6.fejezet(Ch) A lebukás
6.fejezet(Ch) A lebukás
Bobbyval az oldalamon a Sárkánnyal(a repülőgépem neve)
Moszkva felé repültünk egy megnyitó bálra,azzal a tudattal,hogy
Aizava Momochi az EVK ügynöke is ott lesz.(Hogy férrereértés,ne
essék,nem azért megyek Bobbyval,mert ő az új
pasim,hanem,mert ő volt az egyetlen szabad ember,és bár egy
macsak is jobban tud nála lőni,és verekedni...)A főnök nem
engedett el egyedül.(A csókot,pedig azzal nyugtáztam,hogy nem
voltam magamnál.Sőt,még az is kiderűlt,hogy nem Bobby köpött
be minket,hanem a főnök vett észre minket.)
Bobby a hosszú út alatt elaludt,így gondoltam,főzök neki egy
kávét,mire felébred.Miközben a kávé készült,azon ,hogy mi
vehette rá Michaellot arra,hogy megcsaljon.Ugyan,saját
szememmel nem láttam,hogy megcsal,de valahogy mégis
éreztem,hogy így van.Már épp Bobby asztalára akartam rakni a
kávét,amikor megszólalt a megérkezést jelző gép hangját,amitől
annyira megijedtem,hogy eldobtam a csészét,ami egyenesen
Bobbyra esett.Bobby fájdalmában felüvöltött:
-Á,a lábam!Mi a fenét csinálsz Laura?Meg akarsz ölni?!
-Ne haragudj!Nem szándékos volt,gyere gyorsan a
vízhez!Odahúztam a csaphoz,és lehúztam a nadrágját,hogy
megtisztítsam.
-Hé!Miért is én csinálom ezt,amikor,te is megtudod?-ezzel
otthagytam.Becsuktam az ajtót,de még így is hallottam Bobby
hangját.
-Senki sem kért meg rá!
Lerogytam egy fotelba,és vártam,hogy a gép lassan földet érjen.Az
ajtóban Bobby jelent meg.
-Bocsi,nem kellett volna kiabálnom veled,hisz nem azért küldött a
bácsikám,hogy egymást készítsük ki...
-Igaz,de nekem sem kellett volna rád dobnom a kávét.
Ezen mindketten elnevettük magunkat.
-Király,már csak a hotelt kell megtalálnunk,ahol az EVK tartja a
"bulit"!
-Laura,a hotel előtt parkolunk.Amikor kimentél wc-re
beprogramoztam a gépet.
-Remek!Úgy látom,hogy mégis hasznodat veszem...
Áthúztuk az ünnepi ruhánkat,és besétáltunk a Blobova Hotelbe.Az
ajtóban azonban egy férfi állt,aki megszólított minket:
-Nevük?
-Laura Touris,és Bob Candely.
-Sajnálom,de ilyen nevek nincsenek a listán!Kérem távozzanak!
-Nekünk pedig,eszünk ágába sincs távozni!
A férfit lefújtam az FTSZ-től kapott altató gázával,és tovább
mentünk,mintha misem történt volna.A hotel fogadóterme tele
volt emberekkel,úgyhogy az ünnepség bármelyik pillanatban
elkezdődhet.Ekkor az emberek elhallgattak,és az ajtóban egy
korombeli lány jelent meg kb.10 férfival a nyomában.A lányról
rögtön tudtam,hogy Aizava Momochi az EVK ügynöke,a 10
férfiban,pedig az EVK fejesét,EVK-s ügynököket,és képviselőket
tisztelhettünk meg.De én még Aizaván nem tudtam túltenni
magamat.Bájos porcelánbaba arca ékessége volt a piros szemüveg
mögött elbújó fűzöld szeme, és az 1-ik szemét eltakaró vörös
melírcsíkos barna haja.Az öltözékét nem éppen erre az alkalomra
készítették,és,ha nem ismertem volna,könnyen azt hihettem
volna,hogy valami rocksztár szolídabb ruhában.Most úgy
éreztem,hogy ő a legszebb lány,akit valaha is láttam,és arra
gondoltam,hogy,ha harcra kerül sor,hogyan fogom rávenni
magamat,arra,hogy megüssem.Aztán,amint elkezdődött az
ünnepély,az Aizava felé irányuló szimpátiám átment
féltékenységgé,majd gyűlöletté.Amikor Aizava a színpadon azt
szónokolta,hogy a siker eléréséhez mindent megtesz,akár le is
rombolja az FTSZ-t nem bírtam megállni,hogy ne szólaljak meg:
-Igazán?!Azt szeretném én látni,hogy mikor lépsz te be,akár az
FTSZ kapuján is!
