Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8.fejezet(Ch) A repülőgéppárbaj

 8.fejezet(Ch) A repülőgéppárbaj

 

 

Fél éve már,hogy Michaello összetörte a szívemet,mert a gyanúm

beigazolódott, és  kiderült, hogy összeszűrte a levet  Aizava

Momochival, az ellenséggel. Még mindig fáj a dolog, ha arra

gondolok, hogy tudott így, az elmondása szerint érzelmek nélkül

kihasználni...de már túltettem rajta magamat. Michaello még azt

sem érdemli meg,hogy sírjak utána, így megpróbáltam nem

törődni vele.

2napja már, hogy ide Rochefortba a központtól jó

messze, Dél-Franciaországba repültem. Bár nem

azért jöttem,hogy pihenjek, mégis jól esett

kiszellőztetni a fejemet. Igazság szerint túl nagy

volt a csend így, hogy Bobby, a kis kávéfüggő

nem "ugrándozik" mellettem.

Ahogy a hotelszobám ablakából a tengert

kémleltem,a felhők valami furcsamód Aizava képét

formálták baljósan. Hátrálni kezdtem az ablakból,

aminek az lett a következménye, hogy a kanapén

landoltam. Vajon megőrültem, vagy csak az óriási

fantáziámnak köszönhettem ezt a jelenséget?

Mindenesetre érdekes volt, és valami azt sugalta

nekem, hogy Aizava forral ellenem valamit,

Hihetetlen ez a lány! Valami arra késztetett, hogy

most azonnal el kell hagynom a hotelt, így hát

összeszedtem a cuccaimat, és lerohantam a

lépcsőn. Leadtam a kulcsot és futottam a

repülőgépem felé. A kezembe épp akkor szólalt

meg a telefonom. Bobby volt az.

  -Szia Bobby!

 -Szia Laura!Valami baj van?

 -Semmi,semmi,csak láttam egy furcsa jelenséget.

-Igen, és mi volt az?

 -Mind egy,nem lényeges!Miért hívtál?

 -Csak sok sikert akartam kívánni a bemutatódhoz!

-Hát az kelleni is fog, na most viszont nekem

mennem kell,úgyhogy szia!

 -Szia!

Most jólesett hallani Bobby hangját.Bár a Sárkány

kitűnő gép volt, féltem, hogy ebben az

állapotomban nem tudok repülni.Zaklatott voltam,

ezért az üvegemben lévő vizet az arcomba

öntöttem.Kicsit vizesen, de valamivel

higgadtabban szálltam be a Sárkányba,A

biztonság kedvéért robotgépbe raktam a gépet,

úgy indultam a Rocheforti tér felé.A téren egy légi

bemutatón fogok részt venni, aminek a fődijja 5

millió euró, és ezzel az összeggel

beszerezhetnénk az új védelmi rendszert.Ezért

meg kellett nyernem a versenyt.A

versenytársaimat nem ismerve bele kellett adnom

apait-anyait, így most szükségem volt a

pihenésre.A versenyzők közül én a 3. voltam.Az

előttem lévők produkciója sem volt rossz, de úgy

éreztem, hogy könnyebb lesz a dolgom,mint

hittem.A gong jelzett, hogy én következem, így a

levegőbe emelkedtem.Olyan lehettet a levegőbe,

akár egy balerina, bár a Sárkánnyal nem is

lehetett volna másképp.Már épp leesett a kő a

szivemről, amikor nem messze tőlem megjelent

egy gép.Ez nem lehet, hisz max 7 perce voltam a

levegőbe, és még nem is csináltam meg mindent,

amit szerettem volna.Ám ekkor döbbentem rá,

hogy nem attól kellett volna tartanom, hogy lejárt

az időm, ugyanis nem sokkal mögöttem egy japán

Aoi nevü gép volt.Mivel ezen a versenyen csak

európaiak vehettek rész, a gépbe nem ülhetett

más, csak Aizava.De a gynumat ő maga

bizonyitotta be.A rádióm recsegni kezedett, és az

a már jól ismert hang szólalt meg a vonal másik

végén:

 -Nocsak,Nocsak Laura!Hát újból összefutottunk?

 A látomásom beteljesült!Már nem a versenyre

koncentráltam.

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?!

-A kis Michaellotól,ki mástól?
-A szemét!Gondolhattam volna...
 -Igazság szerint nem is kellett volna

megkérdeznem tőle, hisz tudtam a választ.Még én

mondtam el neki tavaly ilyenkor.

-Na, mi van?Csak nem esz a penész?
 -Nem.Nem adom meg neked ezt az örömöt!
  -Kár...Amúgy már elbucsúztál a barátodtól?Hogy

is hívják, Billy?

 -Bobby!És nem értem, hogy miért is kellett volna

elbucsúznom tőle...

 -Mert soha többet nem fogod látni!

 -Hogy mi?!

 -Pápá baby!

 Ezzel Aizava kilépett a vonalból, de fél perc múlva

egy nagy durranás hallatszott, majd egy hang

 jelezte,hogy a jobb szárnyam megsérült.Szóval le

akar lőni...ebből nem eszik!Igaz, hogy amig nem

fordulok meg, addig én nem tudok támadni, de

nem fogom hagyni magamat.

Ekkor ujra megcsörrent a telefonom, és megint

Bobby hívott.

 -Na,minden rendben van?

-Semmi sincs rendben Bobby!Itt van ez az őrült

Aizava, és le akar lőni az égből!

 -Nyugodj meg Laura, jön az erősítés!

-Én teljesen nyugodt vagyok, csak kb 10 perc

múlva az Atlanti-óceánba leszek!

