamit, ami fontos lehet.

Fölmutatott egy vörös hajcsomót.

-Épp a közelben sétáltam a kutyával, amit Chekytől kaptál, és

megláttam ezt. nem messze  agépünktől.Most már biztos, hogy

Shina kémkedik utánunk.

-Ez csak azt az elméletemet bizonyítja, hogy Shinának van, vagy

volt valamilyen hasonló terve, mint nekem az időgép.-Lassan, és

nyugodtan beszéltem, hátha meg tudom nyugtatni Tatjanát.-Ne

aggódj, minen rendben lesz!-és átöleltem.Tatjana viszonozta az

ölelésemet.Bár ő volt a fiatalabb, én voltam az alacsonyabb, és a

haja is hosszú, és hullámos volt, az én rövid, és egyenes hajammal

ellentétben.Lehet, hogy igaz, miszerint az ellentétek vonzzák

egymást, elvéger mi is csak rátaláltunk egymásra.

***********

Fél óra múlva, már idnulásra készen voltunk. Felszólításomra

mindenki elfoglalta a helyét.Valami hirtelen elsuhant mögöttem,

fülem mellett.Nem talált el, hanem a földbe csapódott.Nem volt

időm megnézni, hogy mi az, mert ekkor hatalmas tömegre lettem

figyelmes.Kutyfók voltak, de több 100-en, az élükön pedig ott állt

Shina.Esélyünk sem volt ellenük.Ők több 100-en voltak, de mi csak

7-en.Csak 2 dolog lebegett a szemem előtt: 1. meg fogunk hallni,

2. most azonnal el kell mennünk innét.Kiabálltam a többieknek,

hogy jöjjenek közelebb.Sajnos velük egyidejüleg Shina csapata is

közeledett.Tatjanáék lőni kezdték az első sort, de Shinát valahogy

sosem sikerült eltalálniuk.Arrébb rángattam Riekát, és mondtam

neki, hogy indítsa be a fegyvereket, amikor jelzek

neki.Odaszaladtam az időgép irányítópultjához, és elkedztem

beírni a koordinátákat a gépbe.Shina észrevette, hogy mire

készülök, és elkezdett rám lőni.Ezzel eléggé megnehezítette  a

dolgomat.Mikor negyedszerre beírtam az évszámot, és

intettem Riekának, szöget ütött a fejembe valami, de egyenlőre

nem tudtam vele foglalkozni, mert Shina, még mindig kitartóan

lőtt rám.Rieka beindította mind a 8 fegyvert egyszerre, és a hőre,

rá irányuló lézerek fényét folyamatosan nyelte.Éreztem, hogy

sikerült a tervem, de azt is, hogy még mindig baj van.Elkezdtünk

emelkedni, és száguldani.Gyorsan lenéztem egy pillanatra, de már

nem láttam Shinát a kutyfók között.

************

Egy malom mellett tértem magamhoz.Körülnéztem.Közel, s távol,

semmi életjelenség nem volt.Rajtam kívül, csak Chekyék feküdtek

eszméletlenül a fűben.Nem tudtam megnézni a pontos ídőt, mert

az órám széttört.Megfordult a fejemben, hogy valamit elrontottam

a nagy kavarodás közben.Odamentem az időgéphez, ami elég

rossz állapotban volt.Azt tudtam, hogy a Földön vagyunk, és

Franciaországban, de tuti, hogy nem 2200-ban.Ránéztem

az időgép kijelzőjére, ami még mindig mutatta az évszámot:1200.

 

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22511
Hónap: 317
Nap: 9