-Laura Touris?Már vártam,hogy mikor találkozunk.Úgy látom,hogy
kicsit alábecsültelek téged,mert nem gondoltam volna,hogy lesz
merszed eljönni ide.
Elfogott a pulykaméreg,de próbáltam nyugodt maradni.
-Nekem nincs merszem?Mégis hová gondolsz?Akkor,te még nem
ismersz engem!
-Laura,hidd el,hogy felfogod adni a harcot,és önként adod át a
hatalmat,a kezembe,ha megismered a Momochikat!
Erre már nem tudtam türtősztetni magamat.
Elkezdtem futni egyenesen Aizava felé,azzal a szándékkal,hogy
most megölöm,és érdekes módon,senki sem lépett közbe a
tömegből,csak Bobby kiabálását lehetett hallani.Épp Aizava fejét
próbáltam lerúgni a helyéről,de elkapta a lábamat,és eldobott az
asztalok felé.Utána rögtön oda is jött hozzám,és tovább ingerelt:
-Laura félsz?Mert,csak az támad,aki fél!
-Én semmitől se félek,főleg nem egy ilyen porcelánbabától!-ezzel
teljes erőmből hasba rúgtam Aizavát,aki nekiröpült a
falnak.Felálltam,és odaballagtam Bobbyhoz.
-Ja,és még valami:engem sosem győzhetsz le!
**********
-Hú Laura,eszméletlen voltál!
-Eszméletlenül is érzem magamat...De tudod Bobby egy
porcelánbaba kevés ahhoz,hogy legyőzzön,de elég,ahhoz,hogy
megint tele legyek szilánkokkal!
Bobby elnevette magát.
-Te meg,mit nevetsz?Majd,ha hazaérünk,kilöklek az ablakon,és
akkor majd nyávoghatsz...
-Tudod Laura,azért is szeretlek,mert te még az összeesés szélén is
viccelődsz.
-Kösz Bobby az elismerést,de az a helyzet,hogy én nem vicceltem.
Bobby nyelt egyet.
-Laura,szerintem,most ne nézz oda!
-Hov'...Csak nem?Michaello és...Aizava?!
-Ők ketten?
Elindultam feléjük.Azt gondoltam,hogy Michaello megcsal,de,hogy
pont az ellenséggel szűri össze a levet?Az tény,hogy Aizava
gyönyörű,de...Most elfuthattam vol,de a düh nagyobb volt
bennem,mint a szégyen,és úgy éreztem,hogy tartozom még
ennyivel Michaellonak.Én...ezt nem hiszem el,pont előttem
csókolják meg egymást.
-Hé Michaello!
-Laura?
-Na,mi van?Nem volt elég,amit kaptál?!
-Csönd Aizava,neked,most nem osztottam lapokat!Na,szóval
Michaello,hogy is képzelted,hogy megcsalsz?
-Megcsalod?Miről beszél ez?
-Utoljára mondom Aizava,hogy neked szájzár!
-Tudod Laura,az a helyzet,hogy sosem szerettelek...
-Hogy mi?!
-Az EVK küldött,hogy épüljek be,és tudjak meg
információkat.Nekem Aizava a kedvesem.
Összerogytam.
-Sajnálom!
Legszívesebben azt mondtam volna neki,hogy menjen a fenébe a
sajnálatával,de csak annyit tudtam kinyögni,hogy:
-Temetett volna be örökre a kazánház romja!
A fájdalmamat Aizava még csak fokozta tovább:
-Na,hogy is van ez Laura,hogy nem győzlek le?Vagy ez a
szerelemre nem vonatkozik?
Ekkor ért oda Bobby mellém,de én ekkor már sírógörcsöt kaptam.
-Szegyelhetnéd magad Michaello!Így összetörni egy lány szívét!
-Hagyd Bobby..menjünk.
-
Igazán összetörhette a szívedet,ha még a pofon is elmarad.
Erre nem szóltam semmit,csak amikor a repülőhöz értünk,akkor
szólaltam meg,de akkor is csak ennyit mondtam:
-Tedd robotgépbe,ilyen állapotba,nem tudok vezetni...
Ezzel otthagytam Bobbyt,és bezárkóztam a fürdőbe.
Azon gondolkoztam,hogy hogyan tüntessem el a Michaellora
emlékeztető dolgokat.Végül az elégetés mellett döntöttem.