Ezzel leraktam a mobilomat.Már fordúltam volna

meg,amikor egy ujjabb durranás során Aizava

eltalálta a bal szárnyamata is.Így már nem tudtam

a levegőbe tartani a gépet.Zuhantam, zuhantam

az óceán felé, azzal a tudattal, hogy most Aizava

nyert, de véglegesen.Igaza volt Aizavának,

tényleg el kellett volna búcsuznom Bobbytól, aki

mindig mellettem állt, bár nekem mindig csak egy

írógép lesz (és persze egy biztos támasz),
bármennyire is szerette volna, hogy több

legyen...Bár, rá mindig számíthattam, mert

amikor bármilyen bajba keveredtem, neki mindig

jelzett egy megérzése, hogy segíteni kéne.És,

ahogy így visszagondolok Bobbynak sokkal többet

köszönhettem, mint Michaellonak, de már

mindegy...Nagy csattanással zuhantam  bele az

óceánba.A gépem, amivel fél órával ezelőtt még a

levegőbe repkedtem gondtalanul, most az

óceánban van, és a megérzésem szerint, pár

percen belül az óceán aljára kerül, és vele én is,

ha nem ér ide a segítség.A repülő eleje pehorpadt,

az ablakai a víz nyomásától betörtek, úgy kezdett

beáramlani a víz. Ki kellett volna úsznom, amint

csak lehet, de ez most kicsit lehetetlennek tűnt,

ugyanis nem éreztem a jobb lábamat, de mégis

nekiindultam.Az üvegszilánkok a bőrömbe

méjedtek.Fájdalmamba legszivesebben

felüvöltöttem volna, de a víz alatt ezt sem

vihettem véghez.A másik nehézségnek a jobb

lábam kíhúzása bizonyúlt, mert a gépem elkezdett

süllyedni, és én sem bírtam tovább, elvesztettem

 az eszméletemet.Elsötétült előttem a világ...

 

  ***

 -Azt hiszem, hogy ébredezik! 

 Az első, amire felfigyeltem, az Bobby volt

 Nem tudtam, hogy most meghaltam-e és a

 Mennyországba vagyok(ha egyáltalán oda

kerülnék...), vagy valamilyen csoda folytán még

 élek.A 2. lehetőség nagyon valószerűtlennek tűnt,

de be kellett látnom,hogy élek, mert miden jel

erre mutatott.

 

 -Laura, hallasz engem?

-Igen, hallakk...Bobby. 

  Meglepődtem, hogy milyen kábult volt a hangom.

-Hogyhogy élek még Bobby?

-Mert megmentettünk!De, ha egy kicsit később jövünk, akkor már, lehet, hogy nem

 élnél...úgyhogy szerencsénk volt!

 

-Szerencse?!Lehet, hogy nem olyan nagy szerencse...

 -Ugyan, miket beszélsz?Mindjárt jönnek a mentősök, akik kezelésbe vesznek, és meglátod,

 hogy milyen gyorsan fel fogsz épülni. Bár az a gyanum volt, hogy eltörött a jobb lábam,nem akartam elrontani Bobby kedvét, így az

arcomra eröltettem egy beleegyező mosolyt.A

mentősök tényleg gyorsan kiértek, és, ahogy már

én is gondoltam, eltörött a lábam.

 

  -MadammeTouris, a helyzet súlyosabb, mint

hittük!Így közös megegyezés alapján tolószéket

kap 1 évre.

Ez lehetetlen, biztos csak álmodom.

-Micsoda, 1  évre?!Az tejjeséggel

 lehetetlen!Nézze, a főnökömet meg akarja ölni egy

közveszélyes őrült, és maga tolószékbe

küldd?!Nincs valami gyors megoldás?Mert én nem

-Sajnálom hölygem, ez az orvosok végleges döntése.Gondoltuk, hogy a hír sokkolni fogja,de...

ülhetek tolószékbe 1 évig!

 

-Sokkolni?!Az nem kifejezés!

 -De értse meg, hogy nincs más megoldás!És

 pihenje ki magát!

  Ezzel elhagyta a szobámat(ahová már az idő alatt

beszállítottak).Remek, most egy idegbetegnek

fognak tartani az orvosok...bár jelen pillanatban

nem vagyok több annál.Ez is Aizava miatt

van!Megfogok őrülni ettől a lánytól!Lehet, hogy

már vissza sde fogok menni az FTSZ-hez, hisz,

már 1 évnyi kihagyás után mindegy is lenne.

 Nem tudom megmondani, hogy most a düh, vagy

 a fájdalom volt nagyobb bennem, de abban bitos

voltam, hogy mióta Aizava nevét meghallottam,

teljesen megváltozott az életem.Nem tudom

elképzelni, hogy hogyan fogom kibírni 1 évig a

tolószékbe, bár 1 évvel ezelőtt még Michaello

nélkül nem tudtam volna elképzelni az életemet,

és mégis itt vagyok...De bárhogyis lesz, abban

biztos vagyok, hogyha Aizava a szemem elé kerül,

akkor a kölcsönt visszakapja!Sose voltam

bosszuálló, de mivel az életem is teljesen

megváltozott, ideje, hogy én is megváltozzak.Így

hát elhatároztam, hogy nem fogom kímélni

Aizavát, és bármikor, amikor felidéztem az egykor

oly kedves arcot, azon gondolkodtam, hogy

hogyan álljak bosszút, de rájöttem,hogy a

legaljasabb módon fogok bosszútállni.

-Üdvözöllek a pokolban Aizava!

 

 
 

 

Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22511
Hónap: 316
Nap: 9