Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6.fejezet(Ch) A lebukás

 6.fejezet(Ch) A lebukás

 

 

Bobbyval az oldalamon a Sárkánnyal(a repülőgépem neve)
 
Moszkva felé repültünk egy megnyitó bálra,azzal a tudattal,hogy
 
Aizava Momochi az EVK ügynöke is ott lesz.(Hogy férrereértés,ne
 
essék,nem azért megyek Bobbyval,mert ő az új
 
pasim,hanem,mert ő volt az egyetlen szabad ember,és bár egy
 
macsak is jobban tud nála lőni,és verekedni...)A főnök nem
 
engedett el egyedül.(A csókot,pedig azzal nyugtáztam,hogy nem
 
voltam magamnál.Sőt,még az is kiderűlt,hogy nem Bobby köpött
 
be minket,hanem a főnök vett észre minket.)
 
  Bobby a hosszú út alatt elaludt,így gondoltam,főzök neki egy
 
kávét,mire felébred.Miközben a kávé készült,azon ,hogy mi
 
vehette rá Michaellot arra,hogy megcsaljon.Ugyan,saját
 
szememmel nem láttam,hogy megcsal,de valahogy mégis
 
éreztem,hogy így van.Már épp Bobby asztalára akartam rakni a
 
kávét,amikor megszólalt a megérkezést jelző gép hangját,amitől
 
annyira megijedtem,hogy eldobtam a csészét,ami egyenesen
 
Bobbyra esett.Bobby fájdalmában felüvöltött:
 
-Á,a lábam!Mi a fenét csinálsz Laura?Meg akarsz ölni?!
 
-Ne haragudj!Nem szándékos volt,gyere gyorsan a
 
vízhez!Odahúztam a csaphoz,és lehúztam a nadrágját,hogy
 
megtisztítsam.
 
-Hé!Miért is én csinálom ezt,amikor,te is megtudod?-ezzel
 
otthagytam.Becsuktam az ajtót,de még így is hallottam Bobby
 
hangját.
 
-Senki sem kért meg rá!
 
Lerogytam egy fotelba,és vártam,hogy a gép lassan földet érjen.Az
 
ajtóban Bobby jelent meg.
 
-Bocsi,nem kellett volna kiabálnom veled,hisz nem azért küldött a
 
bácsikám,hogy egymást készítsük ki...
 
-Igaz,de nekem sem kellett volna rád dobnom a kávét.
 
Ezen mindketten elnevettük magunkat.
 
-Király,már csak a hotelt kell megtalálnunk,ahol az EVK tartja a
 
"bulit"!
 
-Laura,a hotel előtt parkolunk.Amikor kimentél wc-re
 
beprogramoztam a gépet.
 
-Remek!Úgy látom,hogy mégis hasznodat veszem...
 
  Áthúztuk az ünnepi ruhánkat,és besétáltunk a Blobova Hotelbe.Az
 
ajtóban azonban egy férfi állt,aki megszólított minket:
 
-Nevük?
 
-Laura Touris,és Bob Candely.
 
-Sajnálom,de ilyen nevek nincsenek a listán!Kérem távozzanak!
 
-Nekünk pedig,eszünk ágába sincs távozni!
 
A férfit lefújtam az FTSZ-től kapott altató gázával,és tovább
 
mentünk,mintha misem történt volna.A hotel fogadóterme tele
 
volt emberekkel,úgyhogy az ünnepség bármelyik pillanatban
 
elkezdődhet.Ekkor az emberek elhallgattak,és az ajtóban egy
 
korombeli lány jelent meg kb.10 férfival a nyomában.A lányról
 
rögtön tudtam,hogy Aizava Momochi az EVK ügynöke,a 10
 
férfiban,pedig az EVK fejesét,EVK-s ügynököket,és képviselőket
 
tisztelhettünk meg.De én még Aizaván nem tudtam túltenni
 
magamat.Bájos porcelánbaba arca ékessége volt a piros szemüveg
 
mögött elbújó fűzöld szeme, és az 1-ik szemét eltakaró vörös
 
melírcsíkos barna haja.Az öltözékét nem éppen erre az alkalomra
 
készítették,és,ha nem ismertem volna,könnyen azt hihettem
 
volna,hogy valami rocksztár szolídabb ruhában.Most úgy
 
éreztem,hogy ő a legszebb lány,akit valaha is láttam,és arra
 
gondoltam,hogy,ha harcra kerül sor,hogyan fogom rávenni
 
magamat,arra,hogy megüssem.Aztán,amint elkezdődött az
 
ünnepély,az Aizava felé irányuló szimpátiám átment
 
féltékenységgé,majd gyűlöletté.Amikor Aizava a színpadon azt
 
szónokolta,hogy a siker eléréséhez mindent megtesz,akár le is
 
rombolja az FTSZ-t nem bírtam megállni,hogy ne szólaljak meg:
 
-Igazán?!Azt szeretném én látni,hogy mikor lépsz te be,akár az
 
FTSZ kapuján is!
 
