ORSZÁGOK HARCA <3

 48.fejezet(Ch) Az utolsó nap

Az idő kavalkádban -ahol elevesztünk túlélőtársaimmal- nem volt

valami kellemes a légkör.Valahol a 11.század körül járhattunk az

időben.Az állandó háborúzgatások miatt, egy

parasztcsalás istállójában kellett megbújva élnünk.Onnan nem

igazán jöhettünk ki.Enni remorzsolt kukoricaszemeket tudtunk

valymi kennyérrel megtoldva, szomjúságunk csillapítására pedig

tejet kaptunk.A mindennapi tisztálkodás is elmaradt, ugyanis ez

sem volt kivitelezhető a jelenlegi helyzetünkben.Még most

sem tudtam felfogni, hogy Erza hogyan követhetett el, egy olyan

óriási hibát, hogy 2200hejett véletlenül 1200-at üt be az

időgépbe.Csak annyi volt a "szerncsénk", hogy az időgép, a

fegvyereink, és a repülőgépem túlélte az utat.Így Erza még át

tudja állítani az időgépben szereplő évet 2200-ra.Csak ezzel az volt

a baj, hogy ez nem ment egyik napról a másikra.Már 3. napja

szenvedtünk ezen a nyomortanyán, amikor nekem elegem lett  a

várakozásból.Épp Szonja (a parsztcsalád legidősebb lánya) hozta

nekünk a napi tejadagunkat, amikor az istálló ajtajához rohantam.

-Hová akar menni?-állta el az utamat Szonja.

-Mindegy, csak el innét!

-Nem mehet ki innen!

-Ugyan miért nem?!

-Veszélyes kimenni ilyenkor!

-Éltem én már át veszélyes helyzeteket, úgyhogy engedj ki!

-De, nem tehetem!Édesanyámék megtiltották!De...ha tehetném

sem engedném ki, mert megkedveltem...

-Iagzán?

Szonja elpirult.

-Hát ennek igazán örülök, de ez engem nem hat meg!

Szonja szemében könnyek gyűltek össze, és már térdencsúszva

könyörgött:

-Nagyon kérem, ne menjen el!Ha kiderül, hogy mi bújtattuk

magukat, mindnyájunkat kivégeznek!Hát ezt akarja?!

Nem válszoltam, csak néztem a síró lányt.17 éves lehetett.1 év

múlva menne férjhez.Nem ezt a sorsot érdemelné, hogy egy

csoport ember hibája miatt meghaljon...sem ő, sem sem a

családja bármely tagja nem tehet semmiről...De nekünk mégis el

kell innen mennünk, méghozzá minnél előbb, ha megjavul az

időgép, ha nem!Egy jobb helyre minimum.Kezembe vettem a lány

arcát, és így szóltam hozzá:

-A mi hibáinkkal bajba sodortuk a ti családotokat is.Tudod, hogy

nem kívánnám a halálotokatm de  mi nem maradhatunk

itt!Megpróbáljuk úgy elhagyni a bírtokot, hogy ne vegyenek észre

minket, így ti nektek sem esik bántódásotok.Ég veled kicsi Szonja!

-Neeeee!Nem mehetnek el!

-Gyerünk Erza, gyertek!

-De mi lesz a lánnyal?És, mégis hová akarsz menni?

-El innét, be a városba!Csak találunk valami jó helyet...

Erzáék már kinnt jártak a szántóföldön, és én is utánuk akartam

futni, de Szonja keserves sírása felverte az egész családot.Apja,

anyja, 3 huga, és öccse értetlenkedve jelentek meg az ajtóban.

-Mi ez a lárma itt kérem szépen?-vont kérdpőre minket a ház ura.

De én ekkor már a többiek után rohantam -nem törődve a síró

Szonjával, aki könnyei legyűrésével küszködve próbálta elmondani

a családjának a történteket-.

-Megszöktek apám!A bujdosók megszöktek!

-Micsoda?!

Már messze jártunk  a parsztháztól, de még így is hallottam a

családfő tajtékzó üvöltését.Csak akkor döbbentem rá, hogy

tulajdonképpen semmiféle tervem nincs, amikor beértünk a

városaba.

-Na és most?-nézett rám Erza.

-Nem tudom...nem terveztem el előre.Azt hittem, hogy majd

tudok valami jót rögtönhözni...

-Jót rögtönözni, jót rögtönözni?!Te komolyan azért rángattál be

minket a városaba, mert akartál valami jót rögtönözni?!Van

fogalmad róla, hogy mekkora veszélybe sodortad, annak, és a

saját családod életét?!Néha, tényleg úgy érzem, hogy nincs

agyad...legalábbis ritkán használod.

-Bocsánat, hogy le szeretnék zuhanyozni, normális ételt enni, és

kényelmes ágyban aludni!

-Na ugye, kibújt a szög a zsákból!-vette át a szót Erza hejett

Charlotta.-Már megint  csak magadra gondolsz!

-Ha befejeztétek a nyavalygást, megkérdezthetnénk, azt az erre

tartó lovaskocsistól, hogy merre van egy fogadó!

-Ez a mai napi legjobb ötleted!Hajrá!

-Ne veszekedjetek már!Majd odamegyek én.-ezzel Tatjana már

futott is a kocsi elé.A kocsis értetlenkedő pillantással meredt

rá.Nem lehetett hallani, hogy mit bezsélnek, de Tatjana mosollyal

az arcán tért vissza.

-A közekben van egy.Nyomás, keressük meg!

10 perc gyaloglás után meg is találtuk a fogadót, aminek az

emeletén, szobák voltak foglalhatók.Pont 3-om üres szoba volt,

amit el is foglaltunk.

-Elnézést, hol találom a mozsdót?

-Ha elmegy az asztalok mögött, akkor balra a 2. ajtó!Nem

tévesztheti el!

-Nagyon köszönöm!

Nem is tudom, hogy miért reméltem sokat egy középkori wc-től,

de végülis az én célomra megfelelt.Amikor elhagytam a wc-t, és a

hátsó udvar felél vettem az irányt, egy ismerős hangra lettem

figyelmes.

-Rád már nincs szükségem picikém!Most már nem kellesz a

mamának.Ég veled...

Shina volt az, és vízbe akarta folytani Mozartot.

-Mit csinálsz a gyrerekemmel, te őrült?

-Ha'?Laura?!Hogy kerülsz te ide?

-Az nem tartozik rád!De azonnal tedd le a gyerekemet a földre,

vagy lelőlek!

-Na, na , na Laura!Csigavér, ne kapd fel a vizet!Megbeszélhetjük

ezt nyugodtan is...

-Azt mondtam, hogy tedd le a földre!

Üvöltő szavaimtől, Shina teljesen megrámült.

-Jól van, tessék.

-Én is így gondoltam.Na, akkor most én teszem fel neked a

kérdést:

Mi az utolsó kívánságod, mielőtt megöllek?

-Tessék?!Ugyan Laura, hisz ez még viccnek is rossz!Nem vagy te

gyilkos...

-Nálam ezzel nem mész semmire!Előbb is gondolhattál volna a

következményekre...Szóval a falhoz!

-Mi?!

-Gyerünk, 1, 2!

-Ne csináldd már ezt!

-Azt mondtam, hogy a falhoz!

-Megőrültél!

Amint Shina a falhoz lépdelt, a szabad karommal felemeltem a

felismerhetetlen kisfiamat, majd hátráltam pár lépést.

-Nem én vagyok az őrült, hanem te.Nem én semmisítettem meg

egy teljes bolygót, csak azért, hogy 2 embert megölhessek...Én

csak egy anya vagyok, aki bosszút áll a gyereke elrablóján, azon,

aki tönkretette a családom életét!Élsz az utolsó szó jogával?

-Igen, találkozunk a pokolban!

-Csak szeretnédÍ!-ezzel meghúztam a ravszt.

Nem csalódtam a fegyveremben.Shina feje szétloccsant, és teste

élettelenül hullott a földre.

-Én nem vagyok gyilkos, mivel csak egy szörnyetegtől

szabadítottam meg a világot!

Visszarohantam a fogadóba egyenesen a szobáinkhoz.Miután

mindenkinek elmeséltem a történteket, az elejétől a végigig, Erza

ünnepélyes hangon szólalt meg:

-Örömmel közlöm veletek, hogy vissza tudunk menni 2200-ba!

Mindenki örömmel fogadta Erza hírét, és már sazladtunk is a

repülőgép felé.Amikor már mindeki bennt ült a repülőgépbe,

meghúztam egy kart, és ezzel egyidőbe Erza is megnyomta az

időgépet aktiváló gombot.