8.fejezet(Ch) A repülőgéppárbaj
8.fejezet(Ch) A repülőgéppárbaj
Fél éve már,hogy Michaello összetörte a szívemet,mert a gyanúm
beigazolódott, és kiderült, hogy összeszűrte a levet Aizava
Momochival, az ellenséggel. Még mindig fáj a dolog, ha arra
gondolok, hogy tudott így, az elmondása szerint érzelmek nélkül
kihasználni...de már túltettem rajta magamat. Michaello még azt
sem érdemli meg,hogy sírjak utána, így megpróbáltam nem
törődni vele.
2napja már, hogy ide Rochefortba a központtól jó
messze, Dél-Franciaországba repültem. Bár nem
azért jöttem,hogy pihenjek, mégis jól esett
kiszellőztetni a fejemet. Igazság szerint túl nagy
volt a csend így, hogy Bobby, a kis kávéfüggő
nem "ugrándozik" mellettem.
Ahogy a hotelszobám ablakából a tengert
kémleltem,a felhők valami furcsamód Aizava képét
formálták baljósan. Hátrálni kezdtem az ablakból,
aminek az lett a következménye, hogy a kanapén
landoltam. Vajon megőrültem, vagy csak az óriási
fantáziámnak köszönhettem ezt a jelenséget?
Mindenesetre érdekes volt, és valami azt sugalta
nekem, hogy Aizava forral ellenem valamit,
Hihetetlen ez a lány! Valami arra késztetett, hogy
most azonnal el kell hagynom a hotelt, így hát
összeszedtem a cuccaimat, és lerohantam a
lépcsőn. Leadtam a kulcsot és futottam a
repülőgépem felé. A kezembe épp akkor szólalt
meg a telefonom. Bobby volt az.
-Szia Bobby!
-Szia Laura!Valami baj van?
-Semmi,semmi,csak láttam egy furcsa jelenséget.
-Igen, és mi volt az?
-Mind egy,nem lényeges!Miért hívtál?
-Csak sok sikert akartam kívánni a bemutatódhoz!
-Hát az kelleni is fog, na most viszont nekem
mennem kell,úgyhogy szia!
-Szia!
Most jólesett hallani Bobby hangját.Bár a Sárkány
kitűnő gép volt, féltem, hogy ebben az
állapotomban nem tudok repülni.Zaklatott voltam,
ezért az üvegemben lévő vizet az arcomba
öntöttem.Kicsit vizesen, de valamivel
higgadtabban szálltam be a Sárkányba,A
biztonság kedvéért robotgépbe raktam a gépet,
úgy indultam a Rocheforti tér felé.A téren egy légi
bemutatón fogok részt venni, aminek a fődijja 5
millió euró, és ezzel az összeggel
beszerezhetnénk az új védelmi rendszert.Ezért
meg kellett nyernem a versenyt.A
versenytársaimat nem ismerve bele kellett adnom
apait-anyait, így most szükségem volt a
pihenésre.A versenyzők közül én a 3. voltam.Az
előttem lévők produkciója sem volt rossz, de úgy
éreztem, hogy könnyebb lesz a dolgom,mint
hittem.A gong jelzett, hogy én következem, így a
levegőbe emelkedtem.Olyan lehettet a levegőbe,
akár egy balerina, bár a Sárkánnyal nem is
lehetett volna másképp.Már épp leesett a kő a
szivemről, amikor nem messze tőlem megjelent
egy gép.Ez nem lehet, hisz max 7 perce voltam a
levegőbe, és még nem is csináltam meg mindent,
amit szerettem volna.Ám ekkor döbbentem rá,
hogy nem attól kellett volna tartanom, hogy lejárt
az időm, ugyanis nem sokkal mögöttem egy japán
Aoi nevü gép volt.Mivel ezen a versenyen csak
európaiak vehettek rész, a gépbe nem ülhetett
más, csak Aizava.De a gynumat ő maga
bizonyitotta be.A rádióm recsegni kezedett, és az
a már jól ismert hang szólalt meg a vonal másik
végén:
-Nocsak,Nocsak Laura!Hát újból összefutottunk?
A látomásom beteljesült!Már nem a versenyre
koncentráltam.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?!
-A kis Michaellotól,ki mástól?
-A szemét!Gondolhattam volna...
-Igazság szerint nem is kellett volna
megkérdeznem tőle, hisz tudtam a választ.Még én
mondtam el neki tavaly ilyenkor.
-Na, mi van?Csak nem esz a penész?
-Nem.Nem adom meg neked ezt az örömöt!
-Kár...Amúgy már elbucsúztál a barátodtól?Hogy
is hívják, Billy?
-Bobby!És nem értem, hogy miért is kellett volna
elbucsúznom tőle...
-Mert soha többet nem fogod látni!
-Hogy mi?!
-Pápá baby!
Ezzel Aizava kilépett a vonalból, de fél perc múlva
egy nagy durranás hallatszott, majd egy hang
jelezte,hogy a jobb szárnyam megsérült.Szóval le
akar lőni...ebből nem eszik!Igaz, hogy amig nem
fordulok meg, addig én nem tudok támadni, de
nem fogom hagyni magamat.
Ekkor ujra megcsörrent a telefonom, és megint
Bobby hívott.
-Na,minden rendben van?
-Semmi sincs rendben Bobby!Itt van ez az őrült
Aizava, és le akar lőni az égből!
-Nyugodj meg Laura, jön az erősítés!
-Én teljesen nyugodt vagyok, csak kb 10 perc
múlva az Atlanti-óceánba leszek!
Ezzel leraktam a mobilomat.Már fordúltam volna
meg,amikor egy ujjabb durranás során Aizava
eltalálta a bal szárnyamata is.Így már nem tudtam
a levegőbe tartani a gépet.Zuhantam, zuhantam
az óceán felé, azzal a tudattal, hogy most Aizava
nyert, de véglegesen.Igaza volt Aizavának,
tényleg el kellett volna búcsuznom Bobbytól, aki
mindig mellettem állt, bár nekem mindig csak egy
legyen...Bár, rá mindig számíthattam, mert
amikor bármilyen bajba keveredtem, neki mindig
jelzett egy megérzése, hogy segíteni kéne.És,
ahogy így visszagondolok Bobbynak sokkal többet
köszönhettem, mint Michaellonak, de már
mindegy...Nagy csattanással zuhantam bele az
óceánba.A gépem, amivel fél órával ezelőtt még a
óceánban van, és a megérzésem szerint, pár
percen belül az óceán aljára kerül, és vele én is,
ha nem ér ide a segítség.A repülő eleje pehorpadt,
beáramlani a víz. Ki kellett volna úsznom, amint
ugyanis nem éreztem a jobb lábamat, de mégis
nekiindultam.Az üvegszilánkok a bőrömbe
méjedtek.Fájdalmamba legszivesebben
felüvöltöttem volna, de a víz alatt ezt sem
vihettem véghez.A másik nehézségnek a jobb
süllyedni, és én sem bírtam tovább, elvesztettem
az eszméletemet.Elsötétült előttem a világ...
-Azt hiszem, hogy ébredezik!
Az első, amire felfigyeltem, az Bobby volt
Nem tudtam, hogy most meghaltam-e és a
Mennyországba vagyok(ha egyáltalán oda kerülnék...), vagy valamilyen csoda folytán még élek.A 2. lehetőség nagyon valószerűtlennek tűnt, de be kellett látnom,hogy élek, mert miden jel erre mutatott.
-Laura, hallasz engem?
-Igen, hallakk...Bobby.
Meglepődtem, hogy milyen kábult volt a hangom.
-Hogyhogy élek még Bobby?
-Mert megmentettünk!De, ha egy kicsit később jövünk, akkor már, lehet, hogy nem
élnél...úgyhogy szerencsénk volt!
-Szerencse?!Lehet, hogy nem olyan nagy szerencse...
-Ugyan, miket beszélsz?Mindjárt jönnek a mentősök, akik kezelésbe vesznek, és meglátod,
hogy milyen gyorsan fel fogsz épülni. Bár az a gyanum volt, hogy eltörött a jobb lábam,nem akartam elrontani Bobby kedvét, így az
arcomra eröltettem egy beleegyező mosolyt.A
mentősök tényleg gyorsan kiértek, és, ahogy már én is gondoltam, eltörött a lábam.
-MadammeTouris, a helyzet súlyosabb, mint
hittük!Így közös megegyezés alapján tolószéket
kap 1 évre.
Ez lehetetlen, biztos csak álmodom.
-Micsoda, 1 évre?!Az tejjeséggel
lehetetlen!Nézze, a főnökömet meg akarja ölni egy
közveszélyes őrült, és maga tolószékbe
küldd?!Nincs valami gyors megoldás?Mert én nem -Sajnálom hölygem, ez az orvosok végleges döntése.Gondoltuk, hogy a hír sokkolni fogja,de... ülhetek tolószékbe 1 évig!
-Sokkolni?!Az nem kifejezés!
-De értse meg, hogy nincs más megoldás!És
pihenje ki magát!
Ezzel elhagyta a szobámat(ahová már az idő alatt
beszállítottak).Remek, most egy idegbetegnek
fognak tartani az orvosok...bár jelen pillanatban
nem vagyok több annál.Ez is Aizava miatt
van!Megfogok őrülni ettől a lánytól!Lehet, hogy
már vissza sde fogok menni az FTSZ-hez, hisz,
már 1 évnyi kihagyás után mindegy is lenne.
Nem tudom megmondani, hogy most a düh, vagy
a fájdalom volt nagyobb bennem, de abban bitos
voltam, hogy mióta Aizava nevét meghallottam,
elképzelni, hogy hogyan fogom kibírni 1 évig a
tolószékbe, bár 1 évvel ezelőtt még Michaello
nélkül nem tudtam volna elképzelni az életemet,
és mégis itt vagyok...De bárhogyis lesz, abban
biztos vagyok, hogyha Aizava a szemem elé kerül,
akkor a kölcsönt visszakapja!Sose voltam
bosszuálló, de mivel az életem is teljesen
megváltozott, ideje, hogy én is megváltozzak.Így
Aizavát, és bármikor, amikor felidéztem az egykor
oly kedves arcot, azon gondolkodtam, hogy
hogyan álljak bosszút, de rájöttem,hogy a
legaljasabb módon fogok bosszútállni.