-Laura Touris?Már vártam,hogy mikor találkozunk.Úgy látom,hogy
 
kicsit alábecsültelek téged,mert nem gondoltam volna,hogy lesz
 
merszed eljönni ide.
 
Elfogott a pulykaméreg,de próbáltam nyugodt maradni.
 
-Nekem nincs merszem?Mégis hová gondolsz?Akkor,te még nem
 
ismersz engem!
 
-Laura,hidd el,hogy felfogod adni a harcot,és önként adod át a
 
hatalmat,a kezembe,ha megismered a Momochikat!
 
Erre már nem tudtam türtősztetni magamat.
 
Elkezdtem futni egyenesen Aizava felé,azzal a szándékkal,hogy
 
most megölöm,és érdekes módon,senki sem lépett közbe a
 
tömegből,csak Bobby kiabálását lehetett hallani.Épp Aizava fejét
 
próbáltam lerúgni a helyéről,de elkapta a lábamat,és eldobott az
 
asztalok felé.Utána rögtön oda is jött hozzám,és tovább ingerelt:
 
-Laura félsz?Mert,csak az támad,aki fél!
 
-Én semmitől se félek,főleg nem egy ilyen porcelánbabától!-ezzel
 
teljes erőmből hasba rúgtam Aizavát,aki nekiröpült a
 
falnak.Felálltam,és odaballagtam Bobbyhoz.
 
-Ja,és még valami:engem sosem győzhetsz le!
 
      **********
-Hú Laura,eszméletlen voltál!
 
-Eszméletlenül is érzem magamat...De tudod Bobby egy
 
porcelánbaba kevés ahhoz,hogy legyőzzön,de elég,ahhoz,hogy
 
megint tele legyek szilánkokkal!
 
Bobby elnevette magát.
 
-Te meg,mit nevetsz?Majd,ha hazaérünk,kilöklek az ablakon,és
 
akkor majd nyávoghatsz...
 
-Tudod Laura,azért is szeretlek,mert te még az összeesés szélén is
 
viccelődsz.
 
-Kösz Bobby az elismerést,de az a helyzet,hogy én nem vicceltem.
 
Bobby nyelt egyet.
 
-Laura,szerintem,most ne nézz oda!
 
-Hov'...Csak nem?Michaello és...Aizava?!
 
-Ők ketten?
 
Elindultam feléjük.Azt gondoltam,hogy Michaello megcsal,de,hogy
 
pont az ellenséggel szűri össze a levet?Az tény,hogy Aizava
 
gyönyörű,de...Most elfuthattam vol,de a düh nagyobb volt
 
bennem,mint a szégyen,és úgy éreztem,hogy tartozom még
 
ennyivel Michaellonak.Én...ezt nem hiszem el,pont előttem
 
csókolják meg egymást.
 
-Hé Michaello!
 
-Laura?
 
-Na,mi van?Nem volt elég,amit kaptál?!
 
-Csönd Aizava,neked,most nem osztottam lapokat!Na,szóval
 
Michaello,hogy is képzelted,hogy megcsalsz?
 
-Megcsalod?Miről beszél ez?
 
-Utoljára mondom Aizava,hogy neked szájzár!
 
-Tudod Laura,az a helyzet,hogy sosem szerettelek...
 
-Hogy mi?!
 
-Az EVK küldött,hogy épüljek be,és tudjak meg
 
információkat.Nekem Aizava a kedvesem.
 
Összerogytam.
 
-Sajnálom!
 
Legszívesebben azt mondtam volna neki,hogy menjen a fenébe a
 
sajnálatával,de csak annyit tudtam kinyögni,hogy:
 
-Temetett volna be örökre a kazánház romja!
 
A fájdalmamat Aizava még csak fokozta tovább:
 
-Na,hogy is van ez Laura,hogy nem győzlek le?Vagy ez a
 
szerelemre nem vonatkozik?
 
Ekkor ért oda Bobby mellém,de én ekkor már sírógörcsöt kaptam.
 
-Szegyelhetnéd magad Michaello!Így összetörni egy lány szívét!
 
-Hagyd Bobby..menjünk.
-
Igazán összetörhette a szívedet,ha még a pofon is elmarad.
 
Erre nem szóltam semmit,csak amikor a repülőhöz értünk,akkor
 
szólaltam meg,de akkor is csak ennyit mondtam:
 
-Tedd robotgépbe,ilyen állapotba,nem tudok vezetni...
 
Ezzel otthagytam Bobbyt,és bezárkóztam a fürdőbe.
 
Azon gondolkoztam,hogy hogyan tüntessem el a Michaellora
 
emlékeztető dolgokat.Végül az elégetés mellett döntöttem.
 
 

 

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22511
Hónap: 316
Nap: 9