Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5.fejezet(E) A csomag

 5.fejezet(E) A csomag

 

 

 Érkezésem óta,csak pár nap telt el.Most május van,nemsokára itt
 
a nyár.Szerettem volta találkoznia Michaelloval,és szerettem volna
 
kutatásban a következő "szintre" lépni,ezért az elmúlt napokban
 
mindent megtettem.Michaelloval csak 5 nap múlva tudnék
 
találkozni.Fáradtan huppantam le az ágyra,és bekapcsoltam a TV-
 
t.A hírek mentek.Tudok egy kicsit franciául.Az ország
 
gondjairól,teljesítményéről,és terveiről beszéltek.Utálom az ilyen
 
beszédeket...
                           
  ***************
  Valaki bőszen nyalogatta az arcomat.
 
-Mia'?!-pattantam fel a kanapéról.Meg is bántam,mert
 
megszédültem,és visszazuhantam.A kiskutya nyalogatta az
 
arcomat,aki fellendülésemtől,most ijedtében bebújt  az asztal
 
alá.Onnan kukucskált ki két nagy barna szemével.Ekkor hallottam
 
csak,hogy valaki kopogtat.Kinyitottam az ajtót.Egy szobalány volt
 
a "zaklatóm".Egy "elnézést a zavarásért" motyogott el
 
franciául,aztán átnyújtott egy csomagot.
 
-Mercy!-mondtam kissé kótyagosan.Aztán becsuktam az ajtót és
 
visszamentem a szobába.A csomagot letettem az asztalra,és 2
 
percig csak néztem.A kutya is érdeklődve nézte a
 
csomagot.Leültem és a kezembe vettem a csomagot..Ki küldhette?
 
Nem jutott eszembe senki sem,akitől kaphattam,vagy valaha is
 
kaptam bármit is.A csomagon nem volt név,csak ennyi állt rajta
 
angolul:Sötét nap.Kinyitottam.Találtam benne egy üzenetet géppel
 
írva:"Menekülj,ha tudsz"!
 
Nem tudtam mire vélni ezt.Ránéztem a már kibontott csomagra,és
 
találtam benne,egy szürke fémdobozt.
 
Amikor megfogtam pittyegés hallottam.Lassú,
 
szaggatott pittyegést.Olyan,mint egy...BOMBA! 
 
Letéptem a doboz fedelét,és megláttam rajta egy kijelzőt egy
 
számmal:00:02.2 másodpercem van,mire robban a bomba.Nem
 
haboztam.Felkaptam a kutyát-aki erre bőszen tiltakozni kezdett-és
 
kiugrottam az ablakon.De későn.A robbanástól bekövetkezett
 
lángok megégették a hátamat.Kutyával a karjaimban estem
 
 a földre.A fájdalom-amit éreztem-elviselhetetlen volt.
 
A robbanás nem volt túl nagy,csak a szobában lévő dolgok mentek
 
tönkre.Utolsó erőmmel felhívtam Michaellot.Hallottam,ahogy
 
kicsöng,de nem tudtam koncentrálni.A telefonban Michaello hangja
 
szólalt meg,de én csak annyit tudtam kinyögni,hogy "Segíts"!,és
 
elsötétült minden.
 
************
 
 Mire felébredtem,egy kórházban találtam magamat.
 
A hátam még mindig fájt.Idegesen pillantottam körbe,de a kutyát
 
sehol sem láttam.Reméltem,hogy jól van.Időközben megakadt a
 
szemem Michaellon,aki ott aludt a pótágyon.Egy kis hála
 
lappangott a szívembe,de egyenlőre a kutyával voltam elfoglalva.
 
Egy nővér épp belibbent az ajtón.Fehér köpenyt,és papucsot
 
viselt.Fekete haját összekötötte.Bizonyára az állapotom
 
ellenőrzésére küldték.Mikor látta,hogy ébren vagyok,idegesen
 
pillantott szét.(Gondolom Michaellot kereste a tekintetével.)Mikor
 
látta,hogy alszik,felém fordult,és megkérdezte:
 
-Beszél franciául?
 
-Igen.-mondtam,és nem haboztam megkérdezni:-A kiskutya,aki
 
velem volt,hol van?
 
-Sajnálom-cincogta a nővér-ott kellett hagynunk.
 
Kétségbeesés öntött el a szívemet.Felnyögtem.Az ápolónő azt
 
hihette,hogy fáj a hátam,mert rögtön kezelésbe vett.Egy jó nagy
 
adag fájdalom csillapítót engedett be egy csövön a
 
karomba.Megborzongtam, mert nem volt kellemes érzés.
 
       ****************
   Mikor megint felébredtem,már Michaello is ébren volt.Álmosan
 
dörzsölgette a szemét.
 
-Fáj még?-kérdezte aggódva.
 
-Nem..Aú,csak,ha mozgok.
 
Megkönnyebbülten hátra a falnak.
 
-Köszönöm,hogy segítettél.
 
-Nincs mit,úgyis a közelben voltam.
 
Egy ideig csend volt, aztán Michaello hirtelen a fejéhez kapott,és
 
belenyúlt a zsebébe.
 
-Oh,majdnem elfelejtettem!Tessék,a mobilod.-ezzel átnyújtotta
 
nekem,az elegánsan fénylő,fekete mobilomat.
 
-Köszönöm!Nem baj,hogy telefonálok?
 
-Csak nyugodtan!
 
Michaello visszafeküdt az ágyra,és a plafont bámulta.
 
Gondolkodnom kellett azon,hogy kit hívjak fel.Lehet,
 
azért,mert megütöttem a fejemet,vagy azért,mert a sok
 
fájdalomcsillapító bódító hatással volt rám,de nem járt olyan
 
gyorsan az agyam,mint szerettem volna.
 
Végül megállapodtam Rieka nevén.Megnyomtam a hívás
 
gombot,és vártam.Egy dühös hang vette fel:
 
-Na végre!Reggel óta próbállak felhívni,de...
 
Ránéztem az órára,ami delet mutatott.
 
Oroszországban,most olyan este 6 óra lehet.
 
-Sajnálom,de nem tudtalak hívni,mert kórházban vagyok.
 
-Miért,mi történt?
 
-Hagyd,hogy befejezzem!-sziszegtem fogaim közt szűrve át a
 
szavakat.-Megtámadtak.Valaki egy bombát küldött nekem.
 
-Az nem vicc...-mondta komoran Rieka.
 
Hallgattunk.Eszembe jutott,hogy még mindig nem tudom,hogy
 
miért keresett reggel óta.
 
-Amúgy,miért hívtál?
 
-Ja,a főnök hívat,hogy gyere vissza pár napra Oroszországba.
 
-Azonnal teljesítem a főnök parancsát.Utazok,amint
 
tudok.Rieka,hol vagy most?
 
-Oroszország európai részén.
 
-Nem tudnál eljönni értem?
 
Az időpontokat egyeztetve úgy beszéltük meg,hogy Michaello visz
 
a francia határig,és Rieka onnan vesz fel engem,majd Michaello
 
később csatlakozik hozzánk.
 
 Nagyon remélem,hogy megtalálom a kiskutyát.
 
Szerettem volna viszont látni,de időszűkében voltunk.
 
Nem mertem remélni,hogy újra látom őt.
 

 

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22511
Hónap: 316
Nap